Hans P. Klotzbach
Életmentők a Plandor bolygóról
( rövid összefoglalás )
- május 25. – Egy fiatal mainzi grafikus, Hans P. Klotzbach illegálisan akart Luxemburgba utazni, hogy ott dolgozzon. Egy ócska szerelőruhát vett fel és sötétedés után felugrott Trier után, Igel német határállomás közelében egy szénszállító vonat peronjára. Mivel azonban a határt elég szigorúan őrizték ( közvetlenül a 2. világháború után vagyunk, mikor Németországban szigorúan őrzött megszállási zónák voltak ), még közvetlenül a határ előtt le akart ugrani a vonatról, hogy a Sauer határfolyónál át tudjon szökni. Azonban ez olyan szerencsétlenül történt, hogy a lábai a vonat kerekei alá kerültek.
Éles fájdalom hasított belé, majd a lélekjelenlétét még megőrizve legurult a sínről erősen vérezve egészen vasúti töltés aljáig. Hansot hirtelen elfogta a félelem. Tudta, hogy ilyen elhagyatott tájon semmilyen segítségre sem számíthat. Nyílt sebéből pedig ömlött a vér. Háromszor hangosan segítségért kiáltott, de senki sem hallotta meg. Ekkor behunyta szemét és belsőleg kért segítséget. Ezután valami hideg-meleg borzongás érzése töltötte el, és hirtelen egy nyugalmat és biztonságot árasztó helyen érezte magát. Ez a halál, gondolta magában Hans. Mikor újból kinyitotta a szemét, mindenütt opálszínű kékes fényt látott maga körül. Ekkor még mindig azt hitte, hogy meghalt. De ahogy az érzékei visszatértek és a saját testéhez ért, tudta, hogy mindez valóság.
Emiatt felbátorodva felegyenesedett és eszébe jutott a megsérült lába, de semmilyen fájdalmat sem érzett, és a lábára tekintve semmilyen sérülést sem tudott felismerni rajta. A fény közben megváltoztatta körülötte a színét. Hans pedig kezdett körülnézni a helyiségben. Ott kémcsőszerű üvegrudakat látott, melyben valami ritmikusan fel- és alá mozgott. Maga az ágy, melyen feküdt, tökéletesen felvette a teste alakját, és testhőmérsékleten sugározta a hőt. A helyiségben levő fénynek a forrását viszont nem tudta megállapítani, hogy honnan jöhetett, mivel úgy tűnt, hogy az mindenhonnan sugárzik. Csak nem egy ultramodern kórházba került? De egy földi érzés gondolatait azonnal visszatereli a jelenbe : éhes lett. És ahogy arra gondolt, hogy valakivel ez ügyben beszélni szeretne, már hallotta is, hogy hozzá szól valaki :
- Felébredtél, testvérem, nincsenek fájdalmaid? Jobban érzed magad?
Erre Hansnak ezernyi gondolat cikázott át az agyán, miközben még csak gondolatban tudott feltenni néhány kérdést :
- Hol vagyok? Kik vagytok ti? És mi történt velem?
Egy hang rögtön válaszolt :
- Egy űrhajó fedélzetén vagy. Mi az űrhajó legénységéhez tartozunk, és egy általatok ismeretlen naprendszer egyik bolygójáról jöttünk. Nyilván emlékszel, hogy olyan balesetet szenvedtél, amely könnyen az életedbe került volna, de nem maga a sérülés miatt, hanem mert elvéreztél volna. Mi észleltük a kétségbeesett segélykérő gondolataidat, és téged a reménytelen helyzetedből megmentettünk, mert így parancsolja a Kozmikus Törvény. Az orvostudományunk számára egy sérülés ellátása már nem okozhat komolyabb problémát. Éhséged pedig azt jelzi, hogy meggyógyultál.
Hanst ezután egy olyan helyiségbe vezették, amelynek padlója és falai mintha a gyöngyházból lettek volna kirakva. Itt sok, földön ismeretlen gyümölccsel kínálták meg. A tájékoztatás pedig folytatódott :
- A Kozmikus Törvény megtiltja nekünk, hogy életet pusztítsunk, ezért vagyunk vegetáriánusok. Ha a földi emberek is a kezdetektől fogva eszerint cselekedtek volna, akkor mára elérnék a 900 éves kort is. Mert egy olyan ember, aki a testi vágyait legyőzi, tiszta életet tud élni.
Aztán az űrhajó pilotája megbízta Hanst, hogy embertársait tájékoztassa az ott tapasztaltakról:
- Mondd el nekik, hogy mi vagyunk az univerzum felvigyázói és minden nemes szándékú embernek segíteni fogunk. A reményük akarunk lenni, hogy minden kételyüktől megszabaduljanak. Mert a Földetek most egy olyan időszak elébe néz, amelyben a fájdalom, a szenvedés és a káosz fog uralkodni. Ez a kozmikus sötétség időszaka, mely olyan sötét felhőként jelentkezik, amely nem is olyan távoli jövőben a Földet is be fogja borítani. Először azonban más dolgok is jelentkezni fognak, más problémákkal is szembe kell néznetek; mert az előtt a probléma előtt fogtok állni, hogy a bolygórendszereteken belül, mely lakott, olyan negatív erők is találhatóak, melyek, épp úgy, mint mi, a Földre fognak látogatni, és titeket a békeszólamok maszkja alatt a szerencsétlenségbe és káoszba akarnak taszítani.
Nektek az univerzum kapuját fogják feltárni, és intelligenciátokra és tudásotokra fognak hivatkozni, mellyel mindent megteremtettetek. Sőt, ezek a sátáni erők még odáig fognak merészkedni, hogy az emberiség nagy tanítóinak munkásságát is a saját céljukra használják fel. Óvakodjatok ezért a hamis prófétáktól! A technika és tudomány, de bizonyos vallási felekezetek minden rendelkezésre álló eszközével is megkísérlik, hogy titeket a bűvkörükbe vonjanak, melytől már nem tudtok megszabadulni, így a megkülönböztetés képességével sem rendelkezhettek. A pozitív és negatív erők megkülönböztetésének képessége azonban önmagatokból kell származnia! És így egy morálisan tiszta életet tudtok élni, melynek az lesz a következménye, hogy a Kozmikus Törvényt, a Felebaráti Szeretet Törvényét önmagatokban el tudjátok mélyíteni. Ez tehát az egyik legfontosabb probléma, melyet meg kell oldanotok, mert ezek az erők meg fognak jelenni köztetek. Azonban mindazok, akik üzeneteinket ismerik, fényként fognak világítani a sötétségben.
Ezután megígérték Hansnak, hogy ezt követően is összeköttetésben lesznek vele, majd újra elaltatták. Mikor megint felébredt, egy puha mohaszőnyegen találta magát a határ luxemburgi oldalán. Elment a legközelebbi településre, Wasserbilligbe, ahol szembesült azzal a ténnyel, hogy a balesete óta már négy nap telt el. Csak a szétszakadt nadrágja meg a ruháján és a cipőjén rászárad vér emlékeztette arra, hogy nem álmodott.
- december 30. Hans Klotzbach a Rajna-hídon, Mainz és Kastel között, egy űrhajót látott a Rajna felett lebegni.
- május 18. – Hanst, miközben egy mainzi parkban sétált és maga felett az égbolton egy űrhajót vett észre, mely mozdulatlanul állt, egy fénysugár találta el. Ekkor hirtelen a semmiből az a földönkívüli állt mellette, aki egyike volt azoknak, akik Hanst hajdan a balesete miatt az űrhajóra vitték. Hans megkérdezte tőle, hogy miért nem mutatják meg magukat mindenkinek. A földönkívüli erre azt felelte :
- Mi csak a tájékoztatás érdekében vagyunk itt, ehhez olyan földi emberek is kellenek, mint amilyen Te is vagy, mert csakis rajtatok áll, hogy mikor tudjuk a földi emberekkel hivatalosan felvenni a kapcsolatot. Mi magunk addig nem tehetünk mást.
- október 16. Két földönkívüli megkérte Hanst, hogy szálljon be a kocsijukba, majd együtt elautóztak egy Mainz melletti erdőbe, melynek egyik tisztásán egy űrhajó állt. Hanst az űrjárműbe invitálták, majd miután belépett oda, annak fedélzetén a pilótája fogadta őt. Az űrhajó vezetője itt elmagyarázta Hansnak a fénynek és a színek hatásának a titkait. Utalt rá, hogy a kozmikus sugárzás is egy meghatározott színnel hozható összefüggésbe. A beszélgetés végeztével Hans megfigyelte az űrhajó indulását : egy bizonyos színt látott egyre gyorsabb sebességgel változni. Az egyik földönkívüli elmagyarázta neki ezt a jelenséget :
- Ezt a fénynek a sebességtől függő hullámhossz-változása okozza. Az emberiségnek éppen ezért törekednie kellene arra, hogy tudatosabbá tegye bizonyos színek felhasználását, mert a színek rendkívül fontosak a belső harmónia megteremtésére. Az űrhajóinkban megfigyelt kiegyenlített fénysugárzás pedig az elekro-lumineszencia jelenségén alapszik, az magából az anyagból sugárzik, amely az elektromos energiát fénnyé változtatja.
- július 8-11 között Hans Klotzbachnak megengedték, velük való sorozatos találkozásai után, hogy a földönkívüliek bolygójára, a Plandorra is ellátogathasson. ( Melyet a földönkívüli barátai a Béke Bolygójának neveztek. )
( Megjegyzés : saját kontakta-információnk szerint a Plandor bolygó egész szárazföldi területe olyan, mintha egyetlen óriási botanikus kert lenne. )
