Az emberiség nagy része az önként vállalt érzékszervi korlátozása miatt lelkileg nagyon szorongató helyzetben van. Ugyanis a magány, az egyedüllét, a kiszolgáltatottság és az Istentől-elválasztatottság átélésének mindennapi tapasztalat-illúziója bizony sokszor még meg is erősíti számára azt a sivár természettudományos világképet, amellyel a hivatalos tudomány immár 300 éve előhozakodik, sőt, pimasz arroganciával még kötelezővé is tesz.
És szinte mondani sem kell, hogy Newton óta gyakorlatilag a természettudomány számára más dimenzió, mint 3D-s, földivel ekvivalens rezgésszint nem is létezik a világegyetemben, sőt, számára ez maga a világegyetem! Azaz ugyanoda jutottak vissza, mint amit az új kor tudósai és filozófusai egykor oly heves bíráltak : a középkori geocentrikus világképig! Csak most már minden meseszerű, romantikus vonásaitól megfosztva.
Így az ember már nem lóbázhatja lábát a lapos Föld világának a végén, hanem ez a lapos Föld sok-sok anyaggömbbé változik át, melyek között a teret végtelen, mélyfekete, hideg és éppen ezért félelmetes világűr nihilje tölti ki.
Nos, kedves barátaim, ez az esszenciális materializmus élet/lélekérzése!
Mert még a középkori lapos Föld világképénél meg volt az a remény, hogy valahol a világ végén vagy azon túl Isten is megtalálható az Ő csodálatos világával, addig a hivatalos természettudományos világkép ezt az Isten nélküli nihilt az egész világegyetemre kiterjesztette, azt a lélekérzést tehát, melyet a materialista ember belülről már amúgy is birtokolt!
Így az emberiség szinte önként és dalolva belesétált - a materialista természettudományos világkép elfogadásával - egy olyan lelki pokolba, amelyet a pl. biblia 'külső sötétségnek' nevez!
A külső sötétség pedig valójában nem más, mint minden szélsőségesen materialista ember halál utáni tapasztalata - legalábbis egy ideig.
Arról van szó ugyanis, hogy egy ilyen rögeszmésen a 3D-s világhoz kötődő ember, mikor leveti az anyagi-éteri testét, belső természete szerint olyan világhoz vonzódik, amely megfelel a saját asztrálteste rezgésképletének. És mivel egy szélsőséges materialistánál ez a rezgésszint nagyon alacsony, ezért az ilyen lélek csak a 3D-s bolygóközi tér sötét ürességében találja meg az ideiglenes otthonát!
Szerencsére azonban az ilyen szélsőségesen anyagi szemléletű emberek csak ritkán fordulnak elő ( leginkább az elitben - hol is másutt!).
Legtöbb "átlag materialista" viszont halál után a Föld körzetében marad, annak is az örök sötét asztrális oldalán egy rövid ideig ( azaz ott, ahol sohasem jön fel az asztrális Nap ), attól függően, hogy milyen szenvedélyekkel vagy rögeszmékkel hagyta itt az anyagi világot. Mert ha szenvedélyei erősebbek ( alkohol, nikotin, drog, szex-perverziók stb. ), akkor a Föld olyan éjszakai helyeire megy ( vonzódik ), ahol még az anyag testben élő emberek is az ő szenvedélyeivel foglalkoznak, ha viszont a rögeszméi erősebbek, mint pl. sok elme-bebörtönzött tudósnál, akik még a haláluk után sem ismerik el, hogy meghaltak, hanem még ekkor is rögeszmésen követelik vissza a régi érzékszervi tapasztalatukat, nos, az ilyen típusú embert halála után pl. vagy egyeteme sötét folyosóin lehet megtalálni éjszaka kísértetként bolyongva, vagy a saját volt lakásába tér vissza, verve az ablakot vagy leverve egy vázát, hogy családtagjai egyáltalán figyeljenek fel rá, hiszen él és beszél hozzájuk stb.
Ugyanakkor általánosságban is meglehet állapítani, hogy a rögeszmés emberek a halál után legtöbbször hosszabb-rövidebb ideig kísértetté válnak, mivel elme-bebörtönzöttségük következményeként eggyé váltak azzal a fizikai hellyel, vagy felhalmozott anyagi javakkal, vagy az elért magas társadalmi ranggal, melyeknek tárgyai és státuszszimbólumai a fizikai világban számukra maga volt az élet!
Így azonban, aki többé-kevésbé ismeri a lélek halál utáni útját, annak az a rég felismert igazság is tudatossá fog válni, hogy a mi modern földi társadalmunk szerkezete valóban egy felfordított piramis képét mutatja, azaz a legalantasabb lélekminőségű emberek vannak legfelül, míg a többiek, akiknél már egy kis fény is megjelenik, következnek a rangsorban, majd a fordított piramis legalján ( olyanok tehát, akiknek valójában vezetni kellene a társadalmat ) azok a csillagmagok/ fénymunkások vannak, akikbe mindenki beletörli a cipőjét, és szerencsésnek lehet mondani, ha nem halnak éhen.
Ám ez csak az 3D-s anyagi világ, kedves szenvedő fénymunkás testvéreim, mert ilyen ordító igazságtalanság csak a durvaanyagi világban történhet meg, mivel csak ennek a rezgésszintnek van ellenállása a mindenütt jelenvaló Szellem akaratával szemben!!!
A németben pl. magát a 'tárgy' szót is 'Gegenstand'-nak, ellenállásnak nevezik, azaz minden fizikai megnyilvánulás egyben ellenállás a Szellemnek, vagyis Istennek!
A finomanyagi világban viszont fokozatosan elválnak azok az össze nem tartozó elemek, melyeket a durvaanyagi rezgésszint ideiglenesen összehozott.
És ezért van az, hogy már az egyszerű átlagember is, aki legalább minimális fénnyel, azaz a szeretettel rendelkezik ( legtöbbször csak a saját közvetlen vér szerinti rokonai iránt ) a lélekpotenciáljában, a halála után fokozatosan részesedni fog az asztrális és mentális mennyei területek Örök Fény-világainak kimondhatatlan boldogságában. Azok pedig, akik már itt a 3D-s Földön is a Fényért dolgoztak, és éppen ezért az elkerülhetetlen szenvedés is az osztályrészük volt, a fizikai testük levétele után a Mindenség legmagasabb területeire fognak emelkedni, a kozmikus sorompón túlra, ahogy ezt az 'Angyalok csillaghajókban' c. könyv is nevezi.
Tehát itt is beigazolódik az a Jézusi mondás, hogy az utolsókból lesznek az elsők!
Ám a jelen pillanatban, mivel az idővonalakért folytatott kozmikus harc lassan a végéhez közeledik, már meghalni sem kell egy fénymunkásnak ahhoz, hogy a mennyei örömökben részesedhessen, mivel ha Föld végre dimenzionálisan átvált, ahogy a Naprendszer minden bolygója is átvált, akkor végleg megszabadulunk ettől a 3D-s rögeszme-világtól, mely eddig valójában csak elme-bebörtönzött lények inkarnációs területe volt.
Akkor feltárulnak számunkra egyből az 5D-s Naprendszer csodái is, valahogy úgy, ahogy ezek pl. Ivo A. Benda honlapján is megjelentek :
Érdekes, hogy ez a mennyei jupiteri táj mennyire emlékeztet a szíriuszi-turuli világra! Aztán :
Ugyanez vonatkozik az 5D-s Marsra is, amely nem azonos a 4D-s, mars-csatornás civilizációval ( róla majd egy későbbi cikkben ). Aztán a mennyei Neptun :
Az 5D-s világban nincsenek olyan fizikai távolságok, amelyek akadályoznák a napsugarak eljutását a távolabbi bolygókra, így a Neptunuszra sem, sőt, más csillagrendszerek is nagyon közelinek fognak látszani minden bolygó egén.
A fenti képen nagyon jól látszik a Szaturnusz gyűrűöve, mely ebben a dimenzióban inkább már szappanbuborékok vidám táncának tűnik.
Itt pedig feltűnik az a vénuszi táj, melyről már Omnec Onec is érzékletes leírást adott.
