Jessie Roestenberget 1977-ben meginterjúvolják, hogy mit élt át 1954 októberében a saját házuk előtt.

Világos, hogy ilyen Magyarországon nem történhetett volna meg, mivel itt minden földönkívülinek kötelezően csakis gülüszemű szürke manónak, vagy még rosszabbnak kell lennie, akik természetesen le akarják igázni a bolygónkat.

A teljes szöveg fordítása:

- Staffordshire-ben rengeteg csészealjat láttak akkoriban.

Foltok az égen, fények az égen, furcsa dolgok, de egy napon a legfurcsábbat látták meg e házak között.

Mr. és Mrs. Roestenberg csendesen éltek itt vidéken… nos, mondja el, mit látott?

- Az egy rendes hétköznap volt.

Vártam, hogy férjem hazajöjjön a munkából.

Két fiam még iskolában volt, majd valami történt… szörnyű zajt hallottam, ami ahhoz hasonlított, mintha egy óriási üst vizet öntenének a tűzre!

Shhhhhhhhhh-szerű hangot hallatva.

Az első gondolatom az volt: „ Ó, a gyermekeim!”

Talán valami repülőgép zuhant le, vagy hasonló…

Gyorsan felvettem a pulóveremet és kimentem, hogy megkeressem a fiaimat, akiket a földön feküdve találtam a házam előtti kertben, miközben azt kiabálták: „Anyu, anyu, ott egy repülő csészealj!”

Ó, persze… és csak azt mondtam nekik: „Gyertek be házba, és ne bolondozzatok!”

De közben valami furcsa érzést éreztem.

Izgatottan hátra mentem, ahol a szivattyúnk volt, ahonnan az összes vizet vettük, és ösztönösen felnéztem, és megláttam azt… az egészet csak úgy tudnám leírni, mint egy óriási mexikói kalapot.

Mozdulatlanul állt, ez a dolog… fényes ezüstös színe volt.

Kupola volt a tetején. Oldalra dőlt.

Láttam, hogy valakik vannak benne.

- Embereket látott?

- Igen, azokat. Két embert láttam benne.

Azok az emberek gyönyörűek voltak!

Csak így írhatom le őket.

Hosszú, aranyszínű hajuk volt, de apródfrizuraszerűen, mint a régi királyoknál, ahogy látod a régi ábrázolásokat róluk.

A hajuk színe arany volt.

Ők valójában…

- Milyen öltözéket viseltek?

- Olyan garbószerű ruhában voltak, mint egy divatos síruha (megj: kezeslábasban voltak), és halvány kék színe volt. (megj: tipikus plejádi űröltözet!)

Ezek az emberek nem egymás mögött, hanem egymás mellett ültek, de ez a szerkezet, bármi is volt, meg volt dőlve, hogy én lássam őket, ők meg engem.

- Ablakon, kémlelőnyíláson keresztül látta őket, vagy...?

- Nem kémlelőnyíláson keresztül, inkább olyan volt, mint egy pilótafülke ablaka talán.

És bármi is volt az anyaga, átlátszó műanyag vagy üveg, ők láthattak engem és én őket.

És nekik… gyönyörű arcuk volt! Soha nem fogom elfelejteni az arcukat, ameddig csak élek!

Homlokuk egy kissé nagyobb volt, arcuk felső része, mint amit mi elvárnánk.

De lehet, hogy csak egy üvegbúra volt a fejük körül.

Ők csak néztek engem, miközben én meg voltam bénulva a félelemtől.

Képtelen voltam megmozdulni, csak az agyam járt állandóan.

Nagyon rokonszenvesek voltak.

Egyszerűen elbűvölt az, amit láttam: a kortalanság… de csak másodpercek teltek el.

Megfordultam, lenéztem a fiúkra, de eddig nem volt tudatos, hogy itt vannak velem, mert annyira elmerültem a látványban.

Aztán felnéztem, de addigra eltűnt a dolog.

- Milyen magasan volt?

- A magasságát nem tudnám megmondani, de a háztető magasságában lebegett.

- Milyen nagy volt a ház méretéhez viszonyítva?

- Átérte a háztető teljes kerületét.

Nem igazán láttam, de a háztetőt teljesen kitakarta. A kéményeket sem láttam.

Minden, amit láttam, hogy egy nagy masszív tárgy volt, ahogy leírtam, egy mexikói kalaphoz hasonlított díszítések nélkül.

- Aztán oldalirányban vagy felfelé repült el?

- Nem láttam! Ahogy felnéztem, már el is tűnt!

De feltételezem, hogy egyenesen felfelé ment, mert egy kis idő múlva az égen körülnéztem, és azt mondtam a két fiamnak: „Láttok valamit?”

„Ott van anyu, és felfelé mutattak.”

Én is észrevettem: olyan volt, mint egy pamutszerű kerék az égen. Három kört tett meg körülöttünk, aztán kilőtt.

Ennyi volt az egész.

Amikor utólag elkezdtem elemezni magamat, attól tartottam, hogy hallucinációim lehettek, de aztán tudtam, hogy nem, mert a fiaim annyira biztosak voltak abban, amit láttak, meg amit én láttam.

Majd az jutott az eszembe, hogy az egy titkos orosz fegyver volt, de végül arra jutottam, hogy az nem lehet, mert ha valami ilyesmi lenne, akkor az oroszoknak nem kellene félniük senkitől és semmitől.

- Megijedt tőle? Befutott a házba?

- Ó, teljesen ledermedtem, nem tudtam mozogni.

Nem tudtam mozgatni az izmaimat, lebénultam a félelemtől.

De most sem tudnék.

Mert most, mikor visszagondolok erre, úgy gondolom, hogy ekkor csodálatos dolog történt, és én láthattam ezt.

- És amikor a férje hazajött, hol volt akkor?

- Mikor a férjem hazajött a munkából, már bezárkóztam a házba a gyerekekkel egy nagy konyhaasztal alá.

- Az asztal alá?

- Igen, az asztal alá.

Ez furcsának tűnik, ha most visszagondolok erre, eléggé nevetségesnek hangzik, de ez az igazság, ez történt.

Kinevettek minket. Nagyon kínos volt akkoriban.

Az emberek az gondolták rólam: „ő egy bolond!”

De hát kit érdekel? Ez történt velem.

Én egy gyakorlatias személy vagyok, és ennyi.

Link: Jessie Roestenberg esete

Kiemelt cikkek

A jelenlegi, 2024 Decemberi történelmi UFO megjelenésekról

Senkit sem zavar, hogy most tart a történelem legnagyobb ufó-megjelenési hulláma?

1945-től 2024-ig minden nap kb. egymillió ufó (felderítő csészealj és anyahajó) járőrözött a Föld körül.

Most kb. tízmillió, mert kigyulladt a kitelepítés piros lámpája!

Erről van szó:

A világtörténelem legnagyobb nyílt ufómegjelenéséről!

Ami mindig a vég kezdete!

Vagyis a vég vége.

Ám aki a napi egymilliót nem látta, az a napi tízmilliót sem fogja látni!

Hanem papagájként fogja ismételni azt, amit a tekintélyei a szájába adnak!

Az alábbi videóban elég csak 34 perc 11 mp-től figyelni, mikor tíz napja a földönkívüli testvéreink az ohio-i Wright Patterson légi bázis felett üzennek a sötét hatalomnak meg az agymosott emberiségnek, hogy tudnak róla, hogy 77 éve ott őrzik a világ százezer ufóroncsát és ufótetemét!

Másrészt hogy most karácsonyfadísz-szerűen jelennek meg, azt jelenti az egész emberiségnek, hogy a kozmikus Jézus Krisztus megjelenése már csak napok kérdése!

Link: Videó

A téli napfordulóról

A régi fénymisztériumokban a téli napforduló a Belső Földhöz fordulás napja volt!

Ilyenkor lefelé néztek, a talpuk alá, a Belső Nap felé!

Hiszen minden embert mindig csak 1300 km Földhéj választ el a belső, örök Paradicsomtól!

És azért a téli napfordulón, mert az életösztön ekkor a leggyengébb! Legalábbis a normális embernél.

Az életösztön ugyanis mindig kifelé bámul!

Onnan várja mindig a támadó oroszlánt.

Onnan várja mindig a boldogságot.

Onnan várja mindig a beteljesülést.

Most már viszont azt is tudod, hogy minden többé-kevésbé működő meditáció miért kezdődik azzal, hogy a talpadból kezded felengedni az energiát!

Arról viszont egyetlen tanító sem tájékoztat, hogy ez az energia elsősorban a Belső Földből, a Belső Napból jön és nem a külső bolygó valamelyik istennőjétől!

A Belső Nappal való kapcsolat pedig azt jelenti, hogy egy újabb végtelen multiverzummal veszed fel a kapcsolatot!

Ami ugyanolyan végtelen, mint a külső multiverzum!

Csak 3D-s aggyal ezt nehéz, vagyis sehogysem lehet elképzelni!

Egy kozmikus lélektársadalom e kettő egyensúlya! A belső és külső végtelenségnek!

A belső végtelenség központja a Serestria gyémántszív.

A külső végtelenségnek pedig a lélek által vezetett tudat.

Az utóbbi 13.000 év nyílt vagy titkos beavatásai mind a Belső Föld felé vezettek!

Erről 1875-ig, a teozófia fellépéséig nem lehetett beszélni az emberiségnek.

Helyette kaptak meséket. Hogy a belsőt külsőleg játszották el.

minden népvándorlás elsődleges célja Shamballa elérése volt!!!

A héber népnek is, mikor még Tutmózisz vezette őket.

Mindig több fokozatban.

Földi Paradicsom a felszínen, az Ígéret Földje elérése> belépni a Földhéjba, az ottani fénycivilizációkba, majd > Shamballába.

Végül egy példa erre, hogy mindig milyen óriási lehetőségeket a szalaszt el az ember a tudatlansága miatt!

Az 1830-as évektől feltámadott mormon mozgalom tagjai az USA-ban nem voltak mások, mint korábban, Kr.e. 600-tól Kr. u. 421-ig Észak-Amerikában élő héber törzs inkarnációi.

A vezetőjük, Joseph Smith közép-nyugatig tudta vezetni a népét, mivel folyamatosan üldözték őket, majd ott 1844-ben meggyilkolták.

Az új mormon vezető, Brigham Young továbbvezette a népét az akkor még ismeretlen nyugat felé, de 1847-ben Nagy-sóstónál leálltak.

Ekkor Brigham Young kijelentette, hogy ott lesz új otthonuk, holott csak ideiglenesen kellett volna megállniuk, majd továbbmenniük a MT. Shasta felé!!!

És utána belépni a Közép-Földbe, Telosz fényvárosába!

Az 5D-s Paradicsomba!

Ugye, hogy mennyivel más lett volna!

Ugye, hogy 13.000 év alatt te is mennyi népvándorlásban vettél már részt?!

Vagy elfelejtetted, hogy itt a Kárpát-medencében 6000 éve élő hun-magyarok, ha tehették, először is egy város belső világát, pincerendszerét alakították ki, lásd Egert, Pécsett, Buda várát!

A Belső Földdel való kapcsolat miatt természetesen!

Link: Mount Shasta to Shasta Lake Aerial Views