A földi bázis evakuálása
"A mágnesesség az univerzum éltető eleme" – mondta egykor Valdar.
"A Szövetség Földre való utazásához mágneses mezők hálózatát használja fel.
Üzemanyag vagy hajtóanyag felhasználása nélkül kiaknázzuk a mezőben lévő természetes áramlatokat, és a hajónk együtt áramlik velük – épp úgy, mint egy földi vitorlás hajó a passzátszélben."
1975 júniusa és 1976 márciusa között hatalmas zavarok voltak Naprendszerünk mágneses mezőiben.
A Szövetség űrutazói ekkor légüregek keletkezéséről számoltak be a bolygókat összekötő mágneses alagutakban.
Mágneses viharok során ezeknek az alagutaknak az összeköttetései gyakran teljesen megszakadtak, és a két végük ellentétes mágneses töltéssel taszítani kezdte egymást.
Aztán 1975 szeptemberében a mágneses összeomlás következményeiről egy titkos személytől magnószalagos hangfelvételt kaptunk, amit Gerry küldött az „A” bázisról.
Ez sürgős üzenetet tartalmazott a Föld összes szövetségi bázisához, melyet Gerrynek sikerült rögzítenie.
Az üzenetet sercegés és légköri zavarok torzították.
Tehát adás közben nagyon rosszak voltak a vételi körülmények.
A hang azt mondta, hogy a neve Cedalda, Vango Salamia bolygó fővárosa, Scilyn fő kommunikációs központjának az irányítója.
Azt közölte, hogy a koldasi 119-es frekvencián küldi az adást, és sürgős üzenete jött a Grandorról, amit át kell adnia a földi bázisok személyzetének
– Ez egy parancs Grandor vezetőségétől a Földön működő összes bázisnak – kezdte Cedalda.
Minden tevékenységet azonnal le kell állítani az összes bázisunkon!
Egyetlen járőr sem továbbíthat adatokat a bázisokra.
Minden műveletet azonnal le kell állítani! -
Ez egy nyomatékos üzenet volt, majd így folytatta:
- Nagy aggodalommal tölt el minket a jelentésetek az egyik bázisunk elleni katonai támadásról!
Mert mindig is barátunknak tekintettük ezt a támadásért felelős nemzetet...
Megdöbbentünk, hogy azok, akik jóakaratot és hűséget ígértek nekünk, megtámadták a bázisunkat egy olyan időszakban, amikor a naprendszeretekben lévő mágneses zavarok akadályoznak minket!
Ne kommunikáljatok a támadó hatalmakkal vagy másokkal!
Mostantól kezdve szigorú rádiócsend lesz az földönkívüli bázisaink között.
Ha egy újabb támadás érné egy bázist, négy Astrael űrhajó késedelem nélkül a segítségére sietne.
(A fordító megj: az Astrael űrhajók kisebb kutatóűrhajók, épp úgy, mint sok más civilizációnál, amiket a földi tudatlanság ufóknak nevez.)
A rádiócsendet csak ilyen vészhelyzet esetén szabad megtörni.
De ismétlem, ne tárgyaljatok és ne beszéljetek senkivel!
Ha egy Astrael űrhajót az elfogás veszélye fenyegetné, ne habozzatok megsemmisíteni a hajót és a bázisotokat.
Ismétlem: ne habozzatok elpusztítani az Astrael hajót!
Ez szigorú parancs Grandortól!
A bázisaitok, mint tudjátok, egy olyan eszközzel vannak felszerelve, amely képes távolról megsemmisíteni őket.
Tudjátok, hogyan kell irányítani ezt az eszközt; ne habozzatok használni őket!
Ha bármelyik Astrael hajó azok kezébe kerülne, akik a barátainknak vallották magukat, de az ellenségeink lettek, a földi élet sok szenvedésen menne keresztül.
Ezeket az űrhajókat minden bizonnyal rosszul cél érdekében használnák fel.
Ezért ne habozzatok megsemmisíteni a felderítő hajóitokat!
Közben küldtünk egy szövetségbeli szállító-anyahajót a Földre a scilyn-i kommunikációs központból.
Néhány hét múlva eléri a bolygótokat, és érkezéskor 9600 km-es magasságban Föld körüli pályára áll.
Egy ellipszis alakú pályát választunk, hogy lefedje az összes bázist.
Az Astrael űrhajókat, melyekből 5 van a bázisaitokon, távirányítással viszik ehhez a szállító-anyahajóhoz.
Ezért Valdar lesz a felelős, és pontos utasításokat fog adni, amint megérkezik a pályára.
További részleteket ebben az adásban nem közölünk, mivel fennáll annak a veszélye, hogy ezt mások is lehallgatják.
Ettől a pillanattól kezdve a koldasi vevőket a vészfrekvenciára kell hangolni.
Tudjuk, hogy ez a frekvencia biztonságos.
Reméljük, minden jól fog menni, amíg a szállító-anyahajó meg nem érkezik a bolygótok fölé.
Néhány hétbe fog telni, mire befejezi a naprendszereteken keresztüli utazásának utolsó szakaszát, mivel a mágneses zavar miatt csak rakétameghajtást tud használni. –
Cedalda szigorúan beszélt, mivel aggódott a fenyegető helyzet miatt, amellyel minden elszigeteltségben lévő bázisszemélyzetnek szembe kell néznie.
Majd ezekkel a szavakkal zárta üzenetét:
- Tudjuk, hogy nehéz és veszélyes időszak volt ez a bázisokon mindannyiótok számára.
Köszönjük az odaadásotokat és hűségeteket, és reméljük, hogy minden jól fog menni, amíg meg nem érkezik a szállító-anyahajó.
Addig is, az Isteni Egy óvjon titeket! – különösen az „A” bázis pilótáit, akik az éjszakai égbolton repülnek!
Köszönjük a „Q” bázisnak is a munkáját.
Tudjuk, hogy nem ez a vég!
A Szövetség már több ezer éve jelen van a Földön, és sok földi ember még mindig hűséges hozzá.
Nem hagynánk el titeket…
- Ehhez kapcsolódik egy 3 évvel később hangszalagra vett beszélgetés, mikor az Epicot bolygó egy tudósa elmesélt nekünk egy történetet arról, hogy hogyan indult el először felfedező útra egy csillaghajó-flotta a Grandorról, az anyabolygójáról az ősi időkben.
Ez a flotta elhagyta a saját univerzumát, és átszelték a mi univerzumunktól elválasztó űrt.
Nagy diadal volt ez a grandoriak számára, hogy megtalálták az átjárót egy másik univerzumba.
***
Az új univerzum felfedezésnek a történetéről egy 3 évvel későbbi felvételen egy Muhutani nevű epicot-i tudós ezt közölte velünk, aki adatokat fordított a központi adatbázisból a „Q” bázisra 1978. augusztus 29-én:
- Ez az univerzum-átjáró, mely hatalmas mágneses mező, összeköti a két körte alakú és ellentétes polaritású univerzumot, miközben lassan egymással ellentétes irányban forognak.
A két keskeny végük egymás felé mutat, és mindkét univerzumot egy akadály, egy eseményhorizont veszi körül.
Ez a gát - magyarázta az epicot-i tudós -, nem engedi, hogy az univerzumokból bármi is kiszökjön.
Még a fényhullámokat is visszatartja.
Ehhez az univerzum-átlépéshez a legnagyobb mértékben azok tervezők és építők járultak hozzá, akik ezeket a figyelemre méltó csillaghajókat, melyek az első időgépek voltak, egykor létrehozták.
Ezek az űrhajók átlépték a fénysebességet és univerzumuk szökési sebességét is, majd elkeveredve az összekötő mágneses mező folyadékáramlásával, ahol az idő fordított irányban folyik, egyik univerzumból a másikba jutottak.
Amikor az új tér-idő környezetbe érkezve a folyékony halmazállapotú áramlásból megszilárdultak, az űrhajók és legénysége atomszerkezetének polaritása megfordult az új univerzum szerint.
Ez a csillaghajó-flotta akkor számára még egy új, ismeretlen univerzumot fedezett fel.
Majd feltérképezték és megmérték az összekötő mágneses mezőket, egy hatalmas hálózatot, amely ma is az űrhajózásuk fő- és mellékvonalaiként szolgálnak.
Aztán jött az első nagy felfedezés! Egy olyan univerzumot fedeztek fel, amely a sajátjuk hű másolatának tűnt.
Az ő ellentétes anyagi univerzumuk tükörképének, ahol minden naprendszerüknek és bolygóiknak megvolt a maga másolata abban az univerzumban, amit felfedeztek.
De utazásuk lényege mégis az élet keresése volt.
Az emberi élet keresése!
Amikor felfedezték a Földet, egy kihalás szélén álló primitív emberi fajt találtak rajta.
Ez a váratlan felfedezés aztán futótűzként terjedt el a Szövetség összes bolygóján, mert a felfedezőik kevés olyan bolygót találtak, amelyeken hozzájuk hasonló emberek laktak.
Ezzel szemben a saját anyagi univerzumuk általuk megismert részein akkor 39 civilizációról tudtak:
Magáról a Szövetségről, amely 12 bolygóból állt, de egyetlen faj lakta, és más csillagrendszerek 27 bolygójáról, melyeken több faj és több kisebb civilizáció élt.
Visszatérve a Grandorra… a Szövetség ottani vezetői és tudósai a Föld primitív fajának nehéz helyzetét mérlegelték.
A fiatal bolygók természetes fejlődésébe való be nem avatkozás ősi egyetemes elve volt a legfőbb törvény a tudatukban.
Aztán egy harmadik univerzum fejlett mesterei azt javasolták nekik, hogy mégis nyújtsanak segítséget e Földön küzdő fajnak.
A Grandorból érkező, készen álló telepesek csillaghajókkal érkeztek, magukkal hozva civilizációjukat.
Ez a faj először 1.300.000 évvel ezelőtt jelent meg a Földön.
A Szövetség segítségével egy ideális közösséget építettek ki egy szigetkontinensen, amelyet Murielnek, vagyis a „Varázslat Földjének” neveztek el.
Ez a civilizáció 5000 évig virágzott.
Aztán fokozatosan jött a változás.
Muriel polgárai függetlenedni akartak a Szövetségtől, amely oly messze volt tőlük.
A grandori irányítóik a vezetéséről lemondottak, és a Muriel nevet Atlantiszra változtatták.
Ezután különálló államok jöttek létre.
Eleinte minden jól ment nekik, mert továbbra is a Szövetség életmódját követték.
Aztán fokozatosan viták merültek fel az elkülönült államok között, és a Szövetséget kérték fel közvetítőként, mint döntőbírót.
Az atlantiszi grandori kolónia szerencsétlenségéhez az is hozzájárult, hogy a kolóniájuk lassan süllyedni kezdett.
A Szövetséget megdöbbentette az események ezen fordulata és egy evakuálási programot indított el.
Sokan úgy döntöttek, hogy visszatérnek szülőbolygójukra az antianyag-univerzumban.
Mások úgy döntöttek, hogy letelepednek az újabb földi gyarmatokon.
Az egyik legfigyelemreméltóbb ezek közül Egyiptom volt, ahol a piramisokat stratégiailag a bolygó szárazföldi felszínének földrajzi középpontjában helyezték el.
A Mars akkoriban még lakott bolygó volt és sok egykori atlantiszit vittek el oda csillaghajók.
De legtöbbjük akkor pusztult el, amikor az atlantiszi kontinensük hirtelen elsüllyedt, ami még a Szövetség vezetőit is meglepte.
Közben a Föld és a Mars gyarmatosítása évezredekig tartott, a Szövetség és a Harmadik Univerzum vezetőinek támogatásával.
De sokat csalódtak is.
Aztán az ősidők homályában egy űrhajó, egy drágakő kezdett keringeni a Föld körül, egy értékes szikra, amely törékeny és egyedi volt, így táplálva később a fejlődő életet.
Egy újonnan kifejlődött emberi faj érkezett ekkor a Földre!
Mégis… valamilyen rejtélyes módon nem sikerült nekik a megtelepedés.
A Marsot egy nukleáris háború pusztította el, a Földet pedig háborúk és viszályok sújtották.
A marsi tűzhalál túlélőit evakuálni kellett, és egy élettelen kolosszust maguk után hagyva (ford: Mars-arc?) figyelmeztetésül a földi emberiség számára.
És a Föld is veszélyben volt, új bolygót kellett találni.
Ez a második Föld volt az Epicot.
Egy fiatal, tiszta bolygó a galaxisunk egy másik naprendszerében.
Epicot most arra a napra vár, amikor a Földet is talán evakuálni kell. -
***
Az egyik „A” bázis ellen egy sikertelen fegyveres támadás történt a nevadai sivatagban a földi hadsereg részéről.
Bár később tagadták, hogy ez támadás lett volna, csak taktikai hadműveletnek mondták.
Mindenesetre az ottani ostromlott „A” bázisnak egy ultimátumot adtak át a földi támadók.
A főbb követeléseik a következők voltak:
1. Mind az öt földi "A" bázisnak meg kell adnia magát a hadseregnek.
2. Át kell adniuk minden birtokukban lévő katonai információt.
3. Az Astrael felderítőhajóval folytatott összes járőrözést azonnal le kell állítani.
4. Az "A" bázisokon található összes felszerelést át kell adni.
5. Minden bejövő rádióadást rögzíteni kell és a felvételeket át kell adni.
6. Egy négy országot képviselő tisztviselőt folyamatosan az "A" bázisokon kell állomásoztatni.
Közben Franciaország aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az egyik földönkívüli bázis orosz kézbe kerülhet, annak ellenére, hogy a keleti blokkban nem voltak ilyen bázisok.
Dél-Afrika, Rhodézia (most Zimbabwe), Japán és Kína semlegesek maradtak ezekkel a követelésekkel szemben, és csak ezen országok egyike tiltakozott a hadsereg intézkedései ellen, mely a területén lévő egyik „A” bázis megtartását javasolta.
(Fordító megj: Ebből is látszik, hogy a világ minden országa vezetésének ugyanazt protokollt kell követniük földönkívüli ügyben!)
A helyzet feszült maradt mindaddig, amíg a szállító-anyahajó Föld körüli pályára nem állt, hogy felvegye az itt maradt 5 Astrael felderítő űrhajót – a vitatott pontot.
Egy későbbi magnófelvételen, amit Gerry küldött nekünk, elmesélte, hogyan ért véget ez a dráma.
Azt mondta:
- Ez lesz az utolsó felvétel, amit ezen a farmon készítek.
Hadd magyarázzam el a helyzetet!
Épp most kaptunk egy adást a várt szállító-anyahajóról.
Fel kell adnunk ezt a bázist, mihelyst felveszik a felderítőhajónkat.
És amint az összes földi felderítőhajó biztonságban a szállító-anyahajó fedélzetén van, végül egy corynthiai hajót küldenek értünk, hogy felvegye apámat, anyámat, bátyámat, nővéremet és engem.
Nyilvánvalóan a Szövetség vezetői döntöttek így.
Ennek az A-bázisnak az összes műszerét leszerelték és a felderítőhajó fedélzetére vitték.
Láttuk, hogy a felderítőhajó távirányítással elindul, és most már csak a kiürítésre várunk, ez valószínűleg ma este fog megtörténni.
Most reggel tíz óra van.
Itt vagyunk még ezen a farmon, melyet bérbe adtak nekünk, de most a tulajdonosokat tájékoztatták, hogy holnaptól már nem lesz rá szükségünk rá.
Más „A” bázisokat is hasonló módon zártak be.
Ami a farmot illeti, mindannyiunknak, akik elhagyjuk ezt a helyet, nagyon fog hiányozni, mivel sokat jelentett nekünk.
Élveztük a farmon végzett munka minden pillanatát.
Nem sok mindent vihetünk igazán magunkkal.
Ennek ellenére mindannyiunk előtt egy új élet áll.
Nos, barátaim a Q Bázisról, gondoltam, elkészítem ezt a felvételt, és elmagyarázom nektek a körülményeinket.
Ezen a szalagon van egy másik felvétel is, amely nem sokkal a felderítő hajó távozása után érkezett.
Ez egy üzenet Valdartól, aki most ennek nagy a szállító-anyahajónak a parancsnoka.
Ami Natalban élő barátainkat illeti, egyelőre nem búcsúzom el tőlük, inkább mihamarabbi viszontlátást mondanék nekik…
Biztos vagyok benne, hogy ez a szünet köztünk csak rövid ideig fog tartani, aztán valamilyen formában újra kapcsolatba kerülünk egymással.
Amint lehetőségem lesz, újra beszélni fogok veletek. –
Gerryről nem hallottunk többet.
De azt megtudtuk, hogy ő és a családja az Epicot bolygóra költözött, és mindannyian jól vannak.
Gerry üzenetét Valdar üzenete követte a szállító-anyahajóról. - Valdar vagyok.
Ez egy közvetlen adás az összes "A" bázis személyzetének.
Minden Astrael kutatóhajó most már biztonságban van ezen az anyahajón.
Küldetés ezzel teljesítve... köszönet az összes „A” bázis személyzetének.
Most folytatjuk ezen bázisok személyzetének evakuálását.
Kérjük titeket és családotokat, hogy készüljenek fel az azonnali evakuálásra.
Mindannyiótokat már tájékoztattunk arról, hogy hogyan semmisítsétek meg a bázisaitokat.
Hamarosan küldök egy coryinthiai hajót, hogy felvegyenek titeket.
Az elsők a nevadai bázisról érkezők lesznek, akiket nemrég megtámadott néhány földi hatalom.
Innen rotációban folytatjuk.
Szeretném megemlíteni még, hogy 54 coryinthiai Astrael kutató-űrhajó állomásozik ezen a szállító-anyahajón a teljes személyzetével együtt.
Szükség esetén igénybe tudjuk venni őket is.
Ám földi feladatunk ezzel korántsem ér véget, sőt, ez még csak a kezdet!
Továbbá szeretném megkérni az „A” bázis parancsnokait, hogy készítsenek másolatot erről a felvételről, és küldjék el a „Q” bázisnak.
És most szeretném felvázolni a közeljövőre vonatkozó terveinket.
Miután mindenkit elvittünk Epicot bolygóra, visszatérünk a ti Holdatokra.
Ott fogunk landolni a szállító-anyahajóval, ahol egyelőre állomásozni fog.
A Holdról különféle műszerekkel fogjuk figyelni a Földet.
Képesek vagyunk rádió- és televízióadásokat is figyelni.
Rendszeres időközönként Föld körüli pályára állunk, és légi felvételeket készítünk, és rádióadónkon keresztül felvesszük a kapcsolatot a „Q” bázisunkkal is.
Szóval, barátaim, nem mentünk el! Még mindig itt vagyunk, bár most már nem a Földről, hanem a Holdról kiindulva működünk.
De még mindig akadályoznak és visszatartanak az utazásban minket a naprendszeretek mágneses mezőben lévő zavarok.
Ezért kell még rakétahajtóművel felszerelt űrhajót használnunk, mellyel kb. másfél nap alatt tehetjük meg az utat a Holdtól a bolygótokig.
Rendszeres járőrözést fogunk végezni a bolygótok körül, mivel földönkívüli betolakodók észlelték, hogy már nem használjuk a földi „A” bázisainkat.
Bajok adódhatnak akkor, ha ezek a földönkívüliek úgy döntenek, hogy megszállják a Földet.
Van erre az esetre egy koldasi harci erőnk a fedélzeten.
Továbbra is felelősségünk megvédeni a Földet az űrbeli betolakodókkal szemben.
Tehát minden "A" bázisparancsnok, készüljenek fel az evakuálásra!
Az Astrael hajó azonosító lámpája evakuálás közben kéken fog világítani.
Sok szerencsét, amíg találkozunk az anyahajó fedélzeten. –
Ez volt a Szövetség "A" bázisainak a vége a bolygónkon.
Ezen 5 bázis elhagyatott vidékeken vagy sivatagi területeken történő telepítését több földi kormány is hivatalosan jóváhagyta.
A feltételek az voltak, hogy minden tevékenységük csak éjszaka történjen, azaz mindent rejtve kell tartani a nyilvánosság elől.
Ezek az „A” bázisok jól felszereltek voltak: teleszkópos műsorszóró antennákkal, amelyeket éjszakára kihúztak; hatalmas bejárati kapukkal, amelyek félregördültek, hogy az ott parkírozó felderítőhajók elindulhassanak földalatti bunkereikből és megtehessék szokásos járőrözésüket, és még hajnal előtt visszatérhessenek.
Ezen a bázisok szolgálatát mindig önkéntes földi személyzet látta el.
Mindezeknek mára minden nyoma eltűnt.
Ez egyben a színlelt baráti kapcsolat végét is jelentette egyes földi országok és a Szövetség között.
Holott jóakaratuk jeléül a Szövetség korábban egy földi tudósokból álló csapatot 12 bolygó látogatását felölelő űrtúrára vitte.
De az „A” bázis elleni katonai támadásuk véget vetett ezeknek a lehetőségeknek.
Vajon egyszer újra meg fognak bízni a földiekben?
Jóllehet „Q” bázisaik még mindig itt vannak, és valószínűleg még sokáig itt is maradnak.
Sok ilyen „Q” bázis létezik szerte a világon, de titokban tartják őket.
A „Q” Bázis tagjai a földi élet minden területéről érkeznek, és nagyon titoktartóan hűségesek a Szövetséghez.
Bár ezen csoportok között nincs együttműködés, mégis egy hatalmas hálózatot alkotnak az egész bolygón.
Egy napon talán képesek lesznek embertársaik szolgálatára lenni a szükség órájában.
Vannak „H” bázisok is – rádióamatőr-bázisok – olyan rádióamatőrökkel, akik hozzájárulnak a kommunikáció fenntartásához.
A következő adás előzetes értesítés nélkül 1975. november 25-én érkezett közvetlenül a „Q” bázisunkra.
Valdar volt az, aki a nagy szállító-anyahajóról hívott, és a szokásos üdvözlések és jókívánságok után a következőket mondta:
- Tudom, hogy ez egy váratlan hívás volt, de ebben a körzetbe jöttünk, és ideális lehetőségnek tűnt, hogy kapcsolatba lépjünk most veletek.
Jelenleg 520 km-rel vagyunk felettetek.
Mindenki jól érzi magát ezen a szállító-anyahajón, és élvezzük az őrjáratunkat a világnak ezen a részén.
Elhagytuk a Holdat, hogy megfigyeléseket végezzünk, miközben körülöttetek keringünk.
Ez idő alatt 3 felderítőhajót fogunk indítani alaposabb megfigyelések elvégzésére.
Az egyik oka annak, hogy ma este felkerestelek benneteket az, hogy néhány dologról tájékoztassunk.
Kedves barátaim, valami furcsát vettünk észre a Mars egyik holdján.
Ezen Phobos nevű holdon (így hívjátok) számos földönkívüli űrhajót fedeztünk fel, valószínűleg ugyanazokat, mint amilyenek nemrég bukkantak fel a ti sarki régióitokban.
Sikerült kapcsolatba lépnünk az egyik ilyen földönkívüli űrhajóval, és megtudtunk néhány érdekes tényt.
Úgy tűnik, hogy már régóta aktívan jelen vannak a Földön.
Hatalmas szervezetük van a bolygótokon.
Központjuk Dél-Amerikában található, ahonnan kiindulva minden országban folytatnak műveleteket.
Minden tevékenységüket hatékony kommunikációs hálózat köti össze.
Nagyon jól tájékozottak minden témában, és minden fejleményetekről alaposan tájékoztatva vannak.
Ezeken az űrhajókon érdekes dokumentumokra bukkantunk.
Meglepődtök majd, ha megtudjátok, hogy minden "Q" bázist listáztak, és a "Q" és az "A" bázisok az egyes tagok azonosító adataival vannak rögzítve náluk.
Azt is megtudtuk, hogy minden bázist éveken át alaposan megfigyeltek.
A tagok tevékenységeit és szokásait is, sőt még azok barátait is feljegyezték, akik otthon meglátogatták őket!
A Phobos terepe nehéz volt, nem volt könnyű megtalálni a rejtett bázisukat.
Kódolt üzeneteket is fogtunk tőlük.
Úgy tűnik, hogy ezeket a Phobos küldte a Földre, valószínűleg ezek a földönkívüliek utasításai az irányításuk alatt állóknak.
Jelenleg egy női triaxuláni parancsnok van a fedélzetünkön, aki titkos kódok megfejtésére specializálódott.
Nincs könnyű feladata, mivel furcsa nyelvet használnak… meglepő módon ezek a földönkívüliek beszélik az Univerzális Nyelvet is, így jól megértenek minket.
Eddig sokat rögzítettünk az üzeneteik közül, és reméljük, hogy hamarosan megtudjuk, mit tartalmaznak.
Kétségtelen, ezek a földönkívüliek már évezredek óta a Földön élnek.
Beszivárogtak a földi társadalmakba minden szinten.
Ezért legyetek elővigyázatosak! J
ó lenne, ha nem hoznátok új tagokat a csoportotokba.
Legyetek óvatosak az újonnan érkezőkkel, akik hirtelen nagy érdeklődést mutatnak!
Eddig nem avatkoztak közvetlenül egyik „Q” bázis működésébe sem.
De szoros megfigyelés alatt tartották őket.
Lehetséges azonban, hogy megváltoztatják passzív hozzáállásukat.
Ezért vigyázzatok magukra!
Ezek a földönkívüliek Crusánoknak nevezik magukat.
Úgy véljük, érdeklődnek a Föld ásványkincsei iránt.
A múltban képesek voltak ásványokat lopni a földi lelőhelyekről.
Ezért bölcs dolog lenne nagyon óvatosan eljárni velük szemben.
Minden földi bázisunk fontos számunkra, beleértve tiéteket is, barátaim a „Q” bázisról.
Eközben minket is megfigyelnek. Reméljük, hamarosan megkapjuk a kulcsot a kódjukhoz.
Kolan, a triaxuláni parancsnok segítségével sok problémára választ kaphatunk.
És most barátaim a „Q” bázison, itt Valdar, befejezem ezt a rádióadást.
Folytatnunk kell az őrjáratot.
Tehát a legénységünk, a látogatónk, Kolan és magam részéről is búcsút veszek mindannyiótoktól! –
De az adó még bekapcsolva maradt, így hallottuk, hogy valaki koldasi nyelven indulási utasításokat ad.
- Viso, viso Liendo katauw. Liendo katauw…
- A háttérben egy csengő hangja hallatszott.
- Liendo katauw… -
A csengő ismét megszólalt, de hosszabb ideig.
Aztán mint egy hullám, emelkedett fel a hangjuk, mely megszakította a kapcsolatunknak Valdarral.
