( Részlet Alex Collier, Androméda-kontakta 1996-os Defending Sacred Ground c. könyvéből )
"Érdekes időket élünk. Mindannyian figyelemmel kísérjük környezetünk változásait és országunk politikai eseményeit. A globális kérdések azonban már sokunkban nem hagynak elég mély nyomot, a világűr pedig csak rövid ideig érdemel viszonylag kiemelt figyelmet a mindennapjainkban.
Amit most meg szeretnék osztani az Olvasóval, azt az Andromédáról érkezett földönkívüliek mondták el nekem, személyes találkozások során és telepatikus üzenetek formájában. Ezek az információk a mi Holdunkról szólnak és annak eddig ismeretlen vagy éppen eltitkolt múltjáról, jelenér?l.
Holdunknak VAN légköre, amely sok tekintetben nagyon is hasonló a földi atmoszférához. A mélyebb kráterekben ez az atmoszféra még sűrűbb is, mint a Földön. A holdkéreg vékony, 50 kilométer vastagságú, és számos helyen találhatóak benne "légbuborékok", vagy inkább mesterséges üregek. A jelenlegi információink szerint a Hold száraz, ezerszer szárazabb a Góbi-sivatagnál. Az andromédaiak szerint azonban ez csak részben igaz! Egyes helyeken igenis nagy mennyiségű víz található, elsősorban a kéregben megbúvó barlangokban.
Ezek a felszín alatti víztározók hatalmas kiterjedésűek és alapjai annak a terraformáló folyamatnak, amely a Hold túlsó felén történik.
Mindez, lehet, hogy furcsán, vagy még inkább hihetetlenül hangzik, ám a holdi légkör létezésére fényképes bizonyítékaink vannak. Ezeket a képeket az Apolló-15 legénysége készítette, amikor a Hold másik oldala felett repültek. A fotókon felh?ket láthatunk és kráterekb?l el?áramló füstöt. Ezek teljességgel elképzelhetetlenek lennének, ha a Holdnak nem lenne légköre.
Hasonló félretájékoztatással találkozunk, ha a Hold geológiáját vesszük górcső alá. A holdpor 9 milliárd éves, és számos ismeretlen kémiai összetevője van; olyan elemek, amelyeket jelenleg nem tudunk azonosítani!
A legérdekesebb talány azonban az, és ez a földi csillagászok némelyike előtt is ismert, hogy a holdpor kémiai összetétele merőben ELTÉR a holdi hegyek és kráterek anyagösszetételétől!
Honnan származhat a holdpor?
Az andromédaiak szerint a Hold felszínét borító szürkés por a Kis Medve ( Ursa Minor ) csillagképből származik, onnan, ahonnan a Hold is jött.
Található itt egy kettős csillagrendszer, amely körül 21 bolygó és 47 hold kering. Ennek a naprendszernek a 17. bolygója volt a Hold eredeti "tulajdonosa", amíg egy bonyolult manőver során ki nem mozdították pályájáról, hogy egy üstököshöz csatolva elvontassák a Föld közelébe. Ez az üstökös egyébként 25 ezer évenként jut Naprendszerünk közelébe.
A holdpor ezenkívül egyes helyeken erősen radioaktív. Ezt a nukleáris szennyeződést azoknak az űrhajóknak a hajtóművei okozták, melyeket az amerikai kormány a titkos holdexpedíciók idején használt, még jóval az Apolló-programot megelőzően!
A Hold majdnem 2 millió éves történelme során többször is lakott volt. Időnként a felszínén is. Égi kísérőnk ugyanis üreges belsejű égitest, egyfajta mesterséges hold. Ezeket a gigantikus méretű belső tereket kezdetben kizárólag a földönkívüliek használták, majd később az emberek is.
Hét ismert bejárat van ezekbe a csarnokokba, illetve felszín alatti támaszpontokra.
Mint már mondtam, a Hold kérge viszonylag vékony, ám rendkívül kemény. Ez a szilárd burok védi a mélyben meghúzódó alagutakat és barlangokat. Sok tudós elgondolkodott már azon, hogy a holdi kráterek miért olyan sekélyek az átmérőjükhöz képest. Például a Gagarin-kráter majdnem 300 kilométer széles, de csak alig 8 kilométer mély. Az átmérő alapján kalkulált becsapódási energia szerint a kráternek legalább ötször ilyen mélynek kellene lennie! Ez a sok sekély kráter azért van, mert a felszín alatti kéreg hihetetlenül kemény és ellenálló.
Egy másik ok a számtalan sekély kráterre az, hogy azok valójában nem becsapódásnyomok, hanem lerombolt kupolavárosok maradványai. Eredetileg kilenc kupolaváros-település létezett, de ezeket egy 113. 000 évvel ez előtti galaktikus háborúban megsemmisítették. Ez volt az ún. Fekete Liga-konfliktus, amelyet az Orion zsarnoksága ellen vívtak a felkelők, még a Hold eredeti naprendszerében.
Mára csak a szabályos, kerek alakú "kráterek" maradtak néma mementóként. Az Apolló-program idején rengeteg felvétel készült ezekről a városokról, amelyek túlnyomó többsége a Holdnak tőlünk nem látható túlsó felén található.
A jelenlegi holdi bázisok a felszín alatt találhatóak. Bejáratok vannak a két póluson, a Taurus-hegységben, a Verne-kráterben, nem is szólva a később vájt alagutakról. Ezeket a bejáratokat a titkos kormány (az új világrendet előkészítő vezetés) készítette, a saját tudományos és katonai kísérleteinek otthont adó támaszpontok számára.
A titkos kormány először a szürkék vezetésével és támogatásával jutott el a Holdra még az ötvenes évek elején! Ezek a földönkívüliek mutatták meg nekik a felszín alatti bázisokat és a bejáratokat.
Az akkor üresen álló bázisokon idegen lények csontvázait és még működő Orion-technológiát találtak.
Azóta rendbe hozták és kibővítették ezeket a hatalmas kiterjedés? barlangokat, üregeket. Mesterséges tavak, betelepített növények, ipartelepek, élelmiszer-tárolók és űrhajó-hangárok vannak jelenleg ott, amelyek embereknek és földönkívülieknek adnak otthont és munkát.
Nagyon gyakran hallhatjuk azt a kifogást, hogy ha egy égitest üreges belsejű lenne, akkor nem volna elegendő gravitációs ereje.
Az andromédaiak szerint a gravitációról alkotott jelenlegi elképzeléseink alapjaiban tévesek! A mi tudományunk szerint egy bolygó vagy hold gravitációs ereje a tengely körüli forgásából és saját tömegéből ered.
A földönkívüliek szerint azonban egy kb. 50 kilométer átmérőjű égitest, még ha nem is forog tengelye körül, elegendő gravitációs mezőt gerjeszt a légkör és a felszínén lévő tárgyak megtartásához. Ugyanis a gravitációt a Napból kiáramló elektromágneses sugárzás okozza, nem pedig maga az égitest!
A Földön három olyan hely ismert, ahonnan rendszeresen küldtek és fogadtak a Holdra induló, illetve onnan érkező őrhajókat. Ezek a Pine Gap bázis Ausztráliában, a Diego Garcia-sziget az Indiai-óceánon és Észak-Oroszország.
A Hold túlsó, számunkra mindig láthatatlan oldalán már az ötvenes évek közepén megkezdődött egy átalakító munkálat, amely során az égitest felszínét megpróbálták a földihez hasonlóvá tenni, terraformálni.
Ez azt jelenti, hogy a légkör belélegezhető lesz, tavakat hoznak létre, és növények élhetnek a felszínen.Gyakorlatilag egy új, mesterségesen kialakított kolóniát hoztak létre, amely már több mint 50 éve létezik!
Innen startolt az első emberes Mars-expedíció 1959-ben!
Amikor az Apolló űrhajósai először érkeztek a Hold közelébe, illetve szálltak le rajta, égi kísérőnkön már aktívan működő támaszpontok voltak amerikai kézen, majd 30 ezer fős személyzettel!
Természetesen mindezeket nem közölték a NASA, a hadsereg vagy a kormánygépezet alsóbb szintjeivel, így az űrhajósok körében nem kis meglepetést okozott az idegen űrhajók látványa vagy a holdi építmények megpillantása."
