Úgy látszik valami még is csak történik az éterben ( a Fény és sötétség arkhóni frontján ), mivel mostanában a rendszeresen megtartott, és magyarnak mondott UFO-konferenciákról is megjelenik olykor egy-egy videó - persze legtöbbször csak egy előadás vagy előadás-töredék formájában, és nem a teljes konferencia-anyag.
Mégis ha tudjuk, hogy UFO-konferenciákat már 1991 óta tartanak Magyarországon, sőt abban a korai időkben volt olyan is, hogy hónaponként követték egymást az ilyen rendezvények, melyen részt vett akkor pl. Michael Hesemann, Wendele C. Stevens vagy Bob Dean is, akkor joggal tehetnénk fel a kérdés, hogy hol vannak ezekről a konferenciákról a mai napig elérhető dokumentumok - és főleg a videók?
Ám nemcsak ekkor, hanem a kilencvenes és a kétezres évek során megtartott UFO-konferenciákról sem találunk sehol legalább egy épkézláb előadást írásos dokumentum vagy videó formájában. Csak nagyon-nagyon csekély töredékeket.
Kivétel persze ( a magyar materialista ufókutatás alapító-istenének ) Keviczky Kálmánnak 1994-es debreceni előadásának a videója, meg egy-két Hargitai hanganyagtöredék stb.
Azonban értjük azt a szándékot, hogy az UFO-konferencia szervezői kőkeményen védik az ő copyright by-jogukat, mivel hogyan is lehetne folyamatosan elérhetetlen isteni magasságban tartani 22-23 év óta gyakorlatilag ugyanazon az előadók "image-ét", ha nem kellene a szellemi kereső munkanélküli, vagyis nyomorszinten élő magyar fiataloknak évente kétszer Pestre, az isteneikhez zarándokolniuk kb. 20.000 Ft/fő/nap költséggel?
Akkor bizony jelentősen csökkene a bevétel.
( Azért azt még megkérdeznénk, hogy valójában ezek a nagy ufó-konferenciázások - kiadványaikkal együtt - valójában kinek az érdekét szolgálják? Ezeknek a nagy dumagép-előadóknak, akik 20 év óta "ufókutatás" címen folyamatosan az "alien-es" félelemkeltés és a szenzációhajhászás bizniszét űzik megélhetési okokból, vagy a magyar nép érdekeit, hogy az igaz információ minél szélesebb néptömegekhez jusson el, minél gyorsabban? - kérdés természetesen költői. )
Ezért mai napig egyetlen UFO-konferenciáról sem olvashatunk, láthatunk teljes körű írásos vagy videóanyagot!
Bár lehet, hogy nem is sokat vesztünk vele, mivel ezek a két évtizede standardan jelenlévő szervezők és előadók már önmagukban is biztosítékok arra, hogy a téma még véletlenül se menjen olyan spirituális irányba, amely segítene széttörni a magyar nép köré kovácsolt 1000 éves félelmei bilincseit!
Vagyis reményt sohasem adnak.
Csakis bizonytalanságot. A szokásos tudálékos okoskodással, és a magányos, senki által meg nem értett alternatív kutató pózával, olykor még az MTA bajuszának a húzogatásával is, holott valójában a hátszelüket pont az ilyen intézményektől kapják - ez az igazság!
Mégis, ha egyszer át tudnánk tekinteni az utóbbi több, mint két évtized teljes UFO-konferencia-anyagát, akkor bizonyára egy-két értékes, figyelemre méltó előadással is találkozhatnánk, melyet már teljesen elfelejtettek a szokásos szürke/alien-vadász magyar ufókutató légkörben.
Itt van pl. Éles István parakutató, aki az elmúlt évtizedben folyamatosan előad UFO-konferenciákon, és, úgy néz ki, hogy a sok materialista ufókutató közt elég jól megvan, holott a kutatási témája már önmagában kihívás az anyagi szemlélet ellen. Ő ugyanis az elmúlt és az eljövendő életeket kutatja, de nem mint regressziós hipnózist végző terapeuta, hanem csak mint egyszerű érdeklődő kutató.
A múlt év novemberi UFO-konferencián is erről a témáról beszélt:
https://www.youtube.com/watch?v=cjB0YN3eo9w
Megjegyzés a fenti videóhoz:
Éles István hozzáállása ehhez a "transzcendens" témához tulajdonképpen még nem elég spirituális, azaz a puszta elme-színtű kíváncsisága ( a kezdeti tudati fokozatban lévő lélek kereső ösztöne ) még erősebb, mint a lélek igaz tudás iránti vágyakozása, ezért a múlt- és a jövőkutatása közben automatikusan bevonzza a steril elméből élő, érzelem nélküli földönkivüli fajok történeteit is ( ahogy az egész magyar ufókutatás ).
Ugyanakkor ebben az előadásában felvázolt jövőkép pontosan illik, arra az embercsoport által nagy valószínűséggel megélt alternatív jövőre, amely ( az emberiség 21. századi szétválasztása után ) még nem tud felemelkedni egy magasabb, spirituálisabb dimenzióba, hanem először 3D-s, majd 4D-s keretek között, fokozatosan terjeszkedni kezd a kozmoszban - azaz a mi ideiglenesen újból létrehozott holografikus világegyetemünk múltjában!!! ( Lásd Leonard tanítását.)
Jól látszik ez abban is, hogy az itt marad emberiség egyedei - Éles István elmondása szerint - egy haldokló, alacsonyabb dimenziós szíriuszi naprendszert fognak meghódítani ( pontosabban oda fogják szállítani őket ), azaz a Szíriusz múltját élik át!
Ám tudunk Éles Istvánnak egy olyan munkájáról is, az 'Időutazás'-ról, melyet könyvalakban még 2003-ban adott ki. Az inkarnációs kutatásairól szóló ezen könyve végén olyan jövőképet mutat meg, mely már messze meghaladja a mi pusztuló holografikus világmindenségünk lehetőségeit, azaz paciensei olyan világról számolnak be, mely már elérte a halhatatlanságot! - A mi most is jelenlévő nem-holografikus Szíriuszi valóságunkat!
Idézet Éles István 'Időutazás' c. könyve 87-105. oldaláról ( ahol két eljövendő tudatfokozatról ír, egy szuperfejlettről és egy halhatatlanságot elérőről ):
JÖVŐBELI ÉLETEK
A jövőbeli földi életek „történelmének" feltárására nem vállalkoztam. Lehetne, és biztos vagyok benne, hogy bizonyos kutatóintézetek foglalkoznak ennek feltárásával és ismerik a földi élet várható programját.
Az általam feltártak alapján még jó pár száz évig lesz földi élet, viszont ennek a jövőbeli időszaknak a korszakait, vagy akárcsak a főbb eseményeit felszínre hozni mind időben, mind földrajzilag nem mindennapi feladat lenne. Amire vállalkozni mertünk, az az volt, hogy feltártunk néhány prominens, érdekesnek ígérkező jövőbeli életet.
A beszámolók alapján mégis három különböző sajátosságú korszakot lehet elkülöníteni. Az egyik, talán a legkorábban bekövetkező korszakra a földi természet teljes átrendeződése a jellemző. A felmelegedés, az elsivatagosodás úgy tűnik, megállíthatatlan folyamat. A természeti kincsekért, az ivóvízért egyre nagyobb lesz a küzdelem. A nagy szuperóriás városok sokaságában eluralkodik az anarchia.
Másodikként a beszámolók békés állapotokról szólnak, s rendkívül fejlett modern nagyvárosokról. Még az sem lehetetlen persze, hogy ezek egy időben léteznek az előbbiekkel, csak földrajzilag, regionálisan elkülönülten. A jelenlegi földi világunkat nézve is, egyidejűleg léteznek a békés, fejlett európai nagyvárosok, és az etiópiai éhezőkkel és a mindennapi háborúkkal küszködő közel-keleti államok.
A jövőbeli beszámolók mindegyikéből kitűnt, hogy bár technikailag rendkívül fejlett viszonyokról tanúskodtak, viszont érzelmileg, lelkileg elcsökevényesedett életek tárulkoztak fel.
Harmadik korszakként vehetjük számításba azt az időszakot, amikor megkezdődik a környező bolygókra való kitelepülés. Úgy tűnik, nem pusztán a technikai fejlettség adta lehetőségről van szó, hanem kényszerhelyzetről is. Egyrészt a földi természeti körülmények ellehetetlenülése, másrészt a földi erőszakos, háborús, anarchikus állapotok teszik szükségessé a kitelepülést. Elsősorban a Holdon létesül kolónia, főleg a felszín alatt, a felszínen pedig burával védve fog kiépülni az élettér.
Az egyik időutazó beszámolója szerint, akik ezeken a telepeken élnek, komoly „szűrőn" mennek át. Csak azok élhetnek itt, akik természetük, személyiségük jegyeit tekintve mentesek az agresszivitástól. A Föld körül űrhajók védik a kolóniákat, hogy a Földről ne tudjanak kitörni az agresszív erők. Beszámolójában leírt egy ilyen jellegű támadást, amikor a háborús erőknek sikerült eljutniuk a Holdra, ahol nagy pusztítást végeztek az egyik telepen.
A legkorábbi jövőbeli életről szóló beszámoló a 2050 utáni évekből tárt fel életképeket. Az utazó jelezte, hogy rálátása szerint a maihoz képest jóval kevesebben élnek a Földön, talán csak az egyharmada a mainak. Viszont nem háborúnak a következtében vannak kevesebben, de valami miatt már nem születnek annyian.
A legtávolabbi beszámoló 2500 körüli évekről szólt, ekkorra általános a bolygók közötti utazás, és általánossá válik a földönkívüliekkel való kapcsolat és együttműködés. A Földről való végleges kitelepülés is az ő segítségükkel fog megtörténni. A Földet ezt követően robotokkal hozzák rendbe, és teremtenek rajta az élet számára újra alkalmas környezetet.
A jövőbeli életekről szóló beszámolók számos esetben egymást erősítették, a többé-kevésbé azonos időszakban élők azonos jelenségeket említettek. A fém és az üveg ötvözetéből álló épületkomplexumok, légi járművek ugyanúgy megegyeznek, mint a Földön kívüli telepekről szóló beszámolók.
A JÖVŐ VÁROSÁBAN
Röviden bemutatok egy távoli, jövőbeli életről szóló beszámolót, amely egy különleges, mesterséges életteret nyújtó, bura alatti városban zajlik. A bemutatásra kerülő időutazással tulajdonképpen jelezni szeretném azt is, hogy időnként milyen nehéz eligazodni egy számunkra ismeretlen világ dolgai között. Továbbá, hogy az időutazás módszerének hol vannak a korlátai, milyen részletességgel látható és értelmezhető egy-egy jelenség. Mennyire nem cselekszenek másképpen, hiába adom az utasítást, mit is csináljon, az illető azt teszi, amit az akkori élet eseménysora diktál számára.
- Szólj, hogyha megérkeztél a jövőbeli életedbe.
- Most kezd kialakulni valami. Mintha egy sűrű felhő lenne, amit áttör valami halvány derengés. Mintha a földön lennék. Vörös bíborszínű, s fekete szaggatott felhők. Nagyon kietlen, sivár vidék. De valami építményt is látok, nagyon magas, mint egy kilátótorony. Nem tudom mi az. Antennák vannak rajta.
- Tudod magad azonosítani? Ki vagy?
- Nő vagyok megint. Nem tudom, milyen ruha van rajtam, azt most nem látom, mert nagyon el vagyok foglalva ezzel a látvánnyal.
- Most hol vagy?
- Ugyanazon a kietlen vidéken. Itt nincs senki, csak én. Nem tudom, mit csinálok itt.
- Menjünk előre az időben egy pár órát! Nézd meg, hogy akkor mi történik! Néhány órával később.
- Megyek egy sík területen, majd hepehupa következik. Nagyon finom homok borítja, máshol kövek, éles kövek, meg sárga- először azt hittem, hogy virág, de nem az volt - ásványi anyagszerűség, vagy kén.
- Milyen a ruházatod?
- Kezeslábas, de a fejemen most nincs semmi.
- Milyen színű ez a ruha?
- Sötét, sötétszürke vagy fekete. Gránit színű talán.
- Menjünk tovább előre az időben! Menjünk ahhoz az eseményhez, amikor történik valami!
- Most van a fejemen valami és így megyek, talán a levegő nem volt már elég. Lehet, hogy csak rövid ideig lehettem e nélkül. Megyek valami nagy üveggömb felé. Ez egy félgömb, egy bura, de ez nem üres, egy város van benne. De hogy miért mászkáltam kint egyedül, azt nem tudom.
- Bemész a városba?
- Igen.
- Milyen a város, milyenek az épületek?
- Minden olyan ívelt. Nem szögletes formák. Minden olyan egyszerű, tiszta. Egyszerűen ívelt minden.
- Boltíves?
- Igen. Félig átlátszó, nagyon szabályozott.
- Embereket látsz?
- Igen, vannak.
- Az utcán?
- Igen, ott is járkálnak. Mindenki overallokban járkál. De vannak, akik mintha munkaruhában lennének. Ez inkább overall-jellegű kezeslábas munkaruha. Mások pedig egészen testhez simuló kezes-lábasban.
- Járműveket látsz?
- Nem látok. Állatokat sem látok, igen, valami hiányzott.
- Növények és fák vannak?
- Azok vannak, csak nem tudom, mintha valami nem stimmelne.
- Valódi növények?
- Nem tudom, zöldek. Nem tudom, hogy élő növények-e, de van zöld és vannak fák is. Mintha ládákban lennének. Lehet, hogy nem élnek, ezt nem tudom megítélni. De állatot még eddig nem láttam. Pedig hát biztos van, kell lennie. Nélkülük milyen az élet?
- Menjünk előre az időben, akkori életednek egy fontos eseményéhez!
- Most egy helyiségben vagyok, azt hiszem ez a lakásom, valami kagylószerűn ülök. Van valami nagy kincsem, egy könyvet nézegetek. Egy régi könyvet, a lapok is sárgák, kicsit foszlott a széle. Azt nézegetem.
- Mi ez a könyv? Miről szól?
- Nem tudom megnézni, mert mindig elfordítom.
- Milyen a borítója, milyen színű?
- Talán bordó vagy barna. Nagyon patinás, lehet hogy inkább barna, bársony, vagy vászonkötés volt.
- Ez a kincsed?
- Igen.
- Milyen korból származik?
- Nem tudom miért, de amikor nézegetem, simogatom, majdnem sírok. De nem a szomorúságtól, hanem mert meghatódott vagyok. Ülök a lakásban, kezemben van a könyv becsukva, és csak nézek magam elé, ábrándozok.
- Milyen a lakásod?
- Itt is minden olyan hajlított. Nincsenek kiszögellések.
- Milyen a berendezés?
- Szép, praktikus, ez a könyv nem illik bele.
- Van előtted asztal?
- Valami pult, az oldalán gombok vannak. Nagy képernyőt látok, olyan, mintha egy egész falfelületet beborítana.
- Ablak van a lakáson?
- Igen, most látom, hogy a szoba falai sem egyenesek, azok is gömbölyítettek. Nincs az az érzésem, mintha egy gömbben ülnék, de a falak is lágyan hajlítottak. Tehát nem deprimál, hogy most egy gömbben ülök, vagy hogy körbe-körbe mászkálok. Minden olyan lágy.
- Milyen színűek?
- Világos, fehér, krémszínű. Domináns a világos, egyedül a könyv a sötét benne.
- Egyedül vagy a lakásban?
- Egyedül vagyok, de azt hiszem nem egyedül élek. Várok haza valakit.
- Akkor most menjünk az időben ahhoz a ponthoz, amikor hazajön valaki, és nézzük meg, hogy akkor mi történik!
- Hazaért, ez egy férfi. Most bekapcsoljuk azt a nagy képernyőt valamilyen módon- talán távirányítással-, és egy kisgyereket nézünk rajta. Tulajdonképpen kommunikálunk vele.
- A ti gyereketek?
- Igen, azt hiszem. Egy közösségben van, ahol gyerekek vannak.
- Beszélgettek vele?
- Nem beszélgetünk vele, még nagyon kicsi. Csodáljuk, ahogy ott van, jól van. Ott ül.
- Játszik?
- Játszik és néz bennünket, mosolyog. De még nagyon kicsi. Egy-két, talán másfél éves lehet.
- Ti hány évesek lehettek, te és a férjed?
- Körülbelül negyven, ötven.
- Ez fiatalnak számít?
- Igen. Szépek vagyunk. Szép a kisgyerek is. Minden szép. Egyedül csak a könyv nem szép, de az a legszebb mégis.
- Mi van abban a könyvben, hátha most többet tudsz róla mondani?
- Nem tudom, be van csukva. Letettem. Nagyon régi.
- Meg tudod mondani, hogy milyen évet írtok, mikor zajlanak az események?
- Nem tudom, de a könyv mintha XIX. vagy XX. századi lenne. Biztos, hogy az.
- Milyen nyelven íródott?
- Nem tudom, nem látom.
- A borítóját most látod?
- Nem látom a felírást, a betűket rajta. A címét sem látom.
- Nézd meg azt a könyvet! Tudatod meg fogja nézni, nézze meg a könyvnek a borítóját és a címét! Ott van a felirat.
- Nézem, nézem. Most szétfolyik az egész kép. Most kijövök belőle, elment.
- Menjünk ennek az életnek egy fontos eseményéhez!
- Nem tudok, széjjelesett az egész. Most már nem találom.
- Akkor menjünk vissza ebbe az életbe! Oda, amikor néztétek a gyereket a képernyőn. Tudatod meg fogja találni újra ezt a képet. Vissza a jövőbe!
- Mintha fogaskerék vinne visszafelé. Talán sikerül. Igyekszem visszatérni. Igen, most újra nézzük a gyereket. Nem tudom, mit akarunk csinálni. Valamire kíváncsiak vagyunk, és most egy monitorszerűséget kapcsolunk be, vagy ahhoz hasonlót, csak az alakja egy kicsit más.
- Mondd tovább!
- Adatokat keresünk rajta. A férjem meg akar keresni valamit, olyasmit, ami fontos. Nagyon érdekli, és szeretné megtudni.
- Mi lehet az, mivel kapcsolatos?
- Tudományos dolog, tér-idővel kapcsolatos. A magam részéről igazából valami mást szeretnék nézni, ez is érdekel, de én inkább a könyvvel kapcsolatban akarok valamit megnézni. Valamit, hogy mi történt. Nagyon kíváncsi vagyok arra.
- Hogy régen mi történt?
- Igen, mert nem nagyon tudjuk, nem mondja meg senki, hogy mi történt a múltban. Hogy miért vagyunk itt. Ez kapcsolatos a könyv tartalmával. De most előbb nem is ezt nézzük. Előbb meg kell tudni ezzel a tér-idővel kapcsolatos választ.
- Mi lehet a lényege?
- Nem tudom, csak egyetlen szó ugrik be a tudatomba: a hipertér. Többet nem tudok.
-A férjed ezt kutatja?
- Igen.
- Mi az érzésed? Megtaláljátok a megoldást?
- Nagyon nehéz valami miatt. De megtaláljuk, igen. Azt nézegetjük.
- Mi ennek a lényege és mire használható ez a tudás? Utazásra?
- Most valami sárga gömbbe kerültem és már semmit sem látok. Megint eltűnt az egész, kiestem ebből az életemből.
- Vissza tudsz menni? Próbálj meg visszamenni!
- Nem, mert szippant lefelé ez a sárga tölcsér. Kész. Kijöttem. Beszélgetés az utazás után:
- Van-e valami érdekes, amit láttál ebben az életedben, csak nem mondtál el?
- A városban volt valami közlekedési eszköze a munkásoknak, amivel szállítottak valamit, egy kis lapos jármű, nem volt kereke, siklott. Egy ember vezette, de nem kormánnyal.
- Mi lehetett ez a nosztalgiázás a könyvvel kapcsolatban? Lehet, hogy az, hogy olyan korról szólt, amikor még nyugodtan lehetett a Földön élni, most pedig ilyen bura alá vannak kényszerítve az emberek?
- Igen, úgy gondolom, bizonyosan ez lehetett.
- Kár, hogy kicsúsztál ebből az életedből. Jó lett volna végigvinni.
- Tulajdonképpen akkor csúsztam ki mind a két alkalommal, amikor rákérdeztél a könyvre, amikor erőltetted, hogy mi az, hogy mi a kutatás megfejtése.
- Amikor valami lényeges információt akartam megtudni?
- Igen, amikor valami konkrét információt akartál megtudni. Akkor valami kihúzott onnan.
- Úgy látszik, óvatosabban kell ezekkel bánni. A múltkori utazásnál azt mondtad, hogy 2500 körül vagyunk.
- Igen, akkor konkrét benyomásom volt, most nem éreztem ilyet, most nem tudtam az időben beazonosítani.
A KOZMOSZ HALHATATLAN EMBEREI
Az időutazásnak nem voltak időbeli korlátai. A nagyon távoli jövő már nem a földi életről szólt, ez esetben természetesen már nincs is értelme földi időszámításról beszélni. A következő beszámoló a kozmoszban utazó űrbázis életét tárja fel, amelynek többek között egyik feladata, hogy világokat teremtsen, az arra alkalmas bolygókon életkörülményeket hozzon létre.
Túl azon, hogy megteremtik az életfeltételeket, olyan környezetet alakítanak ki, amelyeket egy-egy galaxisbeli bolygó életéből vettek mintaként. így került sor az ókori görög világ megteremtésére az egyik általuk kialakított bolygón. Az űrbázisukról aztán időnként lejárnak erre a bolygóra, szórakozásképpen görög életet játszani.
- Mondd el kérlek, mit látsz?
- Ez egy gömb alakú kupolás üvegtető. Ülök valamilyen kanapészerűn, sok-sok színes párna van körülöttem, nézem a csillagokat az üvegtetőn keresztül.
- Milyen a lakásod?
- Több helyiségből áll. Fémszerű. A központ felé sok lépcsőn kell lemenni. Szökőkút van középen, csobog a víz, minden természetes fénnyel van megvilágítva. Sok növényt látok, azt nagyon szeretem. Mintha ezekkel a növényekkel foglalkoznék.
( Maga az űrbázis, mint ahogy azt később pontosítottuk, egy gömb alakú élettér. A gömb belseje felé egyre élénkebb az élet, a belső középpont felé centralizálódnak a különböző élettevékenységek. A gömb pereme felé pedig a lakások, a privát szféra helyiségei találhatók. Belül van a mesterséges fény, kívül pedig - a külső peremen - az éjszaka és a csillagok láthatók. )
- Hány éves vagy?
- Szerintem nem fontos, nem tudom. Mintha tőlem függne, hogy hány éves vagyok. Mindig szépek maradunk és fiatalok.
- Nem haltok meg? Nincs halál ebben az életben?
- Nem tudom, hogy mi az, hogy halál. Mintha életeket váltanánk. Itt nincs ilyen, hogy halál.
- Újjá lehet születni egy másik testbe?
- Igen, de mintha már csak felnőttbe.
- Tehát tőled függ, hogy a tested milyen?
- Igen, de általában senki nem akar öreg lenni, csak fiatalok vannak.
- Városban laksz?
- Igen. Ez egy űrbázis, bár mi már nem így nevezzük ezt. A peremén vannak a lakások, belül a központban zajlik az élet. Nagyon modern, tiszta. Nem beszélnek az emberek. Nincs zaj, kellemes, légkondicionált minden. Kevés növény van az utcákon. De nagy a tisztaság. Kedvesek az emberek.
- Járműveket látsz az utcákon?
- Nem tudom, hogy közlekedünk. Ha ott akarsz lenni, akkor ott vagy. Nem látok az utcákon járműveket, csak kis repülőszerűeket.
- Siklik a föld felett?
- Igen, nincs olyan nagy forgalom. Mintha nem beszélgetnénk, hanem gondolatokkal kommunikálnánk. De azért mosolygunk egymásra.
- Mikor zajlanak ezek az események, milyen évet írnak?
- Itt nincs ilyen, hogy idő, minden végtelennek tűnik.
- Tudod, hogy mi van a Földdel?
- Nem tudom, létezik-e ilyen. Nem foglalkozunk a Földdel. Mintha hallottunk volna róla, hogy volt ott élet.
- Hogy onnan származtok?
- Igen, de ez olyan misztikus. Nincsenek rá külön adataink. Például a növények- amivel én foglalkozom mintha valamilyen úton-módon a Földről származnának, de ebben nem vagyok biztos. Azokat vizsgálom. A Föld nekünk már misztikus dolog. Elfelejtett világ.
- Nincs már ott élet?
- Nem tudunk róla. Azt hiszem, magunkkal kell foglalkoznunk, hogy minél jobb legyen az életünk. Nem foglalkozunk mással, nem utazgatunk, csak a körülöttünk lévő bolygókra, de ott most nincs élet.
- Ahol most élsz, ott mi az életed célja?
- Ezeket a növényeket kutatgatom. Ezek igazi növények, és a lakásomban termesztem, aztán jönnek érte, visznek belőle. Ezeket mikroszkóppal nézegetem, és az a célom, hogy oxigént tudjak velük itt természetes módon előállítani. Azt kutatom, hogy minél nagyobb mértékben tudjam előállítani. Nekem a lakásomban nem is kell annyi oxigén.
- Itt a testetek nem öregszik?
- Az tőlünk függ. Senki nem akar öreg lenni, csak egy pár vagány férfi.
- Újra fiatalok tudtok lenni? Tehát a gondolattól függ?
- Igen.
- Menjünk egy olyan eseményhez, amikor utaztok valamilyen bolygóra! Hogyan történik az utazás?
- Ezekkel a kis repülőkkel, ami lapos és üveges. A bolygók, ahová utazunk, mind sivár, nincs rajtuk semmi.
- Miért szoktatok odautazni?
- Én telepítgetek rajtuk növényeket, próbálkozok, de hát...
- Nem nagyon sikerül?
- Nem. Nincs vízszerű folyadék, mindig van valami probléma. Nagyon változékonyak, nem stabilak a vegyi anyagok. Sok gondom van velük. Szeretnék egy kis bolygót növényekkel beültetni, hogy legyen egy ilyen parkszerű bolygó, kis pihenőhely, de hát egyelőre nem megy.
- A ti bolygótok jóval nagyobb?
- Ez nem bolygó, inkább olyan, mint egy meteorit. Mintha mozogna is.
- Gyorsan?
- Nem. Nagyon lassan.
- Mesterséges építmény?
- Igen, de itt körülöttünk vannak bolygók. Az egyikre tudom, hogy akartunk növényeket telepíteni, de nem sikerült. Talán keresünk valami helyet, ahová lehet.
- Sok ilyen mesterséges bázis van a kozmoszban?
- Igen.
- Másokkal tartjátok a kapcsolatot?
- Igen.
- Utaztok is hozzájuk?
- Igen, de nem gond odajutni.
- Sok időt vesz igénybe az odautazás?
- Nem.
- Hogyan történik?
- Ezekkel az űrhajókkal, meg valami fontos összefüggés van a gondolattal. A gondolatnak az átvitelben rendkívül nagy jelentősége van. A gondolat szinte megvalósul, de energia is kell hozzá.
- Átkülditek magatokat gondolattal?
- Igen. De kell az űreszköz is hozzá.
- Tehát elindultok ezzel az űrhajóval, és azután átugrotok egy másik helyre?
- Ha én akarok valamit, akkor azt megvalósíthatom, de energia kell hozzá, és az energiát felügyelik. Nem használhatok akármennyi energiát. Vannak szabályaink
- Tehát ebből az energiából lehet kapni, és ez segít ahhoz, hogy átugorj egy másik térbe?
- Igen, de ezt egy központi rendszer felügyeli.
- Es annak segítségével lehet utazni?
- Utazni is, meg sok mindent csinálni. Az utazáshoz sok energia kell. De valahonnan mégis van sok energiánk. Van egy tanács, amely felügyeli ezt az energiát. Vannak szabályok, ezeket mindenki tudja, és be is tartja.
- De a Földről már nem esik szó?
- Ez olyan misztikus nekünk, olyan, mint egy mese. Én csak a növényeket kutatom. Valami űrhajóról magokat hoztak ide, de mire ideértek, meghaltak az utazók, és ezeket a magokat találtuk az űrhajóban. Ezekből a magokból lehetett itt növényt termeszteni. Nem tudom, hogy honnan származnak. Nem biztos hogy a Földről. Lehet, hogy egy másik bolygóról. Itt mindenkinek van valami feladata, amit meg kell csinálni, és mindenki olyan lázasan dolgozik. Itt a munka fontosabb, mint az emberi kapcsolatok.
- Mivel táplálkoztok?
- Most egy listát nézek, olyan mint egy étlap. Amit kiválasztok, annak beütöm a kódját, és akkor feljön valami étel.
- Mi az?
- Valami zselészerű - úgy utálom ezt a zselészerűt. Ezt el is tolom magamtól. Rossz kódszámot nyomtam meg. Most meg olyan konzervszerű, ez is olyan zselatinos. Hússzerű pástétom. De látok gyümölcsszerű valamiket is, azt nagyon szeretem, meg salátákat, de ezeket mintha csak én termesztgetném. A többieknek nagyon furcsa ez az íz. Én meg szeretem. Ezt én magam készítettem a növényeimből. Nevetgélnek is rajtam, hogy mit eszek. Viccelődnek velem, nem akarják megkóstolni.
- Történik veletek valami fontos ezen az űrbázison?
- Valaminek nekimegyünk. Talán valami bolygónak.
- Az egész űrbázis?
- Csak súroljuk. De nem történik velünk semmi, hál' istennek. Elcsusszanunk mellette. Pont evés közben volt, hogy egy kicsit megdőltünk.
- Ilyen előfordul máskor is?
- Nem, csak ezt már nem tudtuk kiszámítani, de valahogy tudtunk róla, csak nem tudtunk kitérni.
- De nem lett katasztrófa?
- Nem, valami korongszerűséget kilőttek. Elsuhantunk mellette, egy kicsit megbillentünk. Készültünk is rá. Csak nagyobb volt a billenés. Megremegett a talaj. Nem számítottunk rá eléggé, pedig tudtuk, hogy bekövetkezik.
- Itt meddig tart ez az életed?
- Ezt nagyon szeretem, nagyon beleragadtam. A növényeim miatt is. A férjem is, a gyerekeim is cserélődtek, de én mániákus vagyok. Nagyon sokáig tart.
- Mi lesz a vége, hová kell utána menned ebből az életedből?
- Azt hiszem, hogy az lesz a vége, hogy megcsinálom ezt a parkszerű szigetet, és oda akarok menni, ott akarok egy gyönyörű parkot, egy üdülőt csinálni, és társakat is toborzok hozzá.
- Mi lesz a sorsod? Mi lesz a vége ennek az életednek?
- Nincs ilyen. Nem tudom. Átmegyek egy másikba.
- Másik testbe?
- Nem.
- Másik bolygóra?
- Igen, de most előbb megcsinálom ezt a bolygót, olyasmi lesz, mint a Föld. Találok ilyen könyvet, vagy nem tudom mit, ennek alapján csinálom meg.
- Találsz olyan bolygót, amit be lehet telepíteni növényekkel?
- Igen, és van rajta víz.
- Es ezt benépesíted növényekkel?
- Igen.
- Állatokkal is?
- Itt nincs állat. Talán halak.
- Tehát találtál olyan bolygót, ahol van víz és megfelelő az éghajlat?
- Igen, van talaj és süt a nap. Van valamilyen napja, valamilyen energiája, de nincs sötét. Hiányzik is a sötét, meg a sok csillag, emiatt néha vissza is megyek erre az űrbázisra. Hiányzik az éjszaka és a csillagok.
- Az űrbázison van éjjel és nappal?
- Az űrbázison lejjebb kell menni, és ott van természetesnek ható, de mesterséges fény. A szélén, a teraszon sötét van, belül pedig, a bázis belsejében, ahol zajlik az élet, ott fény van. Lámpák vannak, de olyan, mintha sütne a nap. Itt a bolygón az a furcsa, hogy mindig világos van, mintha két napja is lenne.
- És itt megteremted a természetet?
- Igen.
- Itt telepszel le?
- Nem, csak lejárok ide időnként. Ezen a bolygón olyan környezetet alakítok ki, és olyan házakat építek, mint a Földön. Mintha lenne valami könyvtárunk, amely egyes bolygókról szól. Ekkor már jóval fejlettebbek vagyunk, meg tudunk teremteni világokat, és mint egy színjátékban élhetünk bennük. Itt például a görög kultúrát teremtettük meg és ebben élünk, ez a mi szórakozásunk.
- Világokat teremtetek?
- Korokat.
- Korokat egy-egy bolygón?
- Ezek korábban nem is bolygók voltak, mintha meteoritszerűek lettek volna, csak mi megnöveltük őket, mint amikor egy labdát felfújnak. Már nagyon fejlettek vagyunk. Van valami ősi könyvtár, amire rábukkantunk, persze ezek nem könyvek, hanem valamilyen lemezek. Valami űrhajó hozta, vagy mi egy másik bázisról hoztuk. Ezen van a Földnek, de más bolygóknak is a története.
- Más bolygóknak a története?
- Igen, és ezek történetéből egyes korokat rekonstruáltunk. A díszletet és a környezetet a réginek megfelelően alakítottuk ki. De a régi emberi szabályokat nem vettük át, az nem tetszik nekünk, ezek számunkra már olyan kaotikusak, meg anarchikusnak tűnnek. Ugyanakkor a korabelinek megfelelő ruhákat öltünk, és megépítjük az adott kor épületeit.
- Kik élnek ebben?
- Aki akar.
- Mint egy színjátékban, úgy él benne?
- Igen. Tehát olyan ruhát hord.
- Tehát színház a világ?
- Igen, csak a szabályok, azok a mi törvényeink maradnak.
- Hogyan beszéltek, hogyan kommunikáltok ott? Továbbra is gondolattal?
- Tanulunk beszélni. Hát az nagyon mulatságos. Nem is nagyon megy. Most értjük meg, hogy a beszéd által van ez a sok anarchia, meg félreértés. Mert a szavak nagyon elcsúszhatnak, mást értenek rajta. Rájöttünk, hogy a telepátia az jobb, csak a vicc, vagy a móka kedvéért tanulgatunk beszélni, de hát nem nagyon megy.
- Amikor kell, akkor visszautaztok az űrbázisra?
- Igen.
- Mennyi időt töltötök egy ilyen szerepjátszással?
- Amíg tetszik.
- Te melyik korszakba szeretsz menni leginkább?
- Én a görögnél szeretek lenni. Szépek a ruhák. Nagyon szépre sikerült a „görög bolygó", sok szökőkút van, meg a növényeim. Főleg futó növények, nem terebélyesek, hanem futnak, szépen igazodnak a görög oszlopokhoz. Kialakítottam egy másik bolygót is, ott tenger van, azt is nagyon szeretem, a parton erdő, nagyon sok fa van. Ismerek egy másik kialakított bolygót is. Itt csúcsíves minden. Ez egy másik, korábban létező bolygó történetéből lett rekonstruálva. Az építmények is csúcsívesek, sőt maguk az itt élők is csúcsos fejűek, csúcsíves sapkát hordanak. Szintén ember formájúak, de szomorúbbak, kicsit magukba zárkózottak. Ahogy megtaláltuk azokat a lemezeket, azok alapján építettük meg ilyennek.
- Még milyen korokba szeretsz menni, csak a görögbe?
- Igen. Azt hiszem azért, mert ott megint mániákusan növényeket termesztek, és akkor nincs időm elmenni máshová. Ott pihenek, aztán néha elmegyek a tengerpartos bolygóra - azt nagyon szeretem - meg az Űrbázisra. A bázisra mindig vissza kell mennem a növények miatt. Ezt a két bolygót mintha én csináltam volna. A többire azért nem megyek, mert azt nem én csináltam. Ez a kettő növényes, a görög, meg az a sziget a tengeren. A többin nincs növény.
- Ide más emberek is eljönnek?
- Persze.
- Ott is élnek?
- Van, aki most éppen Zeusz akar lenni vagy öreg szenátor. A férfiak nagy fehér szakállat hordanak, meg fehér leplekben járnak. Most mindenki inkább öreg akar lenni.
- Most az a divat?
- Igen, mert az öregeknek nagyobb szerepük volt, a filozófusok öregebbek voltak. Mindenki öreg akar lenni, kivéve a nőket.
- A nők szépek akarnak maradni?
- Igen. Sok ékszert raknak a nyakukba, meg szép a hajuk, úgy csináltatják. Nagyon élvezik a görög életet. Van valamilyen szőlő is.
- Örülsz annak, hogy ezt te teremtetted?
- Igen. Csak amiatt aggódok, hogy a férfiak közül senki sem akar fiatal lenni.
- Ott beszélgettek, nyelvet használtok?
- Próbáljuk, de nem megy.
- Nem nagyon megy? Maradtok a gondolati kommunikációnál?
- Igen, mert már nincsenek hangszálaink, nehezen tudjuk a hangot is képezni.
- Mi lesz a sorsa ezeknek a bolygóknak?
- Nekem nagyon végtelennek tűnik.
- El szoktál látogatni más bolygókra is, ahol más életet teremtettek?
- Megnézem azokat is.
- Milyennel találkoztál?
- Ebből a színházasból? Azt a csúcsíveset láttam, azonkívül egy olyasmit, ahol sok kupolás épületet emeltek. Mintha török, kupolás épületek lennének, de itt hófehér minden. A kupolák mintha buborékok lennének, túl modernnek sikerültek. Nem emlékszem, hogy több bolygón lettem volna. Nekem nem fontos az idő, de a növényeim zavarnak, mert azok valami ritmus szerint élnek.
- Azok öregszenek, pusztulnak?
- Igen, illetve ők genetikailag máshogy vannak kódolva, amit még nem tudtam átkódolni. Ezért számomra most olyan furcsa, mert fontossá vált az idő, hogy visszaérjek, és gondozzam őket, megfigyeljem, milyen változáson mennek keresztül. Általuk egy kicsit az idő rabja lettem.
- Tehát a növények számára még működik az idő?
- Igen.
- Azért van jelentősége az időnek, mert öregszenek és pusztulnak?
- Már nem pusztulnak el, de változnak. Mindig fel kell frissíteni őket. Mindig nézni kell, milyen a tápanyag. Hogyan reagálnak rá.
- Gondoskodást igényelnek?
- Szeretem nézni őket. Mindezt lehetne tévén, meg számítógépen, de úgy érzem, ezeknek a személyes jelenlétem is fontos. Az energiám. Fontos az ember közelsége.
- Szeretet energia?
- Valami ilyesmi.
- Akarsz-e még erről az életről valamit mondani?
- Még azt is kutatom, hogyan tudnék velük kommunikálni. Mert érzem, hogy akarnak.
- Sikerül?
- Nem, soha.
