A cím József Attila egyik korai versének híres sorával polemizál : "Aki szegény, az a legszegényebb/ Fázósságát odadja a télnek...", mert modern mátrixvilágunkban éppen az az alapprobléma, hogy semmi sem az, aminek látszik, hanem sokszor éppen az ellentéte igaz : aki gazdag, az a legszegényebb; aki okos, az a legbutább; aki szép, az a legcsúnyább; aki erős, az a leggyengébb; akinek a legtöbb hatalma van, azt tudja legkevésbé irányítani önmagát, stb, stb...
Mert ha József Attilának ez az állítása igaz lenne, akkor bizony ez egy megvilágosodással lenne egyenértékű! Mivel éppen a megvilágosodás pszichológiai téridő-pillanatában jut el az ember oda, hogy null-ponton van, azaz semmit sem birtokol, még a testét és a gondolatait sem! Akkor tényleg a szegények között tudatosan a legszegényebb!
József Attila azonban ezt az egész szellemi utat a vers további soraiban lassan lehúzza egy osztályharcos szintre, mivel 1924 táján, mikor ezt a versét írta, a régi ( akkor már nem divatos ) Petőfi-féle népies ( és szabadkőműves) radikalizmust akarta feleleveníteni. ( Ami nem is csoda, hiszen Petőfi inkarnációja volt. )
Ugyanakkor azok a finánctőkések, akik a "szegény" József Attilát is szponzorálták ( vajon hogyan tudott már huszonévesen Bécsben és Párizsban évekig élni? ), nyilván elvárták, hogy a tehetségét - ahogy ez a magyar irodalomban/kultúrában 1000 év óta tart - saját nemzete ( akkor még nyomokban létező ) uralkodóosztálya ellen fordítsa, ahogy ezt Petőfinél, Adynál, Illyés Gyulánál, stb-knél is láttuk.
Így visszajutottunk oda, hogy valójában a gazdagok fecsegnek mindig szegénységről, az igazi szegények pedig nem jutnak, eleve nem juthatnak szóhoz.
E rövid irodalmi kitérő után, amely az alaphelyzet megvilágítása miatt mégis fontos volt, azt szeretnénk részletesebben kifejteni, hogy miért létezik a modern embernél az az általános tudati őrület, hogy pont ellentétes képet akar minden áron önmagáról kifelé bemutatni, mint ami a belső lényével megegyezik?
És hogyan lehet ezt a tarthatatlan lelki helyzetét feloldani?
Nos, a kulcs ezen tudati ellenmondás feloldásához : a helyes szemlélet! ( Mintha erről már Buddha is beszélt volna! )
Azonban ez a megállapítás még semmit sem mond a modern embernek, mivel a korszak embere 100%-ban a téridő-illúzió keresztjére van feszítve már pusztán azzal is, hogy biológiailag vegetál egy dekadens technikai civilizációban.
A helyes szemlélet ugyanis valami meditációfélét sugall, amelyre a modern ember általában képtelen.
Van azonban a "helyes szemléletnek" egy aktív oldala is, nem csak passzív, lehet meditálni úgy is, hogy nem vonulunk el egy lakatlan szigetre és nem vágjuk magunkat jógapózba.
Egyébként a nyugat nagy bölcsei mindig is erre az "aktív" meditációra helyezték a hangsúlyt ( lásd pl. Szókratészt is ), azaz a helyes mentális irányulásra, amely független az ember napi cselekedeteitől, mivel egy őrület-társadalomban teljesen lehetetlen kivonni magunkat testileg az őrület napi kavargásából.
Mert egy 2500 évvel ezelőtti Athénben az akkori bölcsek ugyanarra hívták fel a figyelmet, mint ami most is aktuális : a modern ember ( mentálisan) egy barlangban van, és egész életét azzal tölti el, hogy a barlang falán megjelenő árnyképeket bámulja és hogy ezekre mentálisan-érzelmileg reagáljon.
Vagy a barlang-hasonlat már túl archaikus? Ezért használjuk inkább a valóság-show-elnevezést? Vagy még inkább a Truman-showt?
Igen, talán a Truman-show-alaphelyzet megértése lehet az egyik kulcs a modern embernek ahhoz, hogy végre felfedezze saját valóságát!
A mai ember ugyanis egy olyan majdnem tökéletes mátrix-kozmoszban él, ahol semmi sem valódi - mégpedig többszörösen nem az! Nem csak az érzékelt földi társadalmi környezete, nem csak az érzékelt természeti környezete, de a kozmikus környezete sem valódi! Azaz :
A modern ember háromszoros karanténban van!
És ha valaki, egy komoly szellemi kereső már eljutott egy olyan fokra, azaz tengernyi szenvedése már megpuhította a lényét annyira, hogy az igazság pislákoló szikráit a legnagyobb sötétségben is fel tudja ismerni, az józanul, minden fölösleges érzelmi drámát mellőzve tudomásul veszi azt a tényt, hogy hol van : egy börtönben!
Ez tehát az alap, ennek a tudatossága, amely nélkül valójában honlapunk egyetlen cikkét sem lehet megérteni!
Épp ezért nem illesztettünk fórumot sem a Spirituális UFO-kutatáshoz, mert ahogy ezt más fórumoknál is megfigyeltük, még túl alacsony a magyar, spiritualitásra ( is ) fogékony népesség tudatossága, és fórumokon való megjelenést legtöbbször csak a érzelmi feszültséglevezetés, nem pedig az igaz tudás utáni vágy motiválja.
Minden tehát, minden helytelen ismeret és törekvés tulajdonképpen egyetlen félreértésre vezethető vissza : a modern ember nem ismeri fel, sőt képtelen felismerni, hogy hol van!
Ebből kiindulva pedig legtöbbször nagyon groteszk élethelyzetek alakulnak ki nála, és ebből magyarázható a címbeli paradox állítás és minden más ellentmondás is!
Ezért van az, hogy egy matematikus áll a legtávolabb a számok szent tudományától; ezért van az, hogy egy fizikus áll a legtávolabb a atomok, dimenziók és rezgések szent tudományától;
ezért van az, hogy egy csillagász áll a legtávolabb, hogy megértse a kozmosz számtalan isteni civilizációját,
és ezért van az, hogy az igazat - ott, ahol minden hazuggá vált - csak egy gyermek ( egy gyermeki lélek ) mondhatja ki :
"Nicsak, hisz' a király meztelen!"
