Egy példa az idealista vallásosság világegyetem-szemléletéről, mely szintén teljes lelki vakságról tanúskodik, arról a betegesen geocentrikus szemléletről, amivel a materialista áltudomány mellett a hagyományos „vallásos emberek” is rendelkeznek.
Egy kiragadott hozzászólás-idézet a Gyakorikérdések.hu-ról, melyen a világegyetemben lévő értelmes élet lehetőségéről szóló vitán belül egy „vallásos embernek” a hozzászólását emelném ki most kielemzendő példaként :
( Az idézett szöveg piros kiemelése jelenti a geocentrikus, a 3D-s, Földhöz kötött tudat helytelenmegállapításait. A rózsaszín pedig a spirituálisan helyes megállapításokat. )
„…van-e élet, különösen az emberhez hasonló értelmes élet a Világegyetem valamely más égitestjén, a válasz az, hogy teljes bizonyossággal kijelenthető: nincsen!
Azzal a kérdéssel, hogy az élet és az ember nem „kialakult”, hanem Isten teremtette meg, most külön nem foglalkoznék. Már volt róla szó, hogy legalább 10 különböző oka van annak, amelyek miatt lehetetlen, hogy a világ, az élet spontán alakult volna ki. Ahogy tehát itt a Földön nem lehetséges ez, más – bármely – bolygón sem az. Külön kiemelném, hogy az életfeltétel megléte még nem elegendő ahhoz, hogy az élet létrejöjjön. Az élet magasabb minőség az élettelen anyaghoz képest, ezért spontán nem jöhet létre, még megfelelő feltételek mellett sem. Senki sem adhatja másnak azt, amivel maga nem rendelkezik. Élettelen nem adhat életet!
Az élet tehát nem alakult ki sem a Földön, sem másutt.
Mégis, legalább kettő erős érv szól a mellett, hogy Isten csak az embert teremtette meg, kizárólag a Föld bolygón.
1) Az első, hogy Isten az egész világegyetemet az ember kedvéért rendezte be olyannak, amilyen. Az egész teremtés célja az volt, hogy élettért alkosson az embernek.
Ebbe a képletbe pedig nem fér bele, vagy legalábbis teljesen logikátlan volna, ha Isten egy másik bolygón is létrehozott volna életet, különösen értelmes életet.
2) A második érv még erősebb, és teljesen perdöntő erejű ebben a kérdésben. Ez pedig a bűn kérdése.
A bűn az ember által jött be a világba, és általa a szenvedés és a halál az egész világra elhatott. (1Mózes 3, Róma 5.12 stb.). Márpedig ha létezne az anyagi világban, más bolygón értelmes élet, amely nem az embertől származik, akkor nem volna igazságos az ő számukra, hogy olyasmi miatt kelljen bűnhődniük, amelyet nem ők követtek el.
Az ég és a föld elmúlnak
(Máté 24:35)
az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!
(2Péter 3:12)
A fenti Bibliaversekből látjuk, hogy majdan az egész Univerzum meg fog semmisülni , s mindez a bűn következménye lesz. Ha tehát volna más bolygón élet, akkor rájuk ez az ítélet jogtalanul terjedne ki. Márpedig Isten igazságos, senkit nem ítél el, aki nem vétkezett.
Mindebből tehát az következik, hogy teljes bizonyossággal kijelenthetjük: nincs értelmes élet más bolygókon!”
Korábban már többször utaltam rá, hogy a materialista áltudomány szellemi elődje az egyházi spekulatív teológia volt. Tézis-antitézisként mind a mai napig kölcsönösen feltételezik egymást, melyek az emberiség tudati rabszolgaságának alappillérei .
És bizony nem véletlen, hogy az a világegyetem-kép, amit a hivatalos csillagászat az emberiségnek bemutat - egy halott, élettelen világegyetem képét -, éppen alátámasztja a teológiai világkép halott, földközpontú világnézetét.
Ezért jelentheti ki a fenti idézett sorok írója is vélt bizonyossággal, hogy „emberhez hasonló értelmes élet a Világegyetem valamely más égitestjén, a válasz az, hogy teljes bizonyossággal kijelenthető: nincsen!”
De miért is nincsen?
Mert az az Isten teremtette meg véleménye szerint, amely féltékeny minden más teremtőre!
Azaz egy szemita isten.
Viszont a következő megállapítások nagyon is igazak, de nem veszi észre a sorok írója, hogy itt valójában az Intelligens Tervezés-elmélet szokásos érveit hangsúlyozza : „…lehetetlen, hogy a világ, az élet spontán alakult volna ki. Ahogy tehát itt a Földön nem lehetséges ez, más – bármely – bolygón sem az. Külön kiemelném, hogy az életfeltétel megléte még nem elegendő ahhoz, hogy az élet létrejöjjön. Az élet magasabb minőség az élettelen anyaghoz képest, ezért spontán nem jöhet létre, még megfelelő feltételek mellett sem. Senki sem adhatja másnak azt, amivel maga nem rendelkezik. Élettelen nem adhat életet!”
Azaz nem veszi észre, hogy az első megállapításából ( a szemita isten, mint korlátlan teremtő ) nem következik szervesen, hogy csak ez a kényúr-isten teremthetne a világegyetemben és más nem!
Mert a második, IT-elméletre hasonló megállapítása azért igaz – többek között -, mivel nagy a szabadságfoka, vagyis elismeri, hogy
1. a durvaanyagból az élet spontán nem keletkezhet,
2. ehhez a szellemi vagy intelligens ráhatás is kell.
3. Általánosítja ezt a tételt az egész világegyetemre!
Azaz közvetve, de elismeri, hogy az egész világegyetemben megjelenhet az élet, ha vannak intelligens tervezők!
Az idézet sorok utolsó mondatai pedig különösen csodálatosak, mivel a spirtualitás alaptörvényét írja le : „… az életfeltétel megléte még nem elegendő ahhoz, hogy az élet létrejöjjön. Az élet magasabb minőség az élettelen anyaghoz képest, ezért spontán nem jöhet létre, még megfelelő feltételek mellett sem. Senki sem adhatja másnak azt, amivel maga nem rendelkezik. Élettelen nem adhat életet!”
A spirituális szemlélet alapja pedig az, hogy élet csak akkor keletkezhet bárhol az Omniverzumban, ha Lélek vagy a Szellem is jelen van!
Maga az élet is - bármilyen élet - a Lélek vagy a Szellem alacsonyabb rezgésű megnyilvánulása! ( Itt most csak az anyagi-finomanyagi formában megjelent életről van szó. )
A „Senki sem adhatja másnak azt, amivel maga nem rendelkezik. Élettelen nem adhat életet!” gyönyörűen fogalmazott megállapítások pedig halálos csapást mérnek nem csak az akadémikus darwinista főpapságra, hanem a modern áltermészettudomány egész materialista szemléletére is - és így közvetve az egész lepusztult, korrupt és hazug világunkra is!
Utána viszont megint kezdődnek a bajok - melyek persze a vallásos világnézetből szervesen következnek:
„Az élet tehát nem alakult ki sem a Földön, sem másutt.” Itt a politikában is jól ismert retorikai csúsztatásról van szó, mivel egy valós és egy hamis megállapítást egy mondatban összevon!
Mert a mondatnak így kellene hangzania, ha következetes lenne az író: Az élet tehát nem alakulhat ki sem a Földön, sem másutt intelligens ráhatás nélkül.
Az író, mint Isten-hívő, esetleg azt még hozzáteheti, hogy ezt az intelligens ráhatást mi Istennek nevezzük.
Viszont itt is pontosítani kellene, mivel nem mindegy már az sem, hogy milyen Istenben hisz!
Az IT-elmélet aktivistái között ugyanis vannak keleti vallásos szemléletűek és vannak nyugatiak is.
A fenti sorok írója pedig szembetűnően nyugati, azaz szemita-isten-hívő – és ez a súlyosabb probléma, mivel a „keleti istenek” egy kicsit nagyobb szabadságfokkal rendelkeznek, éppen ezért a keleti filozófia elvi szinten a multidimenzionális teremtés lehetőségét is jobban tolerálja. ( Bár a vallásos szemlélet a keleti embereket is tudati rabságban tartja. )
És mivel szemita-isten-hívő, ezért neki feltétlenül rögeszmeszerűen az antropo – és geocentrikusságot kell hangsúlyoznia : „Isten csak az embert teremtette meg, kizárólag a Föld bolygón.” ( Persze itt az írónak pontosítani kellett volna a saját teológiája szerint is, mivel az emberen kívül minden más az emberértteremtetett – azonban ez az imperialista szemléleten semmit sem változtat! )
Majd jönnek az érvek, melyek ennek a természeten kívül álló zsarnok-istennek a tevékenységét próbálják igazolni, azaz :
„1) Az első, hogy Isten az egész világegyetemet az ember kedvéért rendezte be olyannak, amilyen. Az egész teremtés célja az volt, hogy élettért alkosson az embernek.
Ebbe a képletbe pedig nem fér bele, vagy legalábbis teljesen logikátlan volna, ha Isten egy másik bolygón is létrehozott volna életet, különösen értelmes életet.”
Hát igen, ha leragadunk egy koraközépkori világképnél, akkor ebbe a képletbe bizony már nem fér bele, sőt, teljesen logikátlan is, hogy Isten más bolygón is létrehozott volna életet. Egy lapos Földön meg különösen nem, mivel az egész teremtés ebből következően e lapos Föld körül kering.
Aztán :
„2) A második érv még erősebb, és teljesen perdöntő erejű ebben a kérdésben. Ez pedig a bűn kérdése.
A bűn az ember által jött be a világba, és általa a szenvedés és a halál az egész világra elhatott.”
Nos, valóban, a második érv korszakok óta még erőteljesebben fejezi ki a „vallásos ember” azon tudathasadását, hogy istene egy mindenható, zsarnok diktátor-isten, de a bűnt mégis az ember követi el! – Azaz az embernek szabad akarata van!
Szabad akarata viszont csak olyan lényeknek lehet, akiket egy szerető Isten teremtett – micsoda különbség!
Majd megint jön egy logikai ugrás, mellyel az állítás igaz volta helyreáll :
„ Márpedig ha létezne az anyagi világban, más bolygón értelmes élet, amely nem az embertől származik, akkor nem volna igazságos az ő számukra, hogy olyasmi miatt kelljen bűnhődniük, amelyet nem ők követtek el.”
Ez így van! És mivel a Mindenséget egy szerető Isten teremtette, Aki éppen ezért minden végtelen számú teremtményének meghagyta a szabad akaratot arra is, hogy továbbteremtsen, ezért a világmindenség végtelen változatossága, benne a megszámlálhatatlan mennyiségű lényekkel, civilizációkkal, dimenziókkal és rezgési területekkel, éppen arra a bizonyíték, hogy a Teremtést minden szinten egy végtelenül szerető hiper-intelligencia vezeti, Akinek az eszköze a teremtményei számára a saját maguk által teremtett tapasztalat és az ebből fakadó, soha véget nem érő lelki-tudati fejlődés!
