10. Fejezet
Egy új projekt
A szerző, Carl van Vlierden beszámolója
Valdar búcsúüzenete és a "Q" bázis bezárása csalódást okozott nekem.
Sok éven át tudtam a rádióadásokról hallomásból, de amikor Edwin meghívott, hogy csatlakozzak hozzájuk, mindennek vége szakadt.
Mivel még sok kérdésem volt ezzel kapcsolatban, ezért Edwint újra fel akartam keresni.
Most, hogy tudtam, hol lakik, meglátogattam néhány nappal azután, hogy Valdar legutóbbi adásában elbúcsúzott a csoporttól.
Úgy tűnt, Edwin nem nagyon aggódott a Szövetséggel való kapcsolat miatt, mert azt mondta:
- Biztos vagyok benne, hogy ennyi év után nem hagynak el, nem hagynak magunkra minket. –
Visszatekintve most úgy gondolom, hogy bennfentes információval rendelkezhetett.
Wy-Ora projektje sikertelen volt, ezért véget kellett vetni neki.
Edwin "Q" csoportja majdnem leállt, mindössze két tag volt jelen a búcsú bejelentésén.
A többi tag eltűnt a képből.
Mégis lenyűgözött, mikor első kézből hallottam Edwin történetét; első találkozását Valdarral és a későbbi találkozását közvetlenül Wy-Orával.
Edwin elvitt egy utazásra, különböző helyekre, ahol Valdarral horgászni járt, és egy házikóba a tengerparton, ahol Wy-Ora sok hónapot töltött földi kiképzési időszaka alatt, és sok más helyre is.
Később elmentünk annak a durbani szállodának a területére, ahol egykor Valdar szállt meg.
Az épületet már lebontották, a helyén most autószalon van.
Edwin megkért, hogy vizsgáljam meg azt a rádió-adóvevőt, amelyet Valdar adott neki 1962-ben.
Megnéztem az antennát, ami a készülékből kiállt, a kábelt, ami a nappaliba ment be és a vevőt.
A szerkezet az 1960-as évek elején népszerű faszerkezetben kapott helyet.
Aztán valami furcsát vettem észre!
Edwin elmagyarázta, hogy az adásokat a fenti űrhajó küldte ki, de biztos vagyok benne, hogy a legtöbb "Q" bázistag nem értékelte a kommunikációnak e egyedi jellegét.
Rádióamatőr vagyok műszaki végzettséggel és észrevettem, hogy az antennát nagyon szokatlan módon csatlakoztatták.
Hogy nagyjából magyarázzam: az antennát a szerkezetnek nem az elülső végére kötötték, mint általában, hanem a "hátsó" végére - a tápegységgel együtt!
Most már így legalább értettem, hogy miért nem tudta senki más lehallgatni ezeket az adásokat!
Amennyire én megértettem, Edwin, mint folyamatosan mondta, kommunikált vele az űrből származó emberekkel!
Megkérdeztem Edwint arról a furcsa "ping" hangról is, amely időközönként felhangzott a Szövetségtől érkező adások során.
Évekig tűnődtem ezen.
Végül elmagyarázta nekem, hogy magnó helyett "rétegrögzítőt" használtak, ami szalag helyett kristályokra rögzítette a hangot.
A „ping” hang akkor keletkezett, amikor egyik kristályról a másikra váltottak.
Nagyon megörültem, hogy tanulhattam Edwintől, és megkértem, hogy jelezze, ha bármilyen további információról értesül, amelyről úgy gondolja, hogy ő korábbi kapcsolataival függnek össze.
Mégis egy kicsit meglepődtem, amikor 14 nappal később felhívott.
Azt mondta, hogy értesítést kapott az adóvevőjén, hogy valami készülőben van.
Aztán megkért, hogy 2 nappal később menjek el hozzá, ha biztos vagyok benne, hogy este 7 órakor nála tudok lenni.
A megbeszélt estén azon töprengtem, miközben Edwin háza felé tartottam, hogy mi lehet az az új dolog, ami készülőben van.
Pontosan hét óra volt, mikor megérkeztem, és Edwin számított rám.
Amikor beléptem a nappalijába, Edwin adóvevője már be volt kapcsolva.
Halk surrogás hallatszott a hangszóróból.
Elizabeth, aki korán lefektette a két gyereket, egy karosszékben ült és varrt.
Elkezdtem beszélgetni Edwinnel, és az adóvevő közelében vártuk, hogy történjen valami.
Aztán 20 perccel 7 után az adóvevő hirtelen megelevenedett és egy meglepően magas hanggal beszélni kezdett.
A magas tónusú üzenet aztán mélyebbre váltott át.
- Venoy... Venoy... készen áll az adásra… Venoy… Edwin... állj… álljatok készen...
Rövid szünet következett, majd egy másik hang jelentkezett be…
- Itt Valdar, üdv nektek! Üdvözöllek mindhármatokat ma este!
Egy corynthiai űrhajóról lépek veletek most kapcsolatba 500 km-es magasságban.
Barátaim, csodálatos újra itt lenni!
Különleges okból vagyunk itt, mert ez egy új fázis, egy új projekt kezdete.
Ez egy új kísérlet kezdete Edwin barátom számára.
Hamarosan küldök nektek egy kódolt üzenetet a Szövetség stílusában.
Ezt az üzenetet már korábban is hallottátok telepatikusan átadva nektek.
Egykor egy különleges lehetőségként kerül az elmétekbe, és ezen a földi éjszakán ugyanez a lehetőség bontakozik ki az elmétekből. -
Amint az adás elkezdődött, Edwin elindította a magnóját.
Magam közel álltam az adóvevőhöz és a hangszóróhoz, bár az adás jól hallható és tiszta volt.
Feltételezem, hogy ez az izgalmam miatt volt, hogy egy űrhajóból jövő hangot hallok, amely egy új fázis beindulásáról beszél.
- Edwin... el kell magyaráznom nektek, hogy amikor meghalljátok ennek a kódnak a hangját, álomszerű állapotba kerültök, és teljesen az irányításom alatt lesztek, amíg nem parancsolom, hogy térjen vissza a tudatotok.
Ekkor képes leszek rá, hogy rajtatok keresztül beszélhessek.
Amit éppen látok, az át fog menni rajtatok keresztül, hogy megértsétek, hogy egyszerre mit látok és érzek.
Ez egy új kísérlet.
Előfordulhat azonban, hogy nem sikerül.
Sok éven át, kedves testvérem, Edwin, erre a lehetőségre kondicionáltunk titeket.
Ahogy legutóbbi adásunkban kifejtettem nektek, egy „új” bizottság lett választva arra, hogy kapcsolatba lépjen veletek.
Ők próbálkoztak egy ideig, de nem sikerült.
Örülünk, hogy ti és mások is ilyen jól fogadták a képzésünket, ezért csak mi tudunk ezen a módszeren keresztül kapcsolatba lépni veletek.
Feladtátok azokat a terveiteket is, hogy csoportokat alapítsatok a bolygótok nagyobb városaiban, amikor rájöttetek a problémákra.
Úgy döntöttetek ezért, hogy hozzánk fordultok!
Ezek azok a körülmények tehát, amelyek hamarabb visszahoztak bennünket, mint ahogy ezt remélni mertük volna.
És most Edwin – folytatta Valdar – továbbítom a Föderáció hangjait, mert ez a kód felszabadítja a tudatalattitokban tárolt utasításokat és transzállapotba kerültök.
Most, kérem, üljetek le és lazuljatok el.
- Edwin és én is a hangszóró közelében álltunk, mikor Valdar kimondta ezeket a szavakat.
Csodálkoztam, hogy honnan tudja a hang, hogy állunk!
Leültünk a fotelekbe, és néztem, ahogy Edwin becsukja a szemét, és a fotelnek támasztja a fejét.
- Álljatok készen! Edwin... lazulj el… és figyelj! Ezt tudatalatt már sokszor hallottad. Figyelj…
- Ekkor furcsa hang hallatszott a hangszóróból, amit fonetikusan nehéz kifejezni.
Inkább krákogás volt, és körülbelül egy percig tartott.
Később megtudtam, hogy ezeket a hangokat szándékosan torzítják el, hogy lehetetlenné tegyék az emlékezést és a memorizálást.
A hangok csak arra szolgálnak, hogy Edwin elméjét a koldasi gondolati frekvenciához hangolják.
Ezekkel a hangokkal való kísérletezés Edwint egy nyitott frekvenciára hozta.
Edwin azonnal reagált rá, és úgy tűnt, mintha nyugodtan aludna.
Rövid szünet után Valdar folytatta a hangszórón keresztül:
- Edwin most transzállapotban van, biztonságosan és kényelmesen fekszik. Én irányítom a mentális képességeit. -
Aztán Valdar felém fordulva így szólt:
- Üdvözöllek, Carl barátom!
Most egyedül hozzád szólok.
Egy különleges feladatot választottam számodra, amit remélem, el fogsz végezni.
Célja, hogy támogatást adjon Edwinnek ebben az új kísérletében.
Ezeket a gondolatátadási közléseket hangszalagra kell rögzítened, és miután felvetted, szét kellene osztanod az iránta érdeklődő személyeknek vagy csoportoknak.
Azt javaslom, hogy először rögzítsed Edwin tudatalattija kondicionálásához általunk átadott hangokat egy másik hangszalagra, majd másod át őket.
A jövőben ezeket a hangokat egy fejhallgatón keresztül továbbítjuk Edwinnek.
A gondolatközvetítések végén aztán felébresztjük őt.
Ilyen gondolatkommunikációra egyelőre havonta egyszer kerül sor, lehetőleg az esti órákban.
Ez a kommunikációs módszer a múltban nagyon sikeres volt. Reméljük, ismét sikeres lesz.
Most kérdéseket tehetsz fel Edwinnek, amikor ebben a lelkiállapotban van, és mi rajta keresztül válaszolunk rá, de kérlek, figyelj arra, hogy Edwinnek időbe telik, amíg megszokja ezt az új módszert.
Arra is szeretnék rámutatni, hogy egyes kommunikátoraink nálunk nem olyan jól sajátították el az angol nyelvet, mint én. Ezért nehezebb lehet nekik válaszolni, mint nekem.
Előfordulhat, hogy nem pontos információkat kapsz, ezért, kérlek, használd a megkülönböztetési képességedet.
Valdar folytatta:
– Igen, Carl, terveink vannak a jövőre nézve, és ezek a tervek téged és Edwint is érintik.
És most szeretnék kipróbálni egy kísérletet.
- Edwin, hallod a hangomat?
- Hallom – válaszolta Edwin.
- Felteszek néhány kérdést.
- Rendben - mondja Edwin.
- Milyen színű a ruhám? - kérdezte Valdar.
- Kék – válaszolta Edwin.
- Most mutatok valamit... mi ez?
- Valamiféle műszerre mutatsz.
- Most átmegyek ennek az irányítóközpontnak a másik oldalára, és egy másik műszerre fogok mutatni.
Írd le nekem ezt a műszert – mondta Valdar.
- A műszer... őő… kupola alakú, benne színes lámpák - felelte Edwin egy kis szünet után.
- Nagyon jól csináltad, Edwin, látom, minden nehézség nélkül időben megkaptad a lelki benyomásaimat.
Meglepett, hogyan alakult ez a beszélgetés Valdar és Edwin között. Valdar lassan beszélt a hangszórón keresztül, Edwin pedig szünet nélkül válaszolt rá.
Kíváncsi voltam, hogyan tudta Valdar meghallani Edwin válaszait. Lehet, hogy csak Edwin fülét használta, mintha a szemét használta volna, hogy lássa, mindketten előtte állunk.
Az Edwinnel végzett kísérlete – folytatta Valdar – kielégítően befejeződött, és így szólt:
– Carl, remélem, megérted ennek a gondolatátvitelnek a módját. Higgye el, barátom, még sok a tennivalónk.
A lehető legjobban vigyázz Edwinre, mert ez egy nagyon kényes kísérlet.
Ne engedd, hogy mások túl sok kérdéssel terheljék őt, miközben szellemi kapcsolatban van.
Továbbra is lesznek közvetlen gondolatátvitelek a vevőn keresztül, hogy további utasításokat adjon nektek.
És most, földi barátom, sok sikert kívánunk ehhez az új projekthez… mivel ez egy új szakasz kezdete lehet a Földön.
Ti, Carl és Edwin, és mindazok, akik előítélet mentesek, értitek már, mit szándékozik tenni a Szövetség?
Próbáljátok meg gondolataitokat a legmagasabb szintre emelni, hogy mi kommunikálhassunk veletek, és ti velünk.
Közléseinket közvetlenül eljuttatjuk mindenkinek, aki egyetért velünk.
Viszlát barátaim.
Itt Valdar a corynthiai űrosztagtól, aki most befejezi ezt a közvetlen adást.
- Majd utolsó szavai nyilvánvalóan Edwinhez szóltak, aki még mindig csukott szemmel ült a karosszékében.
– Ja-ka Kisiako Jakalando, Edwin…
Viszlát, barátom, amíg újra nem találkozunk a következő gondolati kommunikációban. –
Az adás véget ért, Edwin kinyitotta a szemét, nyújtózkodott egyet és körülnézett.
Megkérdeztem, hogyan érzi magát, erre azt válaszolta, hogy jól van, bár kicsit furcsán érzi a fejét.
Így tehát Edwinről kiderült, hogy jó adója és vevője a hangi és képi üzeneteknek.
Ezek a gondolatközvetítések, amennyire meg tudtam állapítani, nem voltak rá káros hatással.
Ellenkezőleg, azt tapasztalta, hogy növelték általános megértése színvonalát, és hamarosan teljesen megszokta őket.
Néhány nappal később válaszoltam Valdar felkérésére, hogy részt vegyek egy új kísérletben, így készítettem Edwinnek egy rövid felvételt magnószalagra, amit odaadtam neki.
Megígérte, hogy lejátssza a szalagot, amikor újra kapcsolatba kerül Valdarral.
Viszont sem Edwin, sem én nem értettük a magnóról való átvitel ezen módját az Astrael űrhajóra, mégis ez a módszer jól működött.
Az elmúlt 12 évben a rádióvevő volt a kommunikációs eszköz, de most egy új műszerünk volt - Edwin!
Mindketten izgultunk az új kommunikációs mód miatt, de engem inspirált az újszerűsége.
Több évig rádióamatőrként tevékenykedtem, és hamarosan ezeket a gondolatátviteleket kezdtem vevőnek tekinteni.
Nagyon keveset értek azokhoz a neuropszichológiai folyamatokhoz, melyek a két gondolatküldő partner agyában játszódnak le.
(Ford. megjegyzése: ennek az agyhoz semmi köze! Mivel az fizikai szerv a test szolgálatában! A gondolatközlést a mentális test közvetíti egy másik mentális testnek, melyet legfeljebb a fizikai agy a maga hitrendszere szerint értelmez!)
A normál agyakon átfolyó bioelektromos áramok túl kicsik ahhoz, hogy elektromágneses sugárzást küldjenek el a környezetbe.
(Ford. megjegyzése: bizony, ideje felébredni!)
Mindenesetre csak vevőmet, Edwint kellett a Szövetség frekvenciájára hangolni, hogy létrejöjjön a kommunikáció.
Jóval később rájöttem ennek a finomhangolásnak a fontosságára.
Hat héttel az első kísérlet estéje után (megj. 1974. decembere körül) Edwint megkérték rádión keresztül, hogy újból gondolatokat közvetítsen.
Aznap este gondosan végrehajtottam mindent, amire Valdar utasított.
Edwin kedvenc karosszékében ült és halk háttérzenét hallgatott.
Amint az óra este 8:00-hoz közeledett, Edwinre tettem a fejhallgatót, és csatlakoztattam egy magnóhoz, amely a Szövetség hangjait szólaltatta meg.
Edwin lehunyta a szemét, és fél percen belül a hangok megszűnése után levettem a fejhallgatót.
Elizabeth és én feszülten vártunk, aztán Edwin nagyon gyengéden a szokásos hangján elkezdett beszélni, de a megszokottnál lassabban.
- Üdvözlet. Itt Valdar, aki felveszi veletek a kapcsolatot.
Ez az első alkalom, hogy Edwin barátomon keresztül beszélek. Jelenleg 560 km-es magasságban vagyunk a bolygótok felett, és lefelé nézünk.
Vihar van felettetek, de biztos vagyok benne, hogy ezt ti is tudjátok.
Üdvözlet Elizabeth. Üdvözlet Carl. -
Mindketten válaszoltunk Valdarnak, és mi is üdvözöltük, hogy hallható a hangja Edwin házában.
Úgy tűnt, hogy a kétirányú kommunikáció jól működik; Edwin kényelmesen, nyugodtan ült a karosszékében, majd kinyitotta a szemét, és minket nézett.
Kezei az ölében pihentek.
Ez a Valdar tényleg ott ült előttünk, vagy még mindig fent van az űrhajójában, és lenéz ránk? – kérdeztem magamban.
Az általa említett vihar nem igazán zavart minket, és a gondolati kommunikációt sem.
Valdar folytatta:
- Szeretném leírni az innen látható kilátást.
Lent gyönyörű, tornyosuló felhőoszlopokat látok, melyeket időnként villámok világítanak meg.
Fent tiszta az égbolt, a csillagok és naprendszeretek bolygói gyönyörű látvány nyújtanak!
A személyzet és én magam itt ülünk ebben az Astrael űrhajóban.
A belső világítás tompított.
Edwinre koncentrálok.
Ez az első alkalom, hogy bízunk benne, hogy ez a gondolati energia sikeres lesz.
Remélem, hogy Edwin és te, Carl, elfogadod ezt az új kapcsolattartási módot.
Tudom, hogy furcsa számotokra, hogy képes vagyok így a gondolataitokra hangolódni, miközben az űrhajónkkal folyamatosan haladunk.
Megkaptam az üzeneteteket.
Örülök, hogy kivehetitek a részeteket ebből az új projektből.
Sokszor próbálkoztunk már, de ezúttal egy másik módszert alkalmazunk, és téged választottunk, Carl, hogy ezt a személetmódunkat a Föld népéhez elvigyed.
Hogy ezt az emberek elfogadják-e, azt jelenleg lehetetlen megmondani.
Ezekben a beszélgetésekben, amennyire csak tudom, elmagyarázom nektek a Szövetség bolygóinak az életét.
De be kell látnotok, hogy sok-sok évvel előttetek járunk az időben.
De mi az idő? Egy szó, amit a Földön találtak ki.
Az „idő”, mint fogalom, nem létezik a Szövetségben.
Nem tudjuk, mennyi az „idő”! –
Valdar most nagyon jól hallható volt. Edwinen keresztül erősebb lett a hangja.
Megnéztem a magnót, és láttam, hogy az első gondolatközvetítésünkről jó felvétel készült.
– Biztos vagyok benne, Carl, hogy azt kérdeznéd: miért törődik a Szövetség azzal, hogy a Föld népével kommunikáljon?
Mi a Szövetség célja ezen a bolygón?
E kérdések megválaszolásához vissza kell mennünk népünk ősi történelmébe.
Már azokban a távoli időkben is voltak a Szövetségnek olyan csillaghajói, melyek a fénysebességnél gyorsabban tudtak haladni.
Felfedeztük a mágneses mezőket, és megértettük, hogyan használhatók fel a fénynél gyorsabb utazásra.
Ezeknek a mágneses mezőknek a megismerése volt a kulcsa a Szövetség létrejöttének.
Sok mindent beszélhetnénk nektek ezekről a mágneses mezőkről.
Nos, az ősi kozmikus úttörőink először felfedezték a saját univerzumukat.
Aztán felfedezték a ti univerzumotokat is, majd meg akarták tudni, hogy van-e ott is élet.
Sok ottani expedíció végül felfedezte a Föld bolygót.
Ám az ott talált lények nagyon primitívek voltak.
Majd a felfedezőink visszatértek, hogy jelentsék feletteseiknek, hogy egy másik univerzumban életet találtak.
Nekik igencsak felkeltette az érdeklődésüket a földi élet.
A régi Szövetség elöljárói úgy döntöttek, hogy további expedíciókat és telepeseket küldenek a Földre.
Néhányan a bolygótokon telepedtek le, és magukkal hozták kultúrájukat.
Ezek voltak az első kapcsolatfelvételek.
A bolygótok iránti érdeklődésünk még a kezdeti időkre nyúlik vissza.
Őseink azért jöttek ide, hogy jobb életet teremtsenek, majd hazatértek.
Azonban néhány telepes itt maradt.
Sok területen nagy segítséget nyújtottak, főleg Atlantisz lakóinak pusztulása idején, mikor sok atlantiszit telepítettek át az ókori Egyiptomba.
A piramisok ma is ott állnak, mint az építésükön fáradozó egyiptomiak emlékműve.
Igen, az egyiptomiak a Szövetség látogatóinak a segítségével építették azokat!
Adó- és vevőállomásként, valamint a mágneses napenergia tárolására használták őket.
Kulcsterületen voltak, így az ősi csillaghajók felhasználták őket a hazamenetelükre és visszajövetelükre.
A pramisok építése több szempontból is jelentőségteljes.
A bolygótokon végbemenő változások során ezeket a piramisszerű formákat ismét használni fogják épületeitekben. -
Ez volt az első alkalom, mikor Valdar megemlítette a közelgő földi változásokat.
A későbbi adásokban ez a téma nagyobb jelentőséget kapott.
Elmondta tehát, hogy a Szövetség segített az egyiptomiaknak a piramisok felépítésében, és azt is hangsúlyozta, hogy a földiekkel nem mindig volt békés a kapcsolatuk!
Az egyiptomiak később a megszerzett tudásukat arra akarták használni, hogy háborúval meghódítsák a világot.
Azt is elmondta, hogy volt egy összetűzés velük, amelyben két grandorit megöltek.
A Szövetség felettesei ezután úgy döntöttek, hogy minden emberüket visszavonják a bolygótokról.
Valdar azt is elmondta, hogy kitartó látogatók voltak, olyannyira, hogy valószínűleg egy generációval később már visszatértek e szerencsétlen esemény után.
Ám ekkor már nem igazán láthatóan voltak jelen, mivel tanácsaikkal és útmutatásaikkal az emberiség fejlődése érdekében inkább a háttérben maradtak.
Az, hogy valójában hány küldetést hajtottak végre a Földön, és mennyivel járultak hozzá a fejlődésünkhöz, továbbra is ismeretlen maradt számunkra.
Végül utolsó tapasztalatként egy éve újabb konfrontáció történt a földi vezetőkkel, így a Szövetség ismét kivonta az összes missziós-személyzetét a bolygónkról.
De nem csak a Szövetség volt az egyetlen megjelent civilizáció ezen a bolygón.
Sok különböző földönkívüli hatás is volt itt, amiket ma már nehéz nyomon követni.
Ám legalább egy jelenlétet a Szövetség beazonosított.
Ezek a mi ősellenségeink, melyek a világűrből jöttek.
Történelmünk hajnala óta ez az ellenfél aktívan tevékenykedik a Földön.
- A bolygótok gyönyörű bolygó - folytatta Valdar -, minden hozzávaló megvan benne, ami csak lehet.
Hatalmas óceánok, hegyvonulatok, kontinensek vannak rajta.
Nincs semmi baj a bolygótokkal.
Csak azokkal, akik kormányozzák és vezetik.
Mi békével jövünk.
Sokszor próbáltuk már meggyőzni a ti uralkodóitok és elöljáróitokat, hogy a mi módszereink jobbak is lehetnek.
De azt válaszolták, hogy nem tudnak változást előidézni a Földön.
Felborítaná a dolgok egyensúlyát.
De mi kitartóak vagyunk!
Igyekszünk felemelni és felvilágosítani a földi embereket, még ha csak kevesen is fogékonyak rá.
Nem azért vagyunk itt, hogy hódítsunk. (Jóllehet bármikor megtehetnénk, ha akarnánk.)
Astrael-űrhajóink a béke szimbólumai.
Elvisznek minket erre a gyönyörű Föld bolygóra a másik univerzumból.
Azért jöttünk, hogy megosszuk veletek a tudásunkat és tapasztalatainkat.
De barátaim, legyünk őszinték egymáshoz... ha átadnánk nektek a Szövetség birtokában lévő Astrael-űrhajók energia-meghajtásának titkait, mit csinálnátok velük?
Vannak olyan földi országok, melyek ezt az energiát háborúra használnák fel.
És nagy valószínűséggel elpusztítanák a bolygótokat!
A Szövetség elöljárói egy máig érvényes ünnepélyes esküt tettek le ezzel kapcsolatban: ha a Szövetség teljesen biztos abban, hogy a földi emberiség egy jobb életmódot választott, akkor adjuk át nektek az Isteni intelligenciától kapott titkainkat.
Csak annyit kérünk ehhez, hogy a földi emberiség változtassa meg a gondolkozásmódját, különösen a pusztító agressziójával hagyjon fel.
A háborúknak véget kell vetni! – egységnek kell lenni a nemzetek között.
Természetesen már régen felismertük, hogy nagyon sok problémátok van.
Olyan problémák, amelyek a Szövetségben ismeretlenek.
Sok emberfaj él a Földön, ami nálunk ismeretlen jelenség.
Valójában ez nagyon furcsa helyzet, mivel ez az egyetlen bolygó, ahol ennyi emberfajjal találkoztunk.
A Koldason csak egy emberfaj él.
Bár a fajunk bőrszíne a mérsékelt égövön kevésbé barna, mint a sivatagokban, csak egy alapvető faj létezik nálunk, míg a Földön legalább öt.
Elismerjük, hogy ez egy nagyon nehéz probléma.
De ezt harmonikusan le lehetne küzdeni.
Ha a ti vezetőitek megbíztattak volna bennünk, ezt békésen is meg lehetett volna oldani minden érintett javára.
De a vezetői inkább a maguk módján csinálták, és elutasították a mi segítségnyújtásunkat.
- Valdar megállt egy pillanatra, és megkérdezte, van-e kérdésünk.
Megkérdeztük, hogy tud-e többet mondani nekünk a saját szülőbolygójáról, a Koldasról.
- Sokszorta nagyobb a Koldas, mint a Föld.
Koldason is vannak tengerek, de azok édesvizűek(!).
Vannak rajat nagyobb tavak is, a legnagyobb körülbelül 24 000 km hosszú és 20 000 km széles .(Fordító megj: akkor a Koldasnak min. 5-6-szor nagyobbnak kell lennie, mint a Föld!)
Koldas városainak egy része a hegyeknél, mások a tenger mellett találhatók.
A városok hasonlóak a tieitekhez, kivéve, hogy az épületek ott más stílusban épültek.
Itt nincsenek utak a járművek számára, a talaj felszíne felett közlekedünk.
Épületeink közlekedési rendszerekkel vannak összekötve, hogy az embereket hamar eljuttassák az úti céljukhoz.
A fővárosunk hatalmas, sokkal nagyobb, mint New York.
Természetesen vannak vidéki területek is, ahol kisebb, egy-két családnak otthont adó házak is találhatók; vannak erdők és folyók is.
A nagyobb tavainkban a szigetek üdülőhelyként szolgálnak.
Életmódunk hasonló a földiekéhez.
Azt próbálom most elmagyarázni nektek, hogy mi nem igazán különbözünk tőletek!
Az egyetlen különbség a lelki hozzáállásunk mindenhez.
Más az életmódunk.
Nincs pénzrendszerünk; semmi, ami ezzel kapcsolatos lenne.
A Szövetségben minden bolygó olyan javakat termel, amelyek létfontosságú szerepet játszanak mind a 12 bolygó életében.
Egyesek ásványi anyagokban gazdagok, így ezekkel látják el a többieket, míg mások inkább a növényi ültetvények számára alkalmasak.
Koldas tengerei és tavai rengeteg halat tartalmaznak, melyeket a Szövetség más bolygóira küldjük, és cserébe ásványokat és nyersanyagokat kapunk a fejlett Astrael űrhajóink építéséhez.
Így hát, barátaim, a jóakarat és a megértés testvéri egysége köti össze minden bolygónkat.
A Föld is szerepet játszhat ebben a Szövetségben, még akkor is, ha egy másik univerzumban van.
Most csak egy rövid leírást adtam az életünkről, nem fogom túlterhelni Edwint, mivel neki ez még új.
Mielőtt lezárnánk ezt a gondolatközvetítést, van még további kérdésetek? -
Korábban hárman elhatároztuk, hogy megkérdezzük Valdart, olyan-e a fizikai testük, mint a miénk, és hogyan sikerül átjutniuk az univerzumokat elválasztó fényfalon.
Valdar azt válaszolta:
- Ugyanolyanok vagyunk, mint ti. Hústestben élünk, mi is fájdalmat érzünk és halandók vagyunk.
A különbség csak néhány köztünk; az egyik az, hogy mi fantasztikus sebességgel tudunk közlekedni.
Van azonban néhány dolog, amit a ti tudósaitok még nem értenek a térrel és az idővel kapcsolatban, különösen a Naprendszereteken túli világokról.
Nehéz ezt leírnom a ti nyelveteken.
Minden naprendszernek van mágneses tere.
Miután kitörtetek bolygótok gravitációs teréből, felhasználhatjátok más bolygók és naprendszerek mágneses mezőit hatalmas távolságok megtételére, sőt időbeli eltolódásokra is.
A Földön azonban rossz energiaforrást használtok meghajtásra.
Üzemanyagot használtok, legyen az folyékony vagy szilárd, vagy bármi más.
Nem használjátok ki az univerzális energia hatalmas tárházát, amely korlátlanul áll rendelkezésre és soha nem lehet kimeríteni.
Ez az energia azért van, hogy az emberiség is felhasználja a saját bolygóján.
Hadd magyarázzam el ezt részletesebben!
Az Astrael űrhajónak, melyen most vagyok, nyolc mágneses hajtóműje van.
Négy elöl és négy hátul az irányítás érdekében.
Ezek valójában óriási elektromágnesek, melyeket napenergia hajt.
Bolygótokon túl van egy óriási mágneses energiamező, amely bolygók és naprendszerek, sőt galaxisok és univerzumok között is áramlik.
Úgy tűnik, hogy ezek a mágneses mezők örökké áramlanak.
Amint a mágneses térben vagyunk, ebben a láthatatlan áramlatban utazunk az űrben.
Mágneses motorjaink lehetővé teszik sebesség és az irány folyamatos ellenőrzését.
Nélkülük nem tudnánk határozottan az úti célunk felé tartani.
Tehetetlenek lennénk, mint egy kormány nélküli hajó a sebes áramlású folyón.
Egy bizonyos sebesség elérése után a dolgok kezdenek megváltozni.
Egy ideig a légzés nehézzé válik, és az űrhajót egy mester-számítógép vezérli.
Amikor más univerzumba érkezel, a tudat visszatér.
Az űrhajó, a számítógép, a személyzet és minden, ami energiaállapotban létezett, ami a mágneses pályákon áramlott, mostanra megváltozott polaritásával újból szilárd anyaggá válik.
Ez minden, barátaim.
A mágneses mezők szállítanak bennünket ilyen hihetetlen sebességgel, ennek mellékhatása az idő változása.
A földi űrhajók is meg tudnák tenni ezt, ha lennének mágneses hajtóművei!
Most pedig, barátaim, elköszönök, mert pihentetnünk kell Edwint.
Megragadtam a lehetőséget, hogy általa beszéljek veletek.
Elizabeth testvérem, nagy öröm látnom, hogy új ruha van rajtad!
Nagyon csinos vagy benne!
Te pedig, Carl, felvállaltad ezt az új kísérletet, és sokat dolgoztál vele.
Az általad terjesztett hangfelvételek nagy érdeklődést kellettek, amivel nagyon elégedett vagyok.
Egyelőre búcsút veszek tőletek.
Itt Valdar, aki most véget vet a koldasi flotta által küldött gondolatátvitelnek. –
Ez több, mint egy órás beszélgetés volt.
Hasonlóan egy telefonbeszélgetéshez, de egy lényeges különbséggel.
Valdar Edwin szemén keresztül látott! Így említhette meg azt az új ruhát, amelyet Elizabeth viselt, és azt is, hogy milyen elbűvölően néz ki.
Kíváncsi voltam, honnan tudta, hogy az egy új ruha.
Ha Valdar láthatott minket, vajon Edwin is láthatta a másik oldalt?
Amint visszatért a transzból, megkérdeztem Edwint, tud-e valamit mondani a Valdar feleségéről, Clyveenről?
Elizabeth tudni akarta, hogy ott az űrhajón milyen ruhát visel.
Bekapcsoltam a magnót, hogy rögzítsem azt, hogy Edwin mit látott.
- Tudod, egész idő alatt, amíg Valdarral voltam - mondta Edwin, miután összeszedte magát -, láttam az űrhajó belsejét.
Hallottam az ott zajló tevékenységeket, a mágneses motorok zümmögését.
Időnként kattogó hang hallatszott, és olyan hang, mintha egy gép zajt adna, majd leállna.
Ez az állandó zaj hallatszott a háttérben a vezérlőpanelek összes műszeréből, ami az egész hajót körülvette.
Mindegyik központnak saját kezelője volt, ami láthatóan nem zavarta Valdart.
Egyedül ült a fő irányító helyén, és mindig hallottam a hangját.
Aztán a vége felé felállt, és lifttel lement a közepső szintre, ahol a személyzeti lakrészek vannak.–
- Eltávolodtál tőle? - kérdeztem.
– Nem, úgy tűnt, vele vagyok – mondta Edwin - a személyzetnek ott külön étterme, társalkodó terme és szállása volt.
Amikor Valdar belépett a privát lakásába, felismertem, hogy Clyveen is ott van.
– Le tudnád írni, hogy nézett ki a hölgy? – kérdeztem Edwint. - Ó, nagyon vonzó nő.
Amikor Valdar megérkezett, úgy tűnt, már várt rá.
Clyveen magas termetű, 180 cm magas, talán több is.
Hasonló magasságú, mint Valdar.
Testalkata nem vékony; inkább masszív, de nem molett.
Meglehetősen hosszú nyaka van, gabonaszőke hosszú hajjal, mélykék szemekkel és gyönyörűen ragyogó bőrrel.
Az arcvonásai kissé keletiesnek tűntek, különösen a szeme. -
Úgy tűnt, Edwin élvezi a látottakat, de nem tudtam eldönteni, hogy ez volt-e az első alkalom, hogy az Astrael űrhajóban volt.
Így folytatta:
- Amíg Valdar ott ült, most megértettem meg mindent.
Úgy tűnt, mintha különböző dolgokat csak azért nézné, hogy átadja nekem, amit látott.
Clyveenre nézett.
Úgy mondanám, Clyveennek kecses lába volt.
Olyan ruhát viselt, amely mélyen dekoltált és mindkét oldalon osztva volt.
Ruhájának furcsa anyaga volt: úgy nézett ki, mintha több szövetből állna, ennek ellenére könnyű anyagból volt, amely a legkisebb mozdulatra meglibbent.
Most a magánéletükbe nézek bele.
A hajókajütszerű szobában két keskeny ágy volt, közöttük egy vezérlőpult, amely kinyúlt a padlóból.
Az egyik oldalán egy félig ovális, fényesre csiszolt alumínium asztal volt, keskeny oldalával a falhoz erősítve.
Nem voltak lábai, alatta egy ívelt ülés volt, amely illeszkedett az asztalhoz.
Valdar, miközben odament, kihúzta ezt az ülést.
Hatalmas ablakokat láttam.
Fele részüket eltolható szellőzőnyílásokkal zárták le.
Clyveen háttal ült az ablakoknak, melyek a padlótól a plafonig értek.
Az egyik oldalon az egész fal gyakorlatilag egy megfigyelőablak volt.
Az ablak mögött fénypontokat lehetett látni: csillagokat és bolygókat.
A fényeik körülvették őket – bármerre is néztek, nem villogtak, mint a Földről nézve, hanem szilárd fénypontok voltak.
Tudatosult bennem a mindenség végtelen mélysége.
A szobát a mélységben éreztem az azt körülvevő fénypontokkal.
Kezdtem úgy érezni, mintha te vagy a mindenség középpontjában!
Most már tudom, hogy mit éreznek az űrhajósok, mikor megtapasztalják e hatalmas és csodálatos univerzumunk mélységét!
Úgy tűnik, mi itt a Földön csak kívülről látjuk az univerzumot, de Carl, ott úgy érzed, hogy minden körülötted van és élő! -
Közben Valdar azt mondta Clyveen-nek, hogy nagyon tetszett neki Elizabeth új ruhája; Clyveen egyetértett vele.
Ám Edwin erről addig nem számolt be nekünk, amíg Elizabeth ezt meg nem kérdezte tőle.
- Feledékeny fiú, a férfiak mind egyformák, nem érdeklik a ruhák! – tette hozzá kuncogva Clyveen a másik oldalról.
És ezzel vége is lett a másik oldal „látásának”.
– De Carl, mondd el, jól csináltam? Milyen volt?" – kérdezte rögtön ezután Edwin.
- Szerintem nagyon sikeres volt – válaszoltam neki -, mindent felvettünk hangszalagra, magad is meghallgathatod.
Eleinte kissé halk volt a felvétel, majd fokozatosan erősödött, végül egyre tisztább lett.
Kezdetben nem vártam túl sokat ettől, de gratulálnom kell neked, Edwin, azt hiszem, nagyon sikeres volt az egész.
Meglepett, hogy mentális kapcsolatod hosszú időre ilyen tiszta fizikai látássá vált.
Valdar közben azt mondta, hogy későbbi időpontokban majd több témával visszatér.
– Nos – válaszolta Edwin –, tudod, eleinte nagyon aggódtam, de most jobban bízom ebben a módszerben, most már tudom, hogy meg lehet csinálni. -
