9. Fejezet
Egy korszak vége
1972 vége felé egy különleges karácsonyi program jött össze Edwinnek és a "Q" csoport tagjainak.
Egy sor Astrael űrhajó üzeneteket továbbított a Koldason lévő Wy-Ora-tól a Földre, mely körül a Taylanz parancsnok űrhajója állomásozott.
Ekkor a Szövetség sok hajója egy kommunikációs lánccá állt össze, melyeknek parancsnokai maguk is kivették a részüket a karácsonyi adásból.
Taylanz kezdett beszélni a „Q” bázissal:
– Üdvözlöm Edwint és a csoport minden tagját! Itt a byronne-i Astrael űrhajó, mely jelenleg körülbelül 600 km-rel van felettetek.
Nagyon boldognak érezzük magunkat, hogy megkezdhetjük ezt a kapcsolatfelvételt, mivel ez egy nagyon különleges adás lesz.
Néhány percen belül összekötlek bennetek a Melchor űrállomással. Ott összekapcsolnak egy salamiai űrhajóval, majd néhány másik űrhajó egy sitoni hajóhoz kapcsolódik, amely kapcsolatban áll a Koldasszal.
Ezután magát Wy-Ora-t fogjátok hallani. Ezzel egy átfogó kommunikációs rendszert alakítottunk ki.
- Taylanz néhány percig beszélt, majd ezt mondta:
- Most kaptam meg a jelzést a Melchortól, ez azt jelenti, hogy már készen állnak az adásra!
Az adás végéig elbúcsúzom.
- Majd Melchor űrállomás hangja tisztán, érhetően jött be.
- Itt Kashendo a Melchorról, Edwinhez és az összes minden barátunkhoz a „Q” bázisra! Üdvözöllek benneteket ezen űrállomás legénysége nevében!
Nemrég tértem vissza a távoli Pyrole rendszeréből (Ford. megjegyzése: a Pyrol bolygó az iker-univerzumunkban van), ahol találkoztam Valdarral.
Megkért, hogy adjam át nektek a legszeretteljesebb üdvözletét a ti karácsonyi és újévi ünnepségeitek alkalmából!
Valdarnak még mindig sok feladata van azon a bolygón.
Kashendo néhány percig folytatta a beszédet, de megemlítette, hogy az órát figyeli a pontos időzítés érdekében, mivel az adások lényege szempontjából fontos, hogy továbbadják.
Átadta személyes üdvözletét a "Q" bázisnak, és elmondta, mennyire élvezte a nekik szóló adásokat az elmúlt évben.
A következő parancsnok, aki átvette a szót, egy Shannondoan nevű salamiai volt, aki már felvette a kapcsolatot a "Q" bázissal.
Shannondoan ekkor elmondta, hogy a Szövetségben született ugyan, de Svájcból származó szülők gyermekeként. (Ford. megjegyzése: 1945-ben egy teljes svájci kisváros lakosságát telepítették át a Vango Salamia bolygóra.)
Annak ellenére, hogy otthon németül beszélnek, sikerült neki az angol nyelvet is elsajátítania. Shannondoan azt mondta:
- Üdvözöllek benneteket a társaim és a magam nevében erről a salamiai űrhajóról!
Nagyon örültünk, mikor közölték velünk, hogy részt vehetünk ebben a különleges adásban!
Kimondottan német akcentussal beszélt, és így folytatta:
- A Földön most karácsony van! Nálunk is karácsony van Chekedában (Ford. megjegyzése: ahogy a saját falujukat hívják ott a németek) a Salamia bolygó egy falujában, ahol élünk, és ugyanúgy megünnepeljük azt, mint ti!
Azonban a karácsony nálunk, ezen a bolygón, egy vidám forgatag.
Megszólalnak a harangok... és táncol mindenki a falunk utcáin. Színes jelmezeket viselünk.
Minden hagyományt ugyanúgy gyakorlunk, mint egykor Svájcban.
Azt hiszem, a legutóbbi közvetítésben elmondtam, hogy van két nővérem.
Az egyik nővérem csodálatos énekesnő. Nemrég két évet töltött a bolygótokon.
Sokfelé járt, és a Gunther Kallman Kórus egyik énekese volt. Amikor visszatért Salamiába, nagyon népszerűvé vált a falunkban élők körében, mivel nagyon gyakran énekelt nekik.
Engedélyt kértem, hogy eljátsszam nektek az egyik ilyen dalt, és a feletteseim azt mondták, hogy megtehetem...
Szóval barátaim, itt a nővérem énekel… – és már jött is át az adásban a dal.
- Tehát ez volt a nővérem…
És erről jut eszembe, hogy az utazás előtt arra kértek, küldjek meleg ölelést Edwinnek és minden földi barátunknak.
De én is szeretnék karácsonyi jó kívánságot és boldog új évet kívánni nektek a chekedaiak és az összes salamiai lakos nevében!
Most össze kell kapcsolódnom Zyboval, a sitoni űrhadosztály parancsnokával, aki a következő lesz a sorban.
Remélem, jól tudjátok fogni ezt az adást.
Szóval Chekeda és mindannyiunk nevében, búcsúzom…
- Itt Zybo, aki hívja Edwint a „Q” bázisról! – folytatta a következő.
- Üdvözlet barátaim. Nagyon boldogok voltunk, amikor meghallottuk, hogy részesei lehetünk ennek a különleges adásnak!
- Zybo éppen akkor érkezett meg az adásba.
Röviden beszélt új bolygójukról, a Sitonról, és arról, hogy mennyire különbözik a Marstól, a régi bolygójuktól a mi naprendszerükben. Rövid megjegyzését a következő mondattal zárta:
– Barátaim, most össze kell kapcsolnom benneteket Koldasszal, ahol Wy-Ora parancsnok vár, hogy beszélhessen veletek.
Fogadjátok a karácsonyi jókívánságait a Siton lakóitól, a legénységem tagjaitól és éntőlem is.
- Ez volt Zybo, aki most megszakította az adást és továbbadta Wy-Orának.
Egy pillanatra minden elcsendesedett.
A rádióközvetítések minden probléma nélkül követték egymást, és mindegyik tisztán, interferencia vagy elhalkulás nélkül volt hallható.
Edwin és a jelenlévők nehezen hitték el, hogy minden alkalommal egyre távolabbi fényévektől jött a hang.
Az utolsó kommunikáció összekapcsolta őket a távoli Koldassal, és minden figyelem a néma hangszóróra összpontosult...
Hirtelen meghallották a mély zengő hangot, amint a szokásosnál lassabban beszél:
- Wy-Ora vagyok. Csodálatos, hogy személyesen beszélhetek veletek, földi barátaim. A koldasi fő kommunikációs központból beszélek veletek, és gyönyörű este van itt.
A csillagok ragyognak most az égen, és ahogy felnézek az épület tetejéről, Astrael űrhajók sorát látom. Azonosító lámpáik világítanak, és jelzik azokat a bolygókat, amelyekről származnak.
A költséges háborúból visszatérő nagy flották töltötték meg bolygónk űrrepülőtereit. Mindezek a fények a karácsonyi időszakra emlékeztetnek a bolygótokon... Krisztus születésére.
Örömmel és csodálkozással tölt el, amikor elmesélem ezt a történetet a koldasi gyerekeimnek.
Mint tudjátok, különböző keresztény ünnepeinket más időpontokban ünnepeljük a Szövetségen belül, de a jelentése ugyanaz.
Mindannyian énekeljük dicséretünket és örvendünk az Isteni Egynek, Aki az összes naprendszer felett uralkodik az égbolton, amely egy csillagokkal teli éjszakán látható.
(Fordító megj: mekkora nagy tévedése és rögeszméje a földi emberiségnek, hogy szokásai csak a Földön léteznek! Abból az elemi tévedésből kiindulva, hogy minden kulturális hagyomány a Földön keletkezett!)
- Kedves Edwin és minden „Q” alaptag – folytatta Wy-Ora kissé másképpen:
- Mindannyian tudjátok, hogy Valdar most a flotta parancsnoka. Remélem, mindannyian támogatni fogjátok őt.
Valdart csodálatos embernek ismerem, nagyon tehetséges, és biztos vagyok benne, hogy kiváló vezető lesz.
Ezért szeretnélek megkérni benneteket, hogy bízzatok benne, ahogyan bennem is bíztok.
Edwin, te barátként személyesen ismerted Valdart, mert a kiképzési időszakát veled töltötte a Földön.
Valdar azt mondta, hogy a legnagyobb tisztelettel van irántad. Észrevehetitek majd, hogy hamarosan változások történnek… a történések jobbá válnak.
Hamarosan személyesen is felveszi veletek a kapcsolatot, és tájékoztat benneteket a végrehajtandó változtatásokról.
De ne aggódjatok barátaim, minden a "Q" tagok érdekében fog történni.
– Wy-Ora megköszönte mindenkinek a segítségét, az együttműködését és az odaadását, amelyet vezetése alatt kapott.
Azt mondta:
- Bár nyugállományba vonultam, még mindig sok munkám van. Soha nem felejtem el a földi barátaimat és azokat a csodálatos időket, amelyeket ezeken az adások alatt éltünk át.
Ezek még mindig világosak az elmémben. – A melegség és bizalom, amit Wy-Ora érzett hallgatói iránt, megjelent a hangjában:
- Ahogy kinézek most ennek a kommunikációs központnak a hatalmas ablakain, és a Koldast nézem, sok ezer fényes pontot látok.
Ez itt Koldas.
Szeretném hinni, hogy ez a ti otthonotok is! Itt ülök több ezer emberrel, akik ebben az épületben dolgoznak.
Úgy gondoljatok ránk, mint a családotokra. Ne úgy, mint egy távoli bolygóról származó idegenekre.
Olyanok vagyunk, mint ti, és azt szeretnénk, hogy úgy gondoljatok ránk, mint a legközelebbi barátaitokra.
– Wy-Ora elmondta, hogy miközben beszélt, látta, hogy a salamiai csillaghajók egy osztaga függőlegesen emelkedik fel maga előtt az űrkikötőből és "V" alakzatot alkotva gyorsan eltűnik a távolban.
- És most szeretnék köszönetet mondani minden parancsnoknak, akik lehetővé tették ezt a bolygótoknak szóló közvetítést.
Nélkülük ez az adás nem jöhetett volna létre.
Hadd fejezzem be ezt az emlékezetes alkalmat a koldasiak jóindulatú üdvözletével. Az Isten áldjon meg benneteket, és Ő járjon előttetek és vezessen mindnyájatokat.
Wy-Ora vagyok!
– Amint az utolsó szavai elhalkultak, újra szünet következett az adásban. Nem sokkal ezután a „Q” bázis Taylanz hangját hallotta a legközelebbi űrhajóról.
- Minden adást hallottunk az újonnan telepített berendezésünkön keresztül. Reméljük, tisztán fogtátok az adást.
Sok örömet okozott nekünk, hogy ezt tehettük a Földért, amelyet most egymás között nagyon szeretünk.
De most le kell állnunk a közvetítéssel. Búcsúzik a byronni hajó személyzete velem együtt.
Ezzel véget értek a 1972 évben Edwin "Q" bázisára menő adások.
A következő adás 1973. január közepén következett a szokásos módon 57 km-es magasságból, és az űrhajó parancsnoka most maga Valdar volt. Jókedvű volt és vidám hangon kezdte meg az adását.
- Üdvözöllek benneteket! Valdar vagyok!
Már rég nem kerültem rádiókapcsolatba veletek. Kedves barátaim, Edwin, Elizabeth és az összes „Q” bázis-tag, igazán nagy öröm számomra, hogy ez az adás újra létrejöhetett veletek.
Mint tudjátok, Wy-Ora pozíciójába léptem elő, mint a koldasi Astrael-Flotta parancsnok.
Ez komoly feladat számomra. Gondtalanabb és boldogabb voltam, amikor csak egy egyszerű parancsnok voltam a corynthiai flottánál
. De ez mégis fejlődés számomra! Mert képesnek kell lenned nagyobb szintű felelősséget vállalni, amikor erre lehetőség adódik.
– Valdar ezután elmondta, hogy új parancsnoki pozíciója miatt sok új helyre került el, ahol sok emberrel találkozott, és azt is megemlítette, hogy egy kicsit megijedt az előtte álló feladatoktól.
Majd leírta új űrhajóját, amely nemcsak nagyon nagy volt, de a sebessége és transzlokációs (téridő-áthelyezési) képessége is rendkívül lenyűgöző volt.
– Földi barátaim – folytatta Valdar –, remélem, hogy szolgálati időm alatt útmutatást és örömet tudok adni nektek, ahogy ezt a tisztelt Wy-Ora is tette.
Bízom benne, hogy az általa megkezdett munkát be tudom fejezni.
Sok vágya és terve rajta kívül álló okok miatt nem valósult meg. De a háború sok mindenre megtanított bennünket.
Hozzászoktunk a békéhez, természetesnek vettük ezt, az életformánkká vált.
Senki nem ismert mást. Aztán jött ez a háború! Mi koldasiak generációk óta nem ismerjük a háborút.
Ám most értékeljük a békét.
Láttuk, hogy a háború pusztítást hoz.
Ti a Föld bolygón ismeritek az erőszakot, az erőszak felhasználásával éltek.
A Szövetség vezetői most már világosabban megértik a Föld problémáit.
Remélem, hogy ez az év közelebb hozza egymáshoz a Szövetséget és a Földet.
Sajnálatos, hogy Wy-Ora szolgálati ideje ilyen nehéz időszakban történt.
Beszéljünk most a múlt eseményeiről.
Valdar elmondta, hogy az 1940-es években a Szövetség komoly erőfeszítéseket tett, hogy kommunikáljon a Földön élő egyszerű emberekkel.
Új módszereket alkalmaztak a gondolatok továbbítására, valamint általuk Edwinnek küldött rádióadásokra.
A cél az volt, hogy meggyőzzék az embereket a Szövetség életmódjáról.
Salamia megpróbált egy Földről hozott koloniát létrehozni a saját bolygóján.
Sok embert hoztak oda űrhajóik, de már egy év elteltével több, mint felét vissza kellett hozni a Földre.
Úgy tűnt, ezek a földiek képtelenek alkalmazkodni ahhoz a körülményekhez, mivel a salamiai élet teljesen idegen volt számunkra.
Ez nagy csapás volt a szövetség számára, mivel remek eredményeket vártak az első jelentősebb földi kitelepítéstől.
Valdar ezután elmesélte Sharonnak, a salamiai hajó parancsnokának elvesztését.
Ez a dél-afrikai tengerparton fekvő Durban város közelében történt.
Az eltűnése a mai napig rejtély marad.
Sajnos Wy-Ora-t okolták a haláláért.
Valdar szerint Wy-Ora számos gondolatközvetítést szervezett Sharon és a földi emberek között.
Valdar úgy érezte, hogy Wy-Ora nem személyesen felelős a salamiai hajó tragédiájáért.
Gondolatközvetítés alatt volt egy másik Salamiai hajó is, amely telepatikusan össze volt kötve, és el tudott érni néhány embert.
Különféle emberekkel kommunikáltak a Földön, akik fogékonyak voltak erre, aztán valami elromlott, félrevezették őket – mondta Valdar.
- Miért kell ennek a nyugtalanságnak lennie?” – kérdezte Valdar.
- Miért nem tudnak az emberek olyannak elfogadni minket, amilyenek valójában vagyunk?
A gondolatközvetítés sok jót és sok örömet hozott. Tudom, mert ellenőriztem a gondolati kommunikációjukat a Földdel. Sharonnal is kapcsolatban voltak.
A Szövetség vezetői mégis megdöbbentek, amikor meghallották a halálát. Soha nem fogjuk megtudni, hogy Sharon valójában mit jelentett nekik, mert soha nem mondták el.
És ez csak néhány a Szövetség problémái közül.
Tényleg megpróbáltunk kapcsolatba lépni veletek a Földön!
– Egy kis csalódottsággal a hangjában Valdar azt mondta, hogy Salamia úgy döntött, hogy visszavonja a bázisait a Földről.
– Edwin – mondta –, a zuluföldi bázist is, amelyről ti is tudtatok, visszavonták.
Az a bizonyos bázis, amelynek felépítésében segítettem, már nincs meg. Az összes személyzete elment.
Micsoda veszteség azt gondolni, hogy nem éri meg többé bázisokat tartani fenn a Földön!
Én azonban nem így érzem. Majd nyomatékosan folytatta:
- Még ha vissza is kell térnem a Földre, a bázisok életének a Szövetség elképzelése szerint kell folytatódniuk.
Kérlek benneteket, barátaim, erősítsétek meg csoportjaitokat!
Mutassátok meg a Szövetségnek, hogy ezen bázisok fenntartásának van értelme!
Ne engedjétek, hogy ez a csodálatos mozgalom, amelynek létrejötte oly sok évbe telt, megbukjon!
Minden erőfeszítést megteszek, hogy ez ne történjen meg!
Meg fogom találni a módját, hogy megerősítselek benneteket!
Ezt meg kell tenni. Úgy érzem, nincs minden veszve.
Működjetek velem együtt, segítsetek ebben a feladatban…, kapcsoljátok össze a csoportjaitok, gyűjtsétek össze a tagjaitokat!
Koldas nem úgy érzi, mint Salamia. Nekünk még mindig szükségünk van koldasi bázisokra a bolygótokon.
- Aztán Valdar Edwinhez fordult:
- Tudom, sürgősen pótalkatrészre van szükséged a rádió-vevőkészülékedhez.
De most, hogy a zuluföldi bázist bezárták, megnehezíti ezt a dolgot.
Hajóink korábban nagyon könnyen hagyhattak ott valamit, amire szüksége volt a "Q" bázisnak.
De ne aggódj… majd találunk más módokat, hogy segítsünk neked.
– Az adást személyes megjegyzéssel fejezte be; megkérdezte Edwint és a feleségét, Elizabethet, hogy hogyan érzi magát a két gyermekük, majd utalt arra, hogy gyakran gondol a velük töltött kellemes időkre a Földön.
Azt is megemlítette, hogy utasításokat adott Kashendónak, hogy folytassa a távol állomásozó űrhajókról az adások továbbítását a "Q" bázisra.
Aztán hirtelen hangos riasztás történt.
– Megint egy riasztás… ez azt jelenti, hogy be kell fejeznem ezt az adást.
„Q” bázistagok, kérlek, emlékezzetek a szavaimra: egyesüljetek és legyetek erősek!
Erre van szüksége most a Szövetségnek. És fogadjátok üdvözletét a hajóm legénységének mind a 87 tagjától, akik a legjobb kívánságaikat küldik nektek az új évre.
- Valdar a következő koldasi szavakkal zárta az adást:
- Laga siaka kiendo - ami azt jelentette: - Isten legyen veletek!
– 1973 hátralévő része eseménytelenül telt el, az adások havonta egyszer, vasárnap reggel jöttek.
Kashendo kiemelkedő szerepet játszott ezen adások közvetítésében, de most észrevehetően kevesebb személyes kapcsolat jött létre Valdarral.
Azon ritka alkalmak egyikén, amikor Valdar felvette a kapcsolatot a "Q" bázissal, azt mondta, hogy sikerült rávennie feletteseit a zuluföldi bázis helyreállítására.
Idővel Edwin megszerezte a vevőkészülékéhez szükséges alkatrészeket is.
Hogyan reagáltak a „Q” bázis tagjai az adásra és Valdar ismételt buzdítására, hogy egyesítsék és erősítsék meg a csoportot?
Összességében Edwin csalódott volt. A kezdetektől fogva a „Q” csoport tagjai jöttek-mentek.
A legtöbbjük, mivel nem ismerték a közvetítő kommunikációt, úgy vélte, hogy az adásokat Edwin és egy csoport összeesküvő hamisította meg.
A tárgyilagosabb bizonyítékok bemutatásával a tagok között apró féltékenységek támadtak.
Több alkalommal jelentették a hatóságoknak, hogy Edwin birtokában van egy engedély nélküli „adó”.
És ahelyett, hogy újabb tagokat toboroztak volna, néhány régebbi tag inkább arra törekedett, hogy titkolja a csoport tevékenységét.
Valaki még pénzügyi segítséget is kért a Szövetségtől egy ingatlanvásárláshoz, hogy egy új „Q” csoportot alapíthasson.
Ebben az időszakban személyesen engem bízott meg egy tag Edwin "Q" bázis ügyeivel. 1968 óta az egyik „Q” tag megengedte, hogy meghallgathassam a Szövetség közvetítéseinek összes magnófelvételét, valamint elolvashassam a korábbi adások átiratait.
Mindazonáltal azt a kérésemet, hogy találkozzunk Edwinnel és csatlakozzak a „Q” bázishoz, valamilyen ürüggyel mindig elutasították.
(Ford. megjegyzése: most a könyv írója, Carl van Vlierden beszél)
Igyekeztem minél többet megtudni ezekről a kapcsolattartási esetekről. Bár sok kritikát hallottam a Szövetségből jövő kazettákkal kapcsolatban, késztetést éreztem, hogy találkozzam azzal az emberrel, aki elmesélte ezeket a csodálatos történeteket. Ez nagyon váratlanul történt, amikor találkoztam Edwinnel egy „Q” bázistag temetésén.
Később Edwin megkért, hogy csatlakozzak hozzá.
A következő adásra 1974. szeptember 29-én került sor, és ez volt az első, amelyen személyesen is részt vehettem (Ford. megjegyzése: mármint a könyv írója, Carl van Vlierden) – ez egy felejthetetlen esemény volt.
Azonnal felismertem Valdar hangját, bár inkább lehangoló hangon beszélt, mint a megszokott vidám modorában.
A „Q” bázis szokásos üdvözlése után Valdar a megsemmisítő kijelentéssel kezdte:
- Ez az utolsó adás tőlünk erről a hajóról.
Kedves barátaim, még nem tudom felfogni és elfogadni azt a tényt, hogy többé nem leszek a ti naprendszeretekben, hogy ezeket az adásokat elküldjem nektek.
Tartottam tőle, hogy eljön ez a nap… és most eljött.
És most meg kell tennem azt, amit tenni kell.
Mindannyian egymásra néztünk, Edwint és Elizabethet, mintha villámcsapás érte volna, tágra nyílt szemekkel ültek. Ez lenne a vége ennyi év után?
Csak két másik „Q” csoporttag volt jelen, ami kár volt, mert Valdar sok mindenről beszélt azon a reggelen, ami tisztázhatta volna a dolgokat.
Valdar folytatta:
- Sok kellemes órát töltöttem veletek, sokat nevettünk, miközben kommunikáltunk.
De most, mikor beszélek hozzátok, és ezt az utolsó közvetítést végzem, úgy látom, hogy a teher egyre nehezebbé válik számomra, miközben az űrutazásom folytatódik.
Barátaim, a Szövetség elöljárói úgy döntöttek, hogy egy másik bizottság váltja fel azt a bizottságot, amelyet a tisztelt Wy-Oránk kilenc évvel ezelőtt a Föld érdekében alakított.
Látjátok, bizony… még mi is követtünk el hibákat!
Úgy tűnik, túl sokat akartunk, és ezt az árat fizettünk érte, mivel most arra kértek minket, hogy vonuljunk ki a naprendszeretekből és az univerzumotokból!
Most vissza kell vonulnunk egy másik univerzumba, ahonnan jöttünk, és ott is maradunk.
– Majd a „Q” bázis tagjaihoz fordulva Valdar azt mondta:
– Sokan közületek ezen a bázison nem tudnak arról a bizottságról, amelyről most beszéltem.
Hadd magyarázzam el nektek:
Az 1960-as években Wy-Ora bizottságot hozott létre a mi 12 bolygós Szövetségünk feletteseiből és vezetőiből.
Néhány ilyen vezetőt ti is ismertek, mint pl. Taylanz-ot, Dayton-t, Zybo-t és másokat. Ez a bizottság megpróbálta helyreállítani a kapcsolatot a Földdel.
Ezt a múltban sokszor megtették, és ez a bizottság csak egy volt a sok közül.
Sok száz földi év alatt a Szövetséghez tartozó számos egyén és bolygóvezető próbált megfelelő kapcsolatot létesíteni a földi emberekkel.
Wy-Ora úgy döntött, hogy misszionáriusokat küld ide, és én, Valdar, egyike voltam azoknak, akiket azért küldött, hogy bázisokat vagy csoportokat hozzanak létre az egész bolygótokon.
Ezeket a csoportokat arra tervezték, hogy magukhoz vonzzák az érdeklődőket, és a közvetítéseinken keresztül Wy-Ora azt tervezte, hogy oktassa a bolygótok népét, és elhozza a megértést a mi kozmikus Szövetségünk céljaival kapcsolatban.
Sok-sok évbe telt, amíg mindezt megvalósítottuk, míg végül több száz bázist hoztunk létre világszerte több ezer taggal.
De ahogy az már korábban is történt, az átadott igazságokat félreértették, és elutasították az életmódunkkal kapcsolatos közléseket.
Ám nem minden bázis volt ilyen, némelyik a mai napig hűséges a Szövetségünkhöz.
Az utóbbi időkre térve - folytatta Valdar -, nem tudom megmagyarázni nektek mindazt a szerencsétlenséget, amely bizottságunkat az elmúlt években érte - ez is sok időt venne igénybe, barátaim - különböző földi kormányfőkben bíztunk meg.
De nagy csalódásunkra félrevezettek bennünket!
Wy-Orát különösen félrevezették.
A sok velük megvitatott bizalmas ügy eredeti szándéka végül lelepleződött.
A földi vezetők a nekünk tett ígéreteiket mind megszegték!
Néhány földi tudóst például űrutazásra vittünk.
Igen, ők sokat tanultak ezeken az utazásokon, de hazatérve hátat fordítottak a Szövetségnek, és a megszerzett tudást saját önző érdekeik érvényesítésére használták fel!
Barátaim, mi bíztunk a földi emberekben!
Megbíztunk sok emberben, de egy lényeges szempontot figyelmen kívül hagytunk.
Ennyiben felelős vagyok e tekintetben, mint Wy-Ora.
Az ok pedig az, hogy mi valójában nem a ti földi dimenziótokban létezünk.
Nem, kedves barátaim, mi nem a ti időtöket szolgáljuk!
Mi más időben, frekvencián vagyunk!
Sok ezer évvel ezelőtt felfedeztük, hogy csillaghajóink képesek átlépni egy másik univerzumba.
Most már viszont rájöttünk, hogy nem ez a megfelelő idő, mert túl korán járunk a ti időtökben.
A Föld még nincs felkészülve ránk!
Bizottsági eredményeinket nemrégiben az ti „Q” bázisotok viselkedése alapján ítélték meg.
Előrehaladásunkat megvizsgálták, és most úgy tűnik, hogy Wy-Ora módszerei rosszak voltak.
Én, Valdar, Taylanz és sokan mások, akik segítettek neki, szintén tévedtünk. Néha bizonyos gondolatmenet alkalmazását helyesnek tartottunk a bolygótokon.
De most úgy tűnik, hogy helytelen volt.
Nem illeszkedett bele a Föld bolygótok idő-rezgéseihez, ezért visszahívtak minket.
Itt van előttem – folytatta Valdar – annak a munkának a terve, amelyet a ti jövőtökben még el kellett volna végeznünk!
Fáj arra gondolni, hogy ezt mi már sohasem fogjuk megtenni.
Nem csak barátoknak, hanem testvéreknek is tekintettünk titeket.
Életünk részeivé váltatok.
Boldogságunkat és bánatunkat megosztottuk veletek, épp úgy ti is megosztottátok velünk.
Amint látjátok, bizottságunk mostanra összeomlott.
Wy-Ora már nincs közöttünk.
Wy-Ora magasabb dimenzióba ment!
És most vissza kell térnünk a saját univerzumunkba. –
Valdar most lassan, mondatok közötti szüneteket hagyva beszélt.
Azt mondta, utolsó főnöke, Wy-Ora, nagyon impozánsnak tűnt előtte.
- Sok arca és sok személyisége volt. Elment hozzátok, beszélt veletek és sokszor találkoztatok vele! -
Elmondta, hogy Wy-Ora sokszor járt a Földünkön, és élete során sok arcot viselt.
Az volt a vágya, hogy megpróbáljon békét teremteni itt.
Arra számítva, hogy ezek a szavak megdöbbentik a legtöbb „Q” tagot, Valdar így folytatta:
- Ne próbáljátok ezt megérteni, barátaim onnan a „Q” bázisról.
Csak fogadjátok el, amit mondok.
Mindannyiunknak küldetése van ebben az életben és az azt követőben is Isten szándéka szerint.
Amikor Wy-Ora elment, nagy volt a bánatunk, bár tudom, hogy előttünk jár.
Ő az úttörők egyike, ők szabadítják fel számunkra az utat a magasabb dimenziók felé.
Ez a gondolat, mely vigasztal engem.
A fájdalom viszont az, hogy az a munka, amit rám és sok másunkra hagyott, befejezetlen maradt.
Ezek a tervek egy mappában mind visszakerültek a Koldasra.
Egy napon… ki tudja… egy parancsnok elolvassa ezeket az iratokat, és meglátja benne az értékeket, és folytatja a jelenlegi befejezetlen munkánkat.
Megalakulhat így egy új bizottság, amely nem a mi Szövetségünkhöz fog tartozni, mert mi most már felhagytunk ezzel a küldetéssel. –
Ez egy letaglózó üzenet volt!
A csalódottság mindenki arcára rá volt írva.
Edwinnek és Elizabethnek annyi személyes élménye volt Valdarral és másokkal kapcsolatban, hogy ez olyan volt számukra, mint egy családtag elvesztése.
Az első gondolatom ekkor az volt, hogy ezek az emberek, bárhonnan is jöttek – akár egy másik univerzumból, akár egy jövőbeli korszakból –, mindent megtettek, hogy elérjék a szívünket és az elménket.
És erre mi még több tárgyi bizonyítékot követeltünk tőlük.
Ám épp ez volt az az egyik dolog, amit ebben a kapcsolati fázisban még nem adhattak meg nekünk.
Szomorú volt látni, hogy ez hozzájárult sok „Q” bázis összeomlásához, ami a Szövetség földi küldetésének a végét jelentette.
Valdar az új bizottság leírásával fejezte be:
- Az új bizottság kisebb, mint a miénk.
Úgy gondolom, hogy nagyobb sikert érhetnek el a Földön, mert hatékonyabban gondolkodnak, mint ti vagy mi, pedig ők is időben megelőznek titeket.
De az időkülönbség köztük és köztetek kisebb, mint köztetek és Koldas között.
Testvéreim, erre az új bizottságra bízlak benneteket! Nem tudok többé itt beavatkozni.
De a feletteseim még teljesítették az utolsó kérésemet, hogy elmagyarázzam nektek, milyen helyzetbe kerültünk.
A feladatomat majdnem elvégeztem.
A 100 Astrael csillaghajóból álló különítményemmel egy új világűrbeli terület járőrözésére kaptam megbízást.
Most el kell engednem a föld minden problémáját.
De nem csak a problémákat, hanem a barátságokat, a szeretet-kapcsolatokat és megértést is köztetek és köztem.
Remélem, hogy az új bizottság sokkal többet tud majd tenni, mint mi.
Tehát elmegyünk.
Remélem, nem felejtetek el minket.
És amikor egy nap visszatérünk, minden bizonnyal meglátogatunk titeket…
- A végső búcsúszavai először Edwinhez és Elizabethhez szóltak.
- Ó, Edwin testvérem, hogyan köszönjek el tőled?
Oly sok éve ismerjük egymást! Sokat beszéltünk egymással, és sok földi órát töltöttünk együtt a durbani tengerparton.
Több vagy számomra, mint egy testvér, tedd könnyebbé Valdar dolgát, ezért kérlek, ne szomorkodj az elválásunk miatt!
Most csak egy újabb szakasz kezdődik az életünkben.
És kedves húgom, Elizabeth, jobban szeretlek titeket, mint a saját testvéreimet! -
Sorra szólt néhány szót még minden taghoz is.
- Sok dolgot nem értettetek meg. Még ma is vannak kétségek az elmétekben.
Edwint hibáztatjátok ezért! Ne őt hibáztassátok, hanem a Szövetséget.
- Én voltam az utolsó, aki csatlakozott a csoporthoz, és így velem fejezte be. (Fordító megj: Carl van Vlierdenről, a könyv írójáról van szó, aki 1974-ben csatlakozott a csoporthoz, és a Koldas kapcsolatról szóló könyvét 1986-ban adta ki)
- Kedves Carl barátom, mennyire sajnálom, hogy már nem ismerhetjük meg egymást… nagyon sajnálom.
De biztos vagyok benne, hogy sokat tanultál abból a kevés felvételből is, amit hallottál.
Végül Valdar ezzel fejezte be:
– A ti „Q” bázisaitoknál, Edwin, nagy volt a jövés-menés.
Sokan elutasították a csoportokat.
Voltak olyanok is, akik semmit sem tudtak ezekről a bázisokról, és olyanok is, akik névtelenek szerettek volna maradni.
Hatékony és gyümölcsöző bázisok voltak, még ha nem is volt mindegyik békés!
Azoknak, akik kitartottak, volt türelmük elfogadni és megérteni a Wy-Ora-tól kapott információkat, melyek mindazokhoz eljutottak, akik hajlandóak voltak meghallgatni őt.
Most pedig, földi barátaim, végső búcsút kell vennem.
Remélem, hogy újabb lehetőséget kapunk arra, hogy kijavítsuk azokat a hibákat, amelyeket bolygótok feletti tartózkodásunk során elkövettünk.
Sok mindent megtanultunk. Sok dolgon változtatnánk. De az új bizottságnak most át kell vennie a vezetést.
A mi hibáinkból profitálnak majd. Ezt a munkát addig kell folytatni, amíg a béke légköre nem lesz gyönyörű bolygótok mezői, hegyei és óceánjai felett.
A Föld egy ékszer a világűrben …
A feletteseink és minden parancsnokunk hálásan köszönik, amit tettetek a kapcsolatunk elmélyítéséért!
Kialda Katuang Kisiska-Lanando…
Remélem lesz még esélyünk. Isten veletek! -
