7. Fejezet

Egy térdere kényszerített bolygó

Közben a Föld bolygón szinte senki sem tudott erről a galdoniai háborúról.

(Ford. megjegyzése: a Koldas a Föld parallel-bolygója!)

Azon kevesek, akik mégis tudtak róla, a Szövetség "Q" csoportjainak tagjai és barátai voltak sok országban, akiket ezekről a hírekről magnófelvételek másolataival és az adások átirataival tájékoztattak.

1970. május 30.-án késő este Valdar ismét bejelentkezett a bolygója háborújának legfrissebb híreivel és az áldozatok listájával.

Komoly hangon elmondta, hogy a galdoniak kettős csapást mértek a Koldasra.

Az egyik dél felől jött, és nyilvánvalóan csak egy elterelés volt.

A galdoniak ezután megkezdték fő támadásukat északon, egy új fegyvert használva, amely sokkal halálosabb volt, mint a korábbi irányított rakétáik.

Halálos vírusokkal teli konténerek ezreit dobták le!

Igen – mondta komolyan Valdar –, Koldast valóban térdre kényszerítették.

Amint felismertük az északi félteke városainak nehéz helyzetét, több ezer hajót küldtünk oda, hogy evakuáljuk az embereket a katasztrófa sújtotta területekről.

De az evakuálásnál sokkal gyorsabban terjedt a vírus!

Sokan gyötrelmes kínok között haltak meg még mielőtt megmenthették volna őket.

A víz és az élelmiszer szennyezett volt, aminek következtében tömegével vesztették el az emberek az életüket.

Hatalmas számban kellett a halottakat sietve tömegsírokba temetni.

De nemcsak vírus pusztította el embereinket, hanem más járványként terjedő betegségek is.

Nyilvánvaló, hogy Valdart mélyen megrendítette a bolygója ellen indított legutóbbi horrorszerű támadás.

Majd miután a galdoniaiak ezt a szörnyű csapást végrehajtották, üzenetet küldtek Koldas lakosságának.

Ez volt az első alkalom, hogy felvették velük a kapcsolatot a támadások megindítása óta.

Koldasi nyelven figyelmeztették őket, hogy ha Koldas nem adja meg magát azonnal, akkor minden városa ugyanilyen csapásban részesül.

Valdar így folytatta:

– Tudjátok, mikor utoljára beszéltem veletek, éppen úton voltam a Szövetségünk Byronne bolygójára.

Amikor visszatértem a corynthiai hajókkal, elhatároztuk, hogy azonnal folytatjuk Galdonia bolygó keresését.

Űrhajóink végre megtalálták ezt a bolygót, amely oly sok szenvedést okozott nekünk.

Három nagyvárosát támadtunk meg, melyek emiatt teljesen megsemmisültek.

Szerintem a galdoniak megtorlásul indítottak vírustámadást a Koldas ellen.

Az egyik támadás a gyorsan a másik után történt meg... miközben sok ártatlan ember vesztette az életét.

A galdoniaknak azonban nem szabad figyelmen kívül hagyniuk azt a fontos tényt, hogy a Szövetség egyik bolygójának megtámadásával valójában az összes többi bolygót is megtámadják!

Byronne már rögtön kinyilvánította a segítségét azzal, amikor értesültek a tragikus helyzetünkről, hogy egy corynthiai flotta-hadosztályt küldtek nekünk.

Jelenleg az érkezésükre várunk.

Összesen 4075 csillaghajó fog összegyűlni, mikor a flottánk összeáll, hogy velük újra csapást mérjünk Galdoniára.

Vagy nyerünk, vagy veszítünk...

A byronne-i flotta-hadosztály segítségével úgy érzem, Galdoniának kevés esélye van arra, hogy túléljen egy ilyen hatalmas támadást.

Wy-Ora parancsnok irányítja a flottát és vezeti a támadást.

Én vagyok a helyettese -

Valdar az adást azzal zárta, hogy reményét fejezte ki, hamarosan bejelentheti a háború végét.

Wy-Ora jókívánságait is közvetítette a "Q" csoport minden tagjának.

Azután, amikor éppen befejezte, félbeszakították, és így szólt:

- Most kaptunk egy sürgős üzenetet Melchortól.

Szomorúan kell mondom nektek... most erősítették meg, hogy Mank-Ton és Kalaal is életét vesztette a Koldas feletti csatában.

Az utolsó támadás során ők és sok más hős parancsnok meghalt, és ezen ördögi támadások száma még mindig növekszik.

E komor megjegyzés után Valdar befejezte az adást és távozott.

Majd négy, feszültséggel teli nap következett, várva híreket, hogy mi történik Galdoniával, és mind Edwin, mind a többiek úgy érezték magukat, mintha tűkön ülnének.

Mi lett a harc eredménye?

Milyen következményekkel járna a Földre nézve, ha a Szövetség vereséget szenvedne?

1970. június 14-én ígéretes hírek érkeztek Edwinékhez Melchor űrállomás közvetítése által.

Ez egy azonnal átküldött adás volt Galdonia felszínéről, melyet egy technikailag fejlett koldasi flotta-előőrs közvetített.

Továbbá olyan hírek jöttek, hogy Wy-Ora megsérült a csatában.

Egy ismeretlen hang szólalt meg az elején és kijelentette:

- Az adás, amit hallatok, egy olyan felvétel, amely most Galdonia bolygón készült.

Megkértem a Melchor parancsnokát, aki megkapta ezt a felvételt, hogy amint lehetséges, továbbítsa nektek.

Majd egy másik ismeretlen hang szólalt meg:

– Üdvözlet minden koldasi és byronne-i személyzettől itt, Galdonia felszínén.

Jó hírünk van számotokra!

Galdonia nagy része jelenleg koldasi és byronne-i erők kezében van!

Bár sok központot még mindig a galdoniaiak birtokolnak, de erőink elfoglalták a kulcsfontosságú területeket és a fő kommunikációs központokat.

A hadiszerencse végre a mi javunkra fordult, így előrelépés történt számunkra ebben a hiábavaló és értelmetlen háborúban.

A kommunikáció a Koldassal helyreállt, így az üzeneteink ismét folyamatosan jöhetnek Galdoniáról.

A galdoniára leszálló koldasi szárazföldi erőket itt több csillaghajó-hadosztály támogatja a levegőből, és hamarosan megkezdődik a végső csata a szárazföldön és felette is.

A bolygó háromnegyedét már birtokba vettük, de még mindig van egy olyan hegyvidéki terület, ami nehézséget okoz nekünk, mely átnyúlik az bolygó egyenlítőjén.

Itt nehéz mind corynthiai hajóknak, mind a szárazföldi erőknek hadműveletet végezni.

A hang folytatta a bolygó felszíni leírását.

Galdonia nagy részét hatalmas sivatagos terület és perzselő homok alkotja, ahol a hőmérséklet hihetetlen magasságba emelkedhet a déli órákban.

Azt mondta, hogy még soha nem tapasztaltak ilyen rekkenő hőséget, mint ezen a sivár bolygón.

Bár volt néhány erdős terület – néhány nagyon sűrű dzsungel –, de a bolygó nagyrészt sivatagos.

- A bolygó csillaga most már a horizont alá süllyedt – mondta a hang.

– Miközben ezt az adást készítem, sötét lett.

Tőlem balra sok tűz parázs felvillanását látom a távolban. Egy másik várost támadtunk meg.

A sötét égen kék-fehér villámszerű sugarakat látok, amelyek észrevehetetlen célpontokba ütköznek.

Ezek a corynthiai hajók által kilőtt lézersugár-fegyverek.

Valahányszor villámot látok – és van most számtalan villámlás – megborzongok, vajon hány ember veszíti el most az életét?

Óriási megsemmisítő energia van ezekben a robbanásokban.

Galdonia városai pedig nagyon sűrűn lakottak!

Ez egy olyan látvány, amelynek reméltem, soha nem kell majd újra szemtanúja lennem. Í

gy folytatta:

- Szerencsére Galdonia városainak többsége megadta magát, és csak néhányan maradtak, amelyek ellenállást tanúsítanak.

A veszteségek mindkét oldalon súlyosak voltak.

Sok corynthiai hajónk odaveszett, csakúgy, mint más koldasi hajók a sivatagban.

De Byronne, a testvéri bolygó, amely azonnal a támogatásunkra sietett, a Szövetség oldalán szenvedte el a legsúlyosabb veszteségeket.

Mélységesen szomorú vagyok mindazok miatt, akik ezen a bolygón lelték a halálukat!

Mennyi bánatot és szenvedést hozott ez az átkozott bolygó a Koldasnak és az egész Szövetségnek!

- Edwin és a „Q” tagok számára ez a szemtanúi jelentés Galdonia felszínéről óriási érdeklődést keltett.

Majd ezután a kommunikátor borús képet festett a szövetségi erőket érintő állapotokról.

A bolygó hatalmas fehér sivatagi homokjába beásott állásaikról beszélt.

Ebből a pozícióból számos bevetést hajtottak végre a Szövetség szárazföldi erői.

Időnként elindultak innen a megmaradt galdoniai ellenállási helyek felé.

A tikkasztó hőség és a nehezen megvalósuló leszállás tovább fokozta a kínjukat.

A zenit fehér homokjában visszatükröződő gyors napfelkelték hatására (ford. megjegyzése: vagyis Galdonia egy több csillagos rendszerben van) sugárzás négyszeresére emelkedett, és a sivatagot a vakító fény kemencéjévé változtatta át.

Bizonytalanság volt náluk a Galdoniát támogató két szövetségest illetően.

Néhány furcsa alakú űrhajót láttak ugyan, de azok eddig nem tettek határozott erőfeszítéseket Galdonia harcának támogatására.

A Szövetség megfelelő flotta-különítményt tartott tartalékban arra az esetre, ha a Galdonia szövetségesei úgy döntenének, hogy támadnak.

Majd a beszélő leírta Wy-Ora saját űrhajójának szerencsétlen lezuhanását.

- Két nappal ezelőtt egy támadás során Wy-Ora parancsnok különítménye a szokásosnál nagyobb galdoniai csillaghajóval találkozott.

Parancsnokunk űrhajóját újra és újra rakéták találták el, így súlyos sérülésekkel kellett visszatérnie a bázisra.

Láttuk hajóját közeledni, és úgy tűnt, hogy irányítási problémái vannak.

Elrepült a bázis mellett, és lehozta a hajóját a sivatagba.

De közben olyan erővel zuhant le, hogy robbanás történt, ami ledobta a hajó átlátszó kupoláját.

Füst szállt ki az összes szellőzőnyíláson és ablakon keresztül.

A sérült irányítópanel ellenére igyekezett megőrizni a személyzetet és a hajót.

A legénysége három tagja mégis életét vesztette.

Wy-Ora parancsnoknak szerencséje volt, hogy a megfigyelő kupola széttörését megúszta.

A beszélő mély aggodalmának adott hangot népszerű vezetőjük állapota miatt, akit Koldasba kellett vinni.

Elsőre nem túl súlyosnak tűnő lábsérüléssel megúszta, később azonban sokkal rosszabbnak bizonyult a dolog.

Eközben Valdar a saját kezébe vette az ügyeket a régi mentorától, mert ő lett a felelős a Galdonián végzett hadműveletekért.

Beszámolójának befejezéseként az előadó néhány személyesebb észrevételt tett hozzá.

- Milyen visszataszító világ ez!

Valójában ez a legfurcsább bolygó, amelyre valaha is betettem a lábam, mert a galdoniai életmód annyira eltér a mi normáinktól!

Otthonaikban, mely téglalap alakúak, kevés a hely, zsúfoltan laknak.

Egyáltalán nem láttam emeletes épületeket, és az építési módszereik is nagyon durvának tűnnek számomra.

Nyomasztó légkör uralkodik mindenütt.

- És ezekkel az utolsó szavakkal véget ért az adás Galdoniából.

A következő 14 napban nem jött több hír.

Edwin és csoportja remélte, hogy többet fognak hallani Wy-Ora gyógyulásáról, bár úgy tűnt, hogy sérülései nem voltak olyan súlyosak.

Aztán egy délután egy rövid üzenet érkezett a hozzájuk:

- Egy Hold körül keringő Byronni űrhajóról.

Megbízatást kaptam, hogy tájékoztassalak benneteket, hogy 3 napon belül adás jön hozzátok a Melchortól.

3 órával a naplemente után fog jönni az adás.

Most elbúcsúzom a Föld bolygó népétől.

Byronne-i pilóta vagyok. –

A beígért adás július 1-jén megérkezett.

Ez Wy-Ora személyes üzenete volt.

Úgy tűnt, újra a régi önmaga jelentkezett be.

A szokásos nagyságával, karizmatikus személyiségével kezdte:

- Wy-Ora vagyok. Üdvözlet, barátaim!

Csodálatos, hogy újra kapcsolatba léphetek veletek, bár ezúttal műszaki segítségen keresztül.

Itt ülök egy gyönyörű fa alatt a koldasi otthonom kertjében.

Van egy nagy kertünk, fákkal és virágzó bokrokkal.

Csodálatosan zöld a fű és énekelnek a madarak.

Egy gyönyörű napra ébredtem itt, és ahogy kinézek, nem messze tőlem egy tavat látok egy festői szigettel.

Gyógyuló félben vagyok a lábam sérüléseiből.

– A hangjából ítélve egészségesnek tűnt.

Jó volt újra hallani felőle, és mindenki mély belső elégedettséget érzett, amikor meghallotta a hangját, mert hatalmas lelki erőt és együttérzést árasztott a beszéde.

Wy-Ora azzal folytatta, hogy megpróbált telepatikus úton gondolatokat küldeni a "Q" csoport minden tagjának.

Elizabeth, Edwin felesége megerősítette, hogy nagyon világos benyomásokat kapott.

Ez érdekes jelenség volt, és figyelembe véve a tér és idő óriási különbségeit.

(Ford. megjegyzése: mert a szerzőnek fogalma sincsen, hogy mentális szinten az információ nem függ a tértől és az időtől!)

– Mostanában lehetőségem volt pihenni, és sokat gondolok rátok.

Minden egyes "Q" bázistagnál a "gondolatátvitelre" vagy a telepátiára összpontosítottam, és erre némi megerősítést kaptam tőlük.

Főleg tőled, Elizabeth. Te voltál először a gondolataimban a lányod születése miatt.

Megbizonyosodtam arról, hogy kommunikáltunk, mivel tudatában voltam annak, hogy gondolataid eljutnak az elmémbe.

Szándékosan küldtem el neked egy gondolatmintát, amiben leírtam a lakókörnyezetemet.

Igen, annyi minden történt azóta, hogy utoljára felvettem veled a kapcsolatot.

A Szövetség most nem a Béke Szövetsége.

A háború csúnya jele mindenki zászlajára került, különösen Byronne-ban, Sitonban és Salamiában, azokon a hősies bolygókon, amelyek támogattak minket a harcunkban.

Wy-Ora folytatta a háborús helyzet leírását.

Azt mondta, hogy Galdonia nagy része most a Föderáció kezében van, bár még mindig vannak elszigetelt ellenállási helyek.

Megemlítette Galdonia két szövetségesét – Sakiradot és Banianlot. (a sakiradiak vezették a csatát Galdonián) A sakiradiak már megadták magukat, de a probléma a banianloiakkal volt.

A sakiradoiak láthatóan ugyanolyan fejlett faj, mint a koldasaiak, bár kisebb termetűek.

Különböznek a galdoniaktól, akiknek hosszú, sötét, vállon lógó rézszínű hajuk volt.

A sakiradoiak világos bőrűek.

Ők voltak Galdonia eredeti civilizálói, de régen a galdoniak elfordultak tőlük, és arra kényszerítették tudósaikat, hogy rakétákat és más pusztító fegyvereket építsenek, amelyeket később a Koldas elleni támadásban használtak fel.

Kénytelenek voltak megalkotni a Koldas ellen használt vírusfegyvereket is.

A Koldasnak a fertőzésből és pusztulásból hosszú időbe telt volna felépülni, és riasztó élelmiszerhiánnyal küszködött.

A Föderáció többi bolygója viszont hatalmas segítséget nyújtott neki a helyreállításhoz.

Wy-Ora érezte, hogy a konfliktus lassan a végéhez közeledik, így elkezdődhet a helyreállítás.

Nem történt további támadás Koldas ellen, de az egész lakossága örült, hogy a híres parancsnok, Zybo a 6. sitoni flotta-hadosztályával már meg tudta védte őket az ellenséges támadásoktól.

A 6. flotta-hadosztály az egyik legerősebb flottaegység volt, amely valaha is járőrözött az világűrben.

Wy-Ora lelkes szavakkal beszélt utódjáról.

Valdar iránti rajongása nyilvánvaló volt, amikor továbbra is példamutatóan folytatta flottaparancsnoki pozícióját, annak ellenére, hogy Clyveen, fiatal felesége eltűnt.

Wy-Ora elmondta, hogy Clyveen házát a Koldas északi oldalán sokszor eltalálták rakétákkal.

A koldasi tisztviselőknek azonban sikerült megtalálniuk sok eltűnt személyt.

Valdar azt mondja, biztos benne, hogy Clyveen él és jól van. Reméljük igaza van.

- Most be kell fejeznem ezt az adást- mondta Wy-Ora -, mert nemsokára el kell mennem a közeli városba kezeltetni a lábamat.

Szinte lehetetlennek tűnik számomra, hogy egy ilyen kegyetlen háború áldozatai lettünk. –

Tizennyolc nappal később, július 18-án 22:00 órakor újabb adás jött Edwinnek Wy-Orától.

Jellegzetes bemutatkozása után így szólt:

- Barátaim, itt nálam most hajnal 3 óra van napkelte előtt.

Éjszaka nem sokat aludtam, mert fájt a lábam.

A dolgozószobámban vagyok, és előttem van egy hatalmas üvegablak, amely a tóra néz.

Itt most hűvös van és csend.

Nehezen tudom leírni ezt a látványt a ti nyelveteken, de azt szeretném, hogy ezt velem együtt lássátok!

Úgy tűnik, az egész természet körülöttem nyugalomban van.

A feleségem és a két lányom alszanak.

Tőlem balra az adóvevőm közvetlenül a fal mellett áll, ebben a helyiségben most ez az egyetlen világítás, mint piros, zöld és narancssárga fények, melyek ebből az eszközből jönnek.

Mialatt ezt a mondatot elküldtem nektek, egy kicsit pihentebbnek érzem magam, mert a fájdalmam egy kissé alábbhagyott, eközben eléggé kényelembe helyezve magam.

Itt ülve gondolkodom a múlton... a sok mindenen.

Az jó, hogy most már a hadiszerencse kezd hozzánk szegődni.

Közvetlenül e felvétel készítésének megkezdése előtt felvettem a kapcsolatot az itteni fő kommunikációs központtal egy szintén falba épített videó adó-vevőm segítségével.

A Galdonián állomásozó flottánkkal való kapcsolattartás rendszeres eszköze volt ez.

Amikor felvettem a kapcsolatot a központtal, rögtön közölték, hogy Clyveent megtalálták és él!

Ettől a hírtől nagyon boldog lettem, és azonnal továbbítottam ezt az üzenetet Galdonia felé a kommunikációs műholdjainkon keresztül.

Valdarral személyesen vehettem fel a kapcsolatot, és boldog voltam, hogy én tájékoztathattam őt erről a csodálatos hírről, hogy szeretett párja életben van.

Valdar annyira meg volt hatva, hogy a sírástól egy ideig alig tudott beszélni.

Mindannyian, az egész flotta nagyon hálásak vagyunk a Teremtőnek, hogy Clyveen megmenekült.

Majd amikor összeszedte magát, Valdar közölte, hogy a hadműveletek még folynak, de az összecsapások az idő előrehaladtával egyre kevesebbek lesznek.

Arra számít, hogy a galdoniaiak hamarosan megadják magukat, és így visszatérhetnek a békés életükhöz.

Eközben Wy-Ora továbbra is kinéz az ablakon, és így folytatja:

- Több űrhajó azonosító fényét látom a fenn a csillagos égen. A színük alapján meg tudom állapítani, hogy pl. az egy járőrhajó a 6. sitoni flotta-hadosztályától.

Folyamatosan készenlétben vannak, hogy megvédjenek minket az ellenséges támadásoktól!

Ezek a sitoniak csodálatos emberek!

Kedvesek és megértőek, és mindig készek segíteni, ahol segítségre van szükség.

Hazatérésem óta rengeteg időm volt pihenni, és közben sokat lapozgattam a naplómat.

Éveken át jegyeztem fel őket folyamatosan, még akkor is, amikor a bolygótok körül járőröztünk.

Általában napi feljegyzéseket készítettem a földi eseményekről is. -

Miközben Wy-Ora a naplóját nézegette, megemlített egy koldasi felderítőhajó titokzatos eltűnésének esetét az Indiai-óceán felett Durban körül.

Mégis a terület azonnali átkutatása haszontalannak bizonyult.

Ezért az a döntés született akkor, hogy Wy-Ora és egy asszisztens személyes látogatást tesz Durban térségében, hogy kivizsgálják a hajó és személyzetének eltűnését.

A sötétség leple alatt szálltak le egy elhagyatott tengerparton Durbantől északra.

Itt találkoztak földi barátaikkal, akik elvitték őket egy közeli vidéki házba.

Majd újabb keresést szerveztek.

Egy bérelt motorcsónakon Wy-Ora speciális műszereket használva napokig körbejárták a környéket anélkül, hogy nyomát találták volna bármilyen hajójuknak vagy személyzetének.

Végül Wy-Ora úgy döntött, hogy kiterjeszti a keresést az egész part menti területre, nem csak arra, ahol a felderítőjükről azt hitték, hogy eltűnt.

Sok napot töltöttek szállodákban és panziókban, a folyosókon üldögélve, a látogatókkal szóba elegyedve abban a reményben, hogy a beszélgetésekből némi információt kapnak.

Hogy talán valaki látta a hajójukat a tengerbe zuhanni.

Ám amikor egy szállodai recepciós gyanút fogott, vissza kellett vonulniuk.

A nyomozást abba kellett hagyniuk, és visszatértek Koldasba.

Wy-Ora búcsúzóul ezt mondta:

- Miközben rögzítem ezt az adást, gyakran eszembe jutnak azok a hónapok, amelyeket én és hozzám hasonlók a gyönyörű bolygótokon töltöttem.

Mennyire más lett volna az egész, ha ott békében jöhettünk-mehetünk volna!

Milyen csodálatos lett volna koldasiként megjelenni ott, nem álcázva vagy elrejtőzve más földi emberek szeme elől.

Igen, az csodálatos lett volna! -

Kiemelt cikkek

A jelenlegi, 2024 Decemberi történelmi UFO megjelenésekról

Senkit sem zavar, hogy most tart a történelem legnagyobb ufó-megjelenési hulláma?

1945-től 2024-ig minden nap kb. egymillió ufó (felderítő csészealj és anyahajó) járőrözött a Föld körül.

Most kb. tízmillió, mert kigyulladt a kitelepítés piros lámpája!

Erről van szó:

A világtörténelem legnagyobb nyílt ufómegjelenéséről!

Ami mindig a vég kezdete!

Vagyis a vég vége.

Ám aki a napi egymilliót nem látta, az a napi tízmilliót sem fogja látni!

Hanem papagájként fogja ismételni azt, amit a tekintélyei a szájába adnak!

Az alábbi videóban elég csak 34 perc 11 mp-től figyelni, mikor tíz napja a földönkívüli testvéreink az ohio-i Wright Patterson légi bázis felett üzennek a sötét hatalomnak meg az agymosott emberiségnek, hogy tudnak róla, hogy 77 éve ott őrzik a világ százezer ufóroncsát és ufótetemét!

Másrészt hogy most karácsonyfadísz-szerűen jelennek meg, azt jelenti az egész emberiségnek, hogy a kozmikus Jézus Krisztus megjelenése már csak napok kérdése!

Link: Videó

A téli napfordulóról

A régi fénymisztériumokban a téli napforduló a Belső Földhöz fordulás napja volt!

Ilyenkor lefelé néztek, a talpuk alá, a Belső Nap felé!

Hiszen minden embert mindig csak 1300 km Földhéj választ el a belső, örök Paradicsomtól!

És azért a téli napfordulón, mert az életösztön ekkor a leggyengébb! Legalábbis a normális embernél.

Az életösztön ugyanis mindig kifelé bámul!

Onnan várja mindig a támadó oroszlánt.

Onnan várja mindig a boldogságot.

Onnan várja mindig a beteljesülést.

Most már viszont azt is tudod, hogy minden többé-kevésbé működő meditáció miért kezdődik azzal, hogy a talpadból kezded felengedni az energiát!

Arról viszont egyetlen tanító sem tájékoztat, hogy ez az energia elsősorban a Belső Földből, a Belső Napból jön és nem a külső bolygó valamelyik istennőjétől!

A Belső Nappal való kapcsolat pedig azt jelenti, hogy egy újabb végtelen multiverzummal veszed fel a kapcsolatot!

Ami ugyanolyan végtelen, mint a külső multiverzum!

Csak 3D-s aggyal ezt nehéz, vagyis sehogysem lehet elképzelni!

Egy kozmikus lélektársadalom e kettő egyensúlya! A belső és külső végtelenségnek!

A belső végtelenség központja a Serestria gyémántszív.

A külső végtelenségnek pedig a lélek által vezetett tudat.

Az utóbbi 13.000 év nyílt vagy titkos beavatásai mind a Belső Föld felé vezettek!

Erről 1875-ig, a teozófia fellépéséig nem lehetett beszélni az emberiségnek.

Helyette kaptak meséket. Hogy a belsőt külsőleg játszották el.

minden népvándorlás elsődleges célja Shamballa elérése volt!!!

A héber népnek is, mikor még Tutmózisz vezette őket.

Mindig több fokozatban.

Földi Paradicsom a felszínen, az Ígéret Földje elérése> belépni a Földhéjba, az ottani fénycivilizációkba, majd > Shamballába.

Végül egy példa erre, hogy mindig milyen óriási lehetőségeket a szalaszt el az ember a tudatlansága miatt!

Az 1830-as évektől feltámadott mormon mozgalom tagjai az USA-ban nem voltak mások, mint korábban, Kr.e. 600-tól Kr. u. 421-ig Észak-Amerikában élő héber törzs inkarnációi.

A vezetőjük, Joseph Smith közép-nyugatig tudta vezetni a népét, mivel folyamatosan üldözték őket, majd ott 1844-ben meggyilkolták.

Az új mormon vezető, Brigham Young továbbvezette a népét az akkor még ismeretlen nyugat felé, de 1847-ben Nagy-sóstónál leálltak.

Ekkor Brigham Young kijelentette, hogy ott lesz új otthonuk, holott csak ideiglenesen kellett volna megállniuk, majd továbbmenniük a MT. Shasta felé!!!

És utána belépni a Közép-Földbe, Telosz fényvárosába!

Az 5D-s Paradicsomba!

Ugye, hogy mennyivel más lett volna!

Ugye, hogy 13.000 év alatt te is mennyi népvándorlásban vettél már részt?!

Vagy elfelejtetted, hogy itt a Kárpát-medencében 6000 éve élő hun-magyarok, ha tehették, először is egy város belső világát, pincerendszerét alakították ki, lásd Egert, Pécsett, Buda várát!

A Belső Földdel való kapcsolat miatt természetesen!

Link: Mount Shasta to Shasta Lake Aerial Views