18. fejezet
Sugárhatás autójavítást tett szükségessé
Genova,1984. márc.4.
Az Edizioni Mediterranee Róma Kiadó által megjelentetett „Angyalok csillaghajókban” című könyvem második fejezetében és a német kéziratban is beszéltem arról az első tapasztalatomról, amelyben legelőször ismerkedhettem meg egy világűrből származó repülő diszkosszal.
Az azokkal a fontos részekkel való foglalkozásom mellett, melyek azon első alkalommal való visszaemlékezésemkor a felszínre jöttek, sok részletet elhanyagoltam, amelyekről most szeretnék tudósítani, mivel barátságos felkérést kaptam Wiesbadenből egy folyóirat vezetőitől. Az „Angyalok csillaghajókban” második fejezetének oldalain mindenről tudósítottam, amit feljegyeztem magamnak arról az űrhajóval való első találkozásomról, melyből Rafael kb. 2 órán keresztül beszélt velem. Amit azonban nem foglaltam írásba, hanem csak az eset tanúinak mondtam el (nem szemtanúk, hanem röviddel az eset után beszéltem velük), az az, hogy az űrhajóból, amely az egész idő alatt a fák fölött lebegett, elindulásának pillanatában olyan energia áradt ki, hogy autóm – Fiat 500 L – motorjának szerkezetei és gumitömítései megolvadtak. Ami mindenekelőtt érdekes, az az, hogy a motor, amikor be akartam indítani, egy nagy füstfelhőt bocsátott ki magából.
A szerelőnek, akit kihívtam, nem tudtam elmesélni az eset igazi okát, mert attól féltem, hogy úgysem hiszi el nekem. Megvizsgálta a kocsit, elcsodálkozott, és egyetlen magyarázatként annyit tudott mondani, hogy a forgalom miatt biztosan túl alacsony sebességgel mentem, és így hevíthettem túl a motort olyan mértékben, hogy a gumialkatrészek megolvadtak. De igazából nem talált magyarázatot az esetre. Én a magam részéről nem feszegettem tovább a dolgot, és azt mondtam, hogy valószínűleg így történhetett. Erre nem kérdezett tovább. Mivel nem tudtam megcáfolni a szerelő tézisét, hogy ne kelljen neki felfednem a földön kívüli repülő diszkosszal való közeli találkozásomat, hallgattam, és meghagytam feltételezésében.
Így jött el annak a jelentőségteljes napnak az estéje, és vonattal kellett visszatérnem Genovába. Fiat 500-asomat Finálé-ban hagytam javításra.
A későbbiekben megkérdeztem Rafaelt és a többi űrtestvért, hogy miért okoztak kárt repülő diszkoszukból, hiszen ez egy olyan dolog volt, ami kellemetlenséget jelentett nekem a Genovába történő hazatérésemben, és a javítás pénzbe is került. Elmondtam Rafaelnek, hogy számomra úgy tűnik, ez nincs összhangban az egyetemes szeretetről adott tanításaikkal.
Rafael válaszában és indoklásában nagyon mértéktartó volt. Azt mondta, hogy nagyon fontos volt, hogy semmilyen kétségem ne legyen afelől, hogy valóban közeli találkozásom volt a diszkosszal és vele. Így, miután a velük való találkozásnak e félreérthetetlen jelével rendelkeztem, nem lesz kétségem afelől, hogy vajon csak álmodtam-e vagy különös fantáziák áldozata lettem volna. Szerintük az a tény, hogy az űrjárműből kiáradó kozmikus energia ilyen érzékeny kárt okozott az autómban, megcáfolhatatlan bizonyítéka mindazon dolgok realitásának, amiket átéltem. Figyelmeztettek, hogy ne legyen gondom efelől és ne kérdezzek túl sokat a miértekről. Valóban, ha ezt így akarták, annak meg is volt bizonyára az oka.
Most fel szeretnék tárni egy másik tényt is, még mindig azzal az első találkozással kapcsolatban, amelyről csak két genovai barátom szerzett tudomást. Rafael kérésével ellentétesen arra az első találkozásra egy mini felvevőkészülékkel mentem, amit a zsebemben vittem és az egész idő alatt bekapcsolva hagytam, azzal a szándékkal, hogy amennyit csak lehetséges, felvegyek a beszélgetésből. Rafael, aki kétségtelenül tudott a dologról, figyelmeztetett, hogy a vele való találkozás alatt ne használjak semmilyen műszaki eszközt. De arra külön nem szólított fel, hogy kapcsoljam ki a felvevőkészüléket. Viszont arra is utalt, hogy fényképezőgépek sincsenek megengedve.
A találkozás után Finaléból Genovába történt visszautazásom alatt a fülemhez tartottam a mini készüléket, hogy meghallgassam, vajon mi került rögzítésre az első találkozásból. Nagy volt a boldogságom, mert a készülék, bár kihagyásokkal és nem jó minőségben, de visszaadta a Rafaellel folytatott beszélgetésem néhány részletét és jól lehetett hallani az űrhajó zummogását is, ami a közelemben volt.
A rákövetkező reggelen, amikor két genovai barátomnak vissza kellett adnom a mini készüléket, nem tudtam megállni, hogy bár indirekt módon, de ne tegyek utalást számukra arra vonatkozóan, hogy mi célból kértem tőlük kölcsön a kis készüléket. Így legalábbis a szalag első részét meg kellett, hogy hallgassák. Nagy meglepetésemre azonban majdnem minden le volt törölve, mintha csak egy láthatatlan kéz avatkozott volna közbe. Azt, ami a zummogásból és a hangból különös módon visszamaradt, a barátaim nehezen értelmezhetőnek nevezték.
Ezek és más olyan részletek, amelyeket az „Angyalok csillaghajókban” olasz kiadásából szándékosan kihagytam, az emberi síkon bizonyára semmi különöset nem jelentenek azoknak a természetfölötti tényeknek a belső és szellemi realitásaihoz képest, amelyeket én, Tina és más genovai barátok megtapasztaltunk. Számunkra azonban tapasztalataink gazdagításai maradnak, és külső bizonyítékokként szolgálhatnak. Ezek az emberi síkon is teljessé teszik azoknak a földön kívüli testvéreknek a nagy és együttérző érdeklődését és csodálatra méltó tevékenységét, akik meglátogattak bennünket.
Giorgio Dibitonto, Genova
