Jól meg lehet figyelni a művészetekben is az utóbbi 300 év alatt, hogy süllyedtek le az eszmék világából először a fizikai szint eszmeiségéig, majd a teljes eszmétlenségig, a nihilig.
A reneszánsz végeredményeben a görög-latin eszmeiségnek a szó szerinti feltámadása volt, hiszen akkor ugyanazok az entitások kezdtek újrainkarnálni, akik 1500 évvel korábban létrehozták a Római Birodalmat.
(Így a mi Mátyás királyunk is, aki azért volt a kortársaihoz képest kiemelkedő, mert nem az Árpád-házi hullakeresztény sötétség középkor eszmeiségét képviselte, hanem rendelkezett egy bizony emlékezéssel, hogy görög-latin kori inkarnáció)
Az utolsó nagy görög-római inkarnációs hullám Napóleon korában tetőzött, majd egyre inkább a hüllők, klónok, lélektöredékek vették át hatalmat - vagyis teljes eszmeietlenség, a teljes pusztulás.
Amikor városodban megpillantasz egy klasszicista épületet, ha egyáltalán van még ilyen, akkor örülhetsz, hogy a lélek mint emlék, még jelen van a városodban!
Figyelem! Lélek, mint emlék!
A lélek Atlantisz bukásával tetszhalott állapotba került, a Földre inkarnálók tehát azóta teljes emlékezet-kieséssel rendelkeznek.
A Fény erői az utóbbi 6000 év alatt pedig nem tudtak mást tenni, csak bizonyos kulturális hatásokkal emlékeztetni az emberiséget, hogy rendelkezik lélekkel, isteni teremtő erővel.
Azonban a Vízöntő kor kezdetéig, a hatvanas évekig kellett várni, hogy a lélek kollektíve is ébredni kezdjen, amikor már testileg teljesen bezárták a lélektelenségbe.
Főleg a materialista természettudomány által.
A lélek, mint élő, vibráló emlék, egészen 19. század első feléig jelen volt Európában! Tehát tulajdonképpen még 200 éve sincs, hogy a lélek kezdett teljesen eltűnni!
A művészet akkor még görög-latin eszmeiséggel rendelkezett, ezt hívjuk klasszicizmusnak.
Ennek a legjobb magyar mestere id. Markó Károly volt.
Az eszmeiség itt azt jelenti, hogy nem 3D-s!!! Markó Károlynál a táj majdnem mindig idealizált 4/5D-s toszkánai táj!
Nem a fizikai szintnek, az elsődleges mátrix eszmeiségnek a dicsőítése.
Hanem egy olyan szinté, ahol 2500 évvel ezelőtt az etruszk-magyarok lélekben éltek!
És csak alig 50 év telt el, hogy a 19. század másik felében már csak az elsődleges mátrix, a nyers, szép-félelmetes 3D-s természeti környezet legyen a városi ember szabadság-vágyakozásnak a legfőbb forrása, amit Ivan Siskin festészete testesít meg a legjobban.
Egy fénykép, bármilyen szép tájat is ábrázol, egy lefagyott 3D-s valóságot jelenít meg!
Lefagyott, ledermedett, alacsony szabadságfokú világot.
Csak ihletett festményekben jelenhet meg 2D-s vetületként a 4D és az 5D.
Ahol már a látható ősanyagi éter megjeleníti minden tárgy és élőlény közötti kapcsolatot, és egyben azt is, hogy ott nagyobb szabadságfokkal rendelkezel, mert a kapcsolat miatt már mágikusan is tudod alakítani a világodat, amit egy lefagyott világban nem veszel észre!
