BEVEZETÉS
Kedves Olvasó!
Már előre tudom, hogy meg fog lepni téged ennek a könyvnek a tartalma. Talán az ókori görög bölcsek ugyanúgy elcsodálkoztak volna, ha az elektromos áramot akartuk volna nekik elmagyarázni sok alkalmazási lehetőségével vagy egy embernek a Holdon való leszállását. Vagy ha egy olyan embert mutattunk volna be nekik, aki egy idegen szívvel él, egy lombikbébit, vagy sok más mai vívmányt, amelyeket 2000 évvel ezelőtt hihetetlennek és utópikusnak minősítettek volna.
Próbáld meg akár csak egy pillanatra elképzelni, milyen nehéz helyzetben érzi magát valaki, aki ilyen idegennek tartott dolgokról ír könyvet, jól tudva azt, hogy nálad, kedves Olvasó, minden szó furcsállást és meg nem értést vagy gúnyos mosolyt válthat ki.
Nem szándékom az, hogy mindenáron meggyőzzelek téged elbeszéléseim igazságáról, mert azzal alábecsülném intelligenciádat, kritikai képességedet és a saját szemléletmódodra való jogodat.
Ezért írtam korábban az „Apu, egy pénz nélküli világ”-ot, amely könyvben vannak részek a „170 óra földönkívüliekkel”-ből is. Az egyfajta novella, és egyes szám harmadik személyben íródott, bár minden történésről beszélgettem Zay-val és Ivanka-val, akik résztvevők mindkét könyvben. Két okból tettem ezt: először is azért, hogy megadjam az Olvasónak azt a lehetőséget, hogy logikus következtetései alapján és kényszer nélkül sorolhassa be tudatába a könyvet és annak tartalmát. Másodszor pedig azért, mert az Apu bolygón semmiféle egoizmus nem létezik, és ennek jegyében a szóhasználatában sincsenek szavak, amelyek az egyes szám első személyt írják le.
Én nem akarok az imént említettek által prédikátorrá válni, vagy olyan követőket gyűjteni, akik elő akarnák készíteni ezeknek az új ’isteneknek’ a megérkezését. Ők a Világmindenség távlataiból úgy fognak eljönni hozzánk, hogy ajándékokat hoznak a Föld lakosainak. Például javaslatokat egy új politikai szövetségre vonatkozóan, mert a Föld problémáit csak saját lakosai tudják megoldani, nevezetesen intelligenciájuk, a kutatás és a munka által, egy közhasznú társadalom céljával.
Ugyanígy az sem célom, hogy valamely díjat nyerjek vagy bármilyen elismerést vívjak ki magamnak azért, hogy leírom találkozásaimat a ’különös élőlények’-kel. Teljesen mindegy, hogy melyik földlakó találkozik úgymond véletlenül össze velük, komolyan fogja azt venni, és talán még sokkal fontosabb dolgokról fog tudni beszámolni, mint én, olyan adatokat és tényeket fog ismerni, amelyek meg tudnak valamennyit oldani környezetünk számunkra még elérhetetlen titkaiból.
Akármi is legyen a véleményed erről a könyvről, az elismerésre méltó lesz, mert az a te gondolataidnak egy terméke és lényednek egy megnyilvánulása. A te jogod az életre, gondolkodásra és döntésre szent és nem árt senkinek … Amíg lesznek atomok és mozgás, az univerzum végtelen kiterjedésében továbbra is fog teremteni és formálni életet, és lakosai fognak utazni a mindenségen át legmélyebb titokzatos mélységeibe.
Aggódok az emberekben lévő szolidaritásért, mert az emberiség egy puskaporos hordó tetején ül, és háború és pusztulás fenyegeti. A fegyvergyártás továbbra is az első helyen áll az emberi célok között. A fegyverarzenálok tovább dagadnak és az ágyúk nem szűnnek meg elpusztítani felebarátaink testét.
Atom-, hidrogén- és neutronbombák lebegnek fejünk fölött és egész földi létünket fenyegetik. Ezzel egy időben ’leküzdhetetlen’ és más, még ismeretlen betegségek gyilkolnak le ellenőrizhetetlen módon számtalan emberéletet az éhséggel és nyomorral egyetemben.
Itt az ideje annak, hogy az emberek becsületes szándékkal a kutatás és a munka irányába forduljanak, mert ezek az egyetlen tényezők, amelyek hosszú távra garantálhatják az emberiség fennmaradását.
És ez a mélyebb oka is annak, amiért elbeszélem ezt a történetet, amely az apuiak tudományos és technikai fejlettségéről számol be, de egyben a földi élet múltjáról és jelenéről is. Én láttam az életünket az ’idő képernyőjén’ az űrhajókban, ott, a perui Andokban …
Kérek minden tudóst, dolgozót, tanárt és tanulót, katonát és kormányzatot, minden hívőt és hitetlent, férfiakat és nőket, hogy változtassák meg az emberiség történelmét, tegyék szebbé azt, azáltal, hogy mindenkorra megtiltják fegyverek előállítását, és megpróbálják megelőzni az agressziókat és háborúkat. Őszinteséggel és jóakarattal járuljanak hozzá egy barátokból álló társadalom megvalósításához, amelyben mindenki egyenértékű, egyként és békében élve. Ó, tanítsanak önzetlenséget, és sugározzák azt ki a mindenségbe, hogy korrigálják az univerzumban a negatív földi konzekvenciákat. Fáradozzunk tehát azon, hogy végre felváltsuk a hadisikereket egy heroikus békére.
Gondolj arra: Az egoizmus az oly hatalmas értelmed találmányait fegyverré alakítja, ami emberi életeket olt ki. Tégy meg mindent az élet megmentéséért!!
Mindent a többiekért!
Vitko Novi
