Élet az Uránuszon
A Vízöntő korszakban bármelyik bolygóra elmehetünk, amelyek már szövetségben lesznek velünk.
Ha Uránuszra mennénk, akár most is, akkor egy olyan táj fogadna, mintha a Himalája lakott, gyönyörű erdőövezeteiben, völgyeiben lennék, csak jóval nagyobb terjedelemben.
A levegője kristálytiszta hegyi levegő. Enyhén hideg, de nem kellemetlen. Az ottani lakosok azért szeretik ezt, mert serkentően hat a tiszta racionális gondolkozásra.
Az uránusziaknak főleg természettudományokkal és filozófával foglalkoznak. Kinézetük egy kissé japános.
Nincsenek nagy városaik, csak kisebb ökotelepüléseken élnek a hegyek között az örök tavasz-ősz virágzó völgyeiben. A településeik viszont hightech szinten el van látva mindennel, amely felszabadítja őket az alól, hogy a test alapszükségetei megszerzésével pazarolják el az idejüket.
500-1000 évig élnek.
A nyolcvanas évek eleje óta van egy olyan opció, hogy egy földi katasztrófa esetén a galaktikus flotta az emberiség lelkileg legfejlettebb egyéneit, akik magas intelligenciával rendelkeznek, az Uránuszra telepítse.
Ez a lehetőség még most is fennáll.
Más fejlett embereket meg más csillagrendszerekbe.
Az viszont biztos, hogy bármilyen pozitív fordulat is állna be a Földön, az első fázisa a Vízöntő korszaknak egy Uránusz-szintű társadalom megtermetése lenne!
Egy alapvetően természettudományos motivációs társadalom, minden feudális csökevény, mint vallás, osztályok, fajok, országok, nemzetek, állam, pénz, adó, erőszakszervezetek nélkül. És főleg akadémiák nélkül.
Mert ezek eleve akadályozzák a fejlődést, eleve megakadályozzák az isteni természet megértését, amihez szabadság kell és persze fejlett intelligencia.
