1995-ben megjelent egy brazil újságcikk, ami kiszivárogtatta Szaljut-6 orosz űrállomás és egy földönkívüli űrhajó 14 évvel korábbi, 1981-es 4 napos titkos kapcsolatát:
Egy orosz űrállomás kapcsolatba lépett egy földönkívüli űrhajóval
Az orosz vezetés forrásai megnyíltak, ami fantasztikus felfedezéseket tett lehetővé. 1981 májusában a Szaljut-6 űrállomás négy napig kapcsolatban állt egy gömb alakú űrhajóval. Vlagyimir Kovaljonok és Viktor Szavinyik űrhajósok morze-jeleket váltottak a földönkívüliekkel. A földönkívüliek egy ismeretlen energiaforrás által vezérelt különleges űrhajóban voltak, amely gyorsabban haladt a fénynél.
1981. június 18-án a Szovjetunió Tervezési Minisztériuma rendkívüli ülést hívott össze. UFO-kutatók, kozmonauták és szovjet vezetők, köztük katonai személyzet is jelen volt. A moderátor Georgij T. Beregovoj tábornok, a szovjet űrprogram vezetője volt. Mellette ott volt Vlagyimir Kovaljonok, az az űrhajós, aki – Viktor Szavinyik kíséretében – 77 napot töltött az űrben az űrállomáson (1981. március 12. és május 14. között). Kovaljonok számos kérdésre válaszolt. Az akkori szovjet hagyományoknak megfelelően az egész konferenciát titokban tartották. Beregovoj három éven át nem volt hajlandó hivatalos vagy nem hivatalos interjút adni. Kovaljonokkal, Vitalij Szevasztyanovval, German Tyitovval, Valerij Kubaszovval és Valentyin Lebegyevvel együtt rendíthetetlenül hallgatott. Mindannyian tapasztalt űrhajósok. Mindannyian jelen voltak ezen a titkos találkozón.
Most azonban a Kreml megtörte a csendet, és sok minden nyilvánossá vált. Ez magában foglalja ezt a második típusú kapcsolatfelvételt is – ami akár harmadik típusú is lehetett volna (ha a földi irányítóközpont nem mondott volna „nyetet” erre.). A Szaljut-6 négy napig (megszakításokkal) kapcsolatban állt egy földönkívüli űrhajóval. Ugyanazon a pályán voltak, körülbelül 400 km-re bolygónktól. Öt űrhajós vett ebben részt: Kovaljonok, Szavinyik és három földönkívüli a saját űrhajójában.
A két űrhajó 1981. május 14-én találkozott, Kovaljonok és Szavinyik űrben töltött idejének majdnem a vége felé. A Szovjetunió szigorúan titokban tartotta ezt az esetet a Moszkva melletti űrközpontjában (Csillagvárosban). A kapcsolatfelvétel során felvett filmet ezen a titkos találkozón bemutatták. A Szaljut-6 egyik ajtajából filmezték az egészet. A földönkívüli űrhajó néha akár 40 méterre is megközelítette az orosz űrállomást.
A két kozmonauta 75 nap űrben töltött idő után tudományos kísérletein dolgozott, amikor Kovaljonok egy kerek tárgyat látott hirtelen felbukkanni körülbelül 1000 méterre tőlük, és azonnal rámutatott Szavinyiknak. Egy ideig figyelték a tárgyat mindketten egy kis ablakon keresztül. Kovaljonok azonnal fogta a filmfelvevő kameráját, és elkészítette az első képeket, melyekből végül egy 45 perces film lett.
Nem tudott magyarázatot arra, hogy mi történik velük valójában. Távcsővel nézve nem látott nyílásokat a földönkívüli űrhajón. Az első 24 órában az űrhajó a Szaljut-6 előtt állomásozott anélkül, hogy életjeleket mutatott volna. Másnap viszont Kovaljonok és Szavinyik sokkal közelebbre, mintegy 100 méterre látta az űrhajót. Energiaforrások nélkül mozgott. Az űrhajó sima, ezüstös felülettel rendelkezett. Az űrhajósok számos ablakot láthattak rajta: összesen 24-et, három különböző szinten. És három fej, akik emberi fejek voltak, kukucskált ki a nyílásokon keresztül.
A lények szűk csuklyákhoz hasonló sisakot viseltek, amelyek némileg eltakarták az arcukat. Hosszú, vastag szemöldökük és egyenes orruk volt, görög szobrokra emlékeztette őket. Az űrhajósokat leginkább a szemük nyűgözte le – kékek és nagyon nagyok voltak, kétszer akkorák, mint a miénk. Mindenféle érzelem nélkül bámulták az űrhajósokat. Arcvonásaik gyönyörűek és nagyon barnák voltak. Hindukra hasonlítottak, de az arcukon egyetlen izom sem mozdult. Majdnem robotoknak tűntek… de robotok voltak-e? - kérdezték az orosz űrhajósok egymástól.
Később mégis ugyanazon a napon, de a következő napon is, ezek a lények nagyon barátságosnak tűntek: kapcsolatba akartak lépni az űrhajósokkal. Kovaljonok engedélyt kért a földi irányítóközponttól a kapcsolatfelvételre. Azonban csak vizuális kapcsolatot engedélyeztek nekik (második típusú találkozást). Az orosz űrhajósoknak nagyon tetszett, mikor látták, hogy földönkívüliek űrhajója folyamatosan milyen könnyedén változtatja a pozícióját. Mikor az űrhajó 30 méterre közelítette meg a Szaljut-6 űrállomást, Kovaljonok nemcsak láthatta a földönkívülieket, hanem megfigyelhette a mozgásukat is.
Kicsivel később Kovaljonok egy hatalmas csillagtérképet nyitott ki maga előtt. Ez a térkép a mi Naprendszerünk centrumát ábrázolta. Kovaljonok szíve azonban majdnem megállt, amikor azt látta, hogy az egyik földönkívüli párhuzamosan ugyanazt teszi, UGYANAZT a csillagtérképet nyitja szét! Aztán, mintha a mozgékonyságát demonstrálná, a földönkívüli űrhajó rendkívül nagy sebességgel eltávolodott tőlük. A következő napon az űrhajó visszatért ugyanarra a pályára a Szaljut-6 mellé.
Beregovoj tábornok csapatának egyik tagjának, aki szintén jelen volt az 1981. június 18-i titkos találkozón, sikerült megfejtenie az egyik földönkívüli válaszüzenetet. Kovaljonok kezdetben Morse-kóddal és fénnyel próbált kapcsolatba lépni a földönkívüliekkel. Jelezte nekik: "Szovjet kozmonauták üdvözlik a Földre látogatókat." Kovaljonok egy matematikai kóddal próbálkozott, egy rövid fényjelet használva a "nulla" és egy hosszú jelet az "egy" helyett, így morse-kóddal leírva a "101101" jelet kapta. Válaszul azonnal jött egy fényjel. A jel a Kovaljonok által használt alapjelek logaritmusaként lett megfejtve.
Másnap a földönkívüliek, hogy teljes életnagyságban megmutassák magukat, kiléptek az űrhajójukból, és kimentek lebegni egy kis űrsétára. Körülbelül 2 méter magasak voltak, és ugyanazt a ruhát viselték, mint az űrhajó belsejében. A negyedik napon a földönkívüli űrhajó eltűnt. Miközben Kovaljonok és Szavinyik már-már megszokták ezeket a különös, hallgatag teremtményeket, és lassan barátok lettek. Szomorúak voltak…
