A teljes cikk fordítása.
Fordította: Spiritufó
Megj: Sejtettem, hogy ezt nem Lev írta, mert annyira valós ez a 4D-s tapasztalat, hogy csakis valaki másnak az élményét tehette közre!
Lev bevezetése:
- Lehet, hogy a Szíriusz A kéttucatnyi bolygója közül az egyik, amelyet valóban két Nap – a Szíriusz A és a Szíriusz B – világít meg. (Megj: rosszul tudja, mert van Szíriusz C is.) De lehet a 4D-s Föld is, amelyet egyre többen keresnek fel álmukban vagy a valóságban. (Megj: 4D-s testben.)
Az alábbiakban egy ilyen utazó (hölgy) jegyzetei találhatók a 4D Földről. Ő nem ezoterikus ember, nem guru, nem a világot megmenteni akaró személy, és nem harcol senkivel sem, hanem egyszerűen csak egy barátságos lény, aki mindenkivel együttműködik, akik kapcsolatba kerülnek vele.
Csak a személyes tapasztalatait osztja meg, de nem akarja, hogy interneten mások akadékoskodjanak arról, amit közöl. Mindannyian tudunk olvasni, mondja, így csak a tapasztalatai leírását olvassuk el Nem akar senkit sem tanítani, gyógyítani vagy megmenteni. Azt kéri, hogy minden címkézés, elvárás nélkül közeledjenek a leírtakhoz.
Akiben ez nem visszhangzik, aki a saját felfogását akarja viszontlátni ebben a 4D-s élményében, az ilyen embereket udvariasan eltessékeli magától, így védve a saját terét.
Az olvasás megkönnyítése érdekében a beszámoló első szám első személyben szól. -
„A negyedik dimenziónak különböző rétegei vannak, melyek hagyományosan három szintre oszlanak:
4,1D-4,4D közötti rétegre.
4,5D-4,8D közötti rétegre.
4,9D és magasabb rétegre.
Az első réteg nagyon hasonlít a jelenlegi 3D-s világunkhoz, de annak továbbfejlesztett változata.
A második réteg vagy szint az, ahová bebocsátottak, egy majdnem kész életterületet mutatott, egy teljesen új világot. Az alábbiakban ezt írom le.
A harmadik szint viszont már az ötödik dimenzióval érintkező réteg, tehát olyan, mint egy bejárat oda, és az 5D tulajdonságaival rendelkezik, ami megtapasztalható, ha valaki azt a szintet akarja tanulmányozni.
A 4D-s Föld tele van élettel.
A legmegfelelőbb érzés, ami leírja ezt, mintha egy igazi tündérmesében volnál, amit egy gyermek vágyai alkotnak meg, ahol mindenki szeretet téged és mindenki kölcsönhatásban van veled.
Maga az ösvény, ahol éppen jársz, oda vezet, ahová menni akarsz: a fák megnyílnak előtted, a levegő megengedi, hogy repülj, a Nap pedig folyamatosan táplál. (Megj: energiával, tehát nem kell táplálkozni!)
Ebbe az új világba egy portálon keresztül repültem, ami megnyílt előttem egy éterikus mezőn.
Az első dolog, ami ekkor tudatosodott számomra, hogy repülök.
Nem csak tudati szinten lebegtem mentális síkon, hanem fizikailag is, hallottam, hogy a szél fütyöl, mikor a testem repült.
Felülről lenézve láttam, hogy ezen a 4D bolygón sok víz, óceán van, több, mint a jelenlegi 3D-s Földünk felületén.
Rögtön két nagy kontinenst vettem észre: az egyik Eurázsiára hasonlított, a másik pedig Ausztráliára, de az nagyobb volt a 3D-s Ausztráliánál. A többi terület a bolygó felületen csak óceánokból és sok kis szigetből állt, körülöttük zátonyokkal. (Megj: valójában mennyei korallzátonyokkal!)
Két Nap volt az égen: egy nagy sárga csillag lágy, meleg fénnyel és egy kisebb kék színű csillag.
Az égbolt színei hihetetlenek voltak!
Mint az akvarell festmény, de nem egy-két, hanem több, különböző árnyalattal..
Éppen nappal volt. De milyen gyönyörűek ott naplementék és a napfelkelték!
Mindenütt érintetlen a természet!
A növényvilág leginkább a trópusihoz hasonlítható.
Az erdőségek között kisebb városok látszottak.
Nincsenek megapoliszok, hanem nagy, szabad tereken üvegszerű épületek látszanak, melyek a kommunikáció és szabadidős tevékenységeknek a helyei.
Minden létesítmény kristályszerűen áttetsző.
Vannak hegyek, amelyek kristályokból állnak.
Látható egy hatalmas épület, átlátszó-aranyragyogású, amit a Felsőbb Őrzők a Tudás Templomának hívnak.
Ez egy hosszú, egy emeletes építmény, amely mindkét oldalon messzire nyúlik, homlokzata mentén oszlopokkal díszítve.
A templom tetejét torony díszíti.
Az oszlopok sípokként énekelnek, ha fúj a szellő vagy ha elrepülsz mellette.
A templom a tanulás helye, egy könyvtárszerű archívum, de portál is más dimenziókba és terekbe.
Az óceán közepén hegyvonulat terül el, melynek csúcsai a víz fölé emelkednek.
Erről azt mondták nekem, hogy ott egy másik kontinenst is létre lehet hozni, ha kettő nem lenne elég.
Ami a vizet illeti… Higanyra vagy szirupra hasonlít, nem olyan folyékony, mint itt, 3D-ben, sűrűbb. Foghatsz egy golyó nagyságú cseppet, és megihatod. A szín teljesen tiszta, irizáló szivárvány ragyogással.
Nincsenek állatok, madarak, rovarok. ( Megj: szerintem békés emlősök és madarak, sőt pillangók is vannak, csak a ragadozó hüllők és ártalmas rovarok nem.)
Még a talajban sem, ami az erdőben olyan állagú volt, mint egy csokis sütemény.
Nincsenek baktériumok és vírusok.
Megláttam a tengerpartot, és odarepültem, mert észrevettem egy embercsoportot, akik lemúriaiak voltak. Nagyon magas, fehér bőrű, szőke hajú, szabályos ovális vagy enyhén megnyúlt arcú, tiszta emberek voltak, bölcs szemekkel, világos ruhákkal és lila fényű energiával.
Elhatározták, hogy mutatnak nekem valamit, így az egyikük könnyedén a vállára vett, mint egy gyereket, és magával vitt.
Mindig nagyon kedvesek és nagylelkűek az emberekkel szemben. Érezhető volt, hogy mindent nagy szeretettel és szépséggel készítenek elő itt számunkra, mert segíteni akarnak nekünk.
Megközelítettünk egy barlangot, melynek tetején sok nyílás volt, és amelyen keresztül fény világított be. A barlang közepén egy nagy labdaszerű vízcsepp lógott a levegőben.
A fény összefolyt rajta, és valamilyen energiát termelt, valamiféle légköri elektromosságot.
Kaptam egy algoritmust arra, hogyan kell bekapcsolni és működtetni ezt a gömböt. Az éter ott jól láthatóan működik. Még a levegőben is látható fénypontokként – összecsomagolt kódokként.
Aztán az óceán vizét szétterelték nekem, és megmutatták az ottani víz alatti kristálylakásokat. Vagyis mindenki ízlése és feladatai szerint választja ki 4D-ben, hogy hol akar élni: szárazföldön, szigeteken, hegyekben, víz alatt vagy légi városokban.
Visszamentünk a partra. A homok ott végig olyan volt, mintha kis gyémántokból lenne. Feldobtam egy marékkal a levegőbe, hogy lássam, hogyan csillog. A part vízzel érintkező része gyöngyházként csillogott.
Majd elmentem megnézni az erdőket. A legtöbb szubtrópusi típus volt. Amikor odaértem, egyből úgy éreztem, hogy itt szeretnék élni!
És akkor a fák egyre közelebb kerültek egymáshoz, és a törzsek egyfajta falat kezdtek alkotni, az ágak tetővé fonódtak össze, és a sok pollen és magvak felülről hullani kezdtek, és a bejáratnál gyönyörű világító függönybe fonódtak össze. A lábam alatt mohát láttam, amely nagy és hihetetlenül puha volt.
Elfogadtam azokat a gyümölcsöket, amiket nekem adtak. Olyan viccesek voltak ezek! Mintha puha játékok lettek volna: nagyok, bolyhosak és fényesek.
A lemúriaiak elmagyarázták nekem, hogy itt a gyümölcsök a mi átmeneti táplálékunk lesz. Majd azután két Nap energiáján keresztül közvetlenül fénnyel táplálkozunk.
Megint kimentünk a tengerpartra, és ott már meg is jelentek az Idő Hierarchiáinak képviselői. Nem tudom, mennyire jól láttam őket: esőkabátszerű valamiben voltak (egyértelmű, hogy valami energikusruha volt), hosszú hajúak, hegyes fülűek, mint a manók.
Megtanítottak dolgozni az idővel. A folyamatokat a kezdet és a vég összekapcsolásával rövidítheti meg az ember. Például ha elültettél egy fát, de nem akarsz 30 évet várni, hogy megnőjön, akkor megnyithatod az Idő folyosóját a folyamat felgyorsítása érdekében. A képek egymás után jönnek, ahogy nő a fa. Fogod az elsőt képet a kezdetet, és az utolsót, az eredményt, és összekapcsolod őket! És minden gyorsan nőni fog a szemed előtt.
Vagy eljön az éjszaka, de nem akarsz aludni, hanem még sétálni egy kicsit. Kinyitod hát az éjszaka képét a körülötted lévő területeden, összehajtogatod, és újra feljön a Nap, és te mehetsz továbbsétálni!
Ez az összehajtogatás tulajdonképpen megállítást jelent. Mintha azt mondanánk valakinek: "Állj meg, mert gyönyörű vagy!"
Gyorsan kiderült, hogy tudom, hogyan kell mindezt jól végrehajtani, így az Idő Hierarchiái gyorsan elvesztették érdeklődésemet, ők ezért elmentek.
Aztán a korábbi kísérőim azt mondták, hogy ideje indulnunk, mert sokunkat meghívtak bizonyos 4D-s munkára.
Kiderült, hogy ez azt jelenti, ezt az új, 4D-s világ valóságát próbáljuk ki saját magunkban, hogy milyenek a reakcióink, észleléseink arra.
Ezt a világot számunkra teremtették, mi már ahhoz tartozunk! És a kapcsolat közöttünk és az új között, már létrejött.
Ha jól értettem, az Abszolút most úgy döntött, hogy védelmet biztosít különböző világoknak és lakóinak, hogy se hibák, se szándékos szabotázs ne torzítsa el tovább az eredeti beállításokat és programokat. A 3D eddigi szomorú tapasztalata megmutatta, hogy a szabad akarat és a választás szabadsága nem volt elegendő arra, hogy az ember megvédje magát.
És az oltalomról… Mutattak nekem egy hosszú tekercset, mely áttetsző volt és aranyszínű. Ez tartalmazza ennek az új, 4D-s a világnak a törvényeit. Felkértek arra, hogy olvassam el, és írjam alá a szöveget, hogy megismertem a tartalmát. E nélkül nem lesz ide letelepedési engedély. Univerzumunk ezen (új) törvényei már mindenki tudatában lassan beágyazódnak.
Nem akartam elmenni innen. Mikor hirtelen madár-ember alakomban láttam testem tükröződni a vízben, végtelenül vágytam megcsodálni magamat a földöntúli szépségemben.
Egyébként eleinte nehezen tudtam megtartani ott az emberi formát! Többször is megpróbáltam felvenni valaki (szebb) alakját. A 3D-nél finomabb szinteken gyakran megesik, hogy jobban meg akarsz felelni azoknak a magasabb eszményeknek testileg is (amire ott rögtön lehetőség is van).
Majd egy portálon visszakerültem a 3D-be. De az olykor velejáró hányinger és szédülés szinte azonnal elmúlt.
Másnap viszont ismét a 4D-ben vittek. Szükségük volt arra, hogy megnézzék, milyen reakcióm van az ottani gyümölcsökre.
Szóval, ha valaki megeszi az ottani a sárga, bolyhos kinézetű 4D-s, mézes dinnyét, aminek nem csöpög a leve, vagy fahéjas ízű sárgarépa legvégét, minden tiszteletem neki.
Ekkor azt reméltem, hogy most már végre 4D-ben ehetek, és csak itt mosolyoghatok mindenen, de nem sikerült. Alig ettem pár falatot, visszajöttem, és itt a 3D-ben a konyhámban tisztítom a sárgarépát... Valahogy kifogytam az összes átalakulásból. Lehet, hogy tévedek, de lehet, hogy ez így megy, ami azt jelenti, hogy már készen állok a 4D-re.
És most egyszerre két világban érzékelem magam: itt, 3D-ben és az új 4D-s világban egyszerre.
Legközelebb ezt teljesen felismertem, mikor egy nagy meteorkőszerű aranyszarkofágban, vagy arany tojáshoz hasonló kapszulában érkeztem meg oda az új testemben.
Újra láttam az egész 4D-s világot, tele volt fénnyel.
A Fény szokatlan volt, lágy és éltető, akár a Szent Szellem.
Megelevenítette a testeket, a mi javított másolatainkat.
Az éterikus mezőben egy új éteri test és egy új Monád vetülete jött létre számomra. Minden készen állt arra, hogy a 4D-ben lemásoljon.
Aztán észreveszem a nyitott arany kapszulákat a tengerparton. Abban az átkerült emberek felébredtek, megdörzsölték a szemüket, az örömtől kiakadtak, ujjongtak. Körülöttük mentorok álltak, és minden pártfogójuk a Magasabb Hierarchiákból. És ott tényleg felébredtem.
Így minden varázslatos lett, élek önmagamnak, egyszerre csinálom a mindennapi dolgokat, vele párhuzamos megyek megnézni magamat a 4D-s világban.
Majd hirtelen azt a tájékoztatást kaptam, hogy holnap magammal kell vinnem az Átmenetbe a legkisebb lányomat is.
De lesz egy 3D-s példányom is, amely itt marad mindenkinek, és akkor minden rendben lesz. De az én figyelmem vagy öntudatosságom egyre inkább a 4D-s világ felé irányul. Mintha a Lelkem átkapcsolná a csatornát annak az új testnek a mezőire, miközben a 3D test még itt terpeszkedik minimum módban…
A chaten írtam minden spirituális ismerősömnek, akik már féllábbal a 4D-ben vannak, és megkértem őket, hogy nézzék meg: valóban én vagyok itt még a 3D-ben, vagy már csak az én energiám, egy másolat, egy fantom?!
És rájöttem, hogy sokan már két világban élnek. Mint az „Avatar” c. filmben: itt elalszol, és ott vagy, ott elalszol, és itt vagy.
Reggelre azonban szinte az összes 4D-s emlék törlődik, de valami mégis megmarad. Ott minden élet ragyogó és élénk, de itt a 3D-ben, unalmas és színtelen. De fontos az, hogy itt is legyünk, hogy új energiákat vigyünk a testünkön keresztül mások számára.
A barátaimmal mindent alaposan megbeszéltem. Igen, az ember most ősz óta a 4D-s világban tartózkodik másával vagy tudatrészével együtt. Ám ott is láthattuk és felismertük egymást.
Nem tudom, holnap elmegyek-e vagy sem, hogy képes leszek-e rájönni, valamilyen jelet adjak az itteni barátaimnak, vagy visszajövök, megbánva, hogy nem értettem semmit, és hogy itt maradtam.
Tehát vagy teljesen elmegyek, vagy mindkettő leszek egyszerre: itt is leszek, meg ott is.
Őszintén szólva nem tudok előre semmit. De az üzenet a lelkemtől jött, és azt mondja: holnap indulás!
Az estét még a családommal töltöm, mindenkit megcsókolok, reggel valószínűleg kiültetem a palántákat, utána pedig várom, hova küldenek a lányommal..
Ha megyek, az erdő melletti parton várom a barátaimat dinnyével, egy zacskó sárgarépával és egyéb finomságokkal…
Sokáig azt hittem, hogy az Abszolút és a Teremtő (Atya) ugyanaz.
Aztán kezdtem érezni a különbséget az Atya, az Anya és az Abszolút között.
Mert a szívem szerint az utóbbi egy gyerek, és olyanok is, mint a szüleim, és én is egy gyerek vagyok. De ennek ellenére közel sem gyanítottam, hogy létezik egy Teremtő is.
Nagyon szerettem volna látni a Teremtőt. Egy kicsit szerettem volna megérteni, hogyan teremtette az egészet. Az agyam majd felrobbant az igyekezettől, mert próbáltam elképzelni a dolgot Egyik nap a családommal strandra mentem. A lányaim úszni kezdtek. És akkor a Felsőbb Énem azt mondta, hogy feküdjek le és pihenjek.
Megkértem a férjemet, hogy nézzen utána a gyerekeknek, majd lefeküdtem a homokra és egész testemet ellazítottam…
Kezdtem elragadtatni a Fénybe. Ami most más élmény volt, valami pislákoló, lüktető dolog. Majd egy ponton a Fényt felváltotta a sötétség, mert egy alagúton kellett keresztül mennem.
Felismertem, hogy így folyik a Fény és a sötétség vég nélkül egymásba, és én is részese vagyok ennek a folyamatnak az Univerzumban.
Aztán egy olyan helyre kerültem, ahol a Teremtő előtt találtam magam.
Úgy láttam Őt, mint egy hatalmas és végtelen fraktálrendszer részét.
Olyan Ő, mint egy többrétegű Fény. Nem is tudom, hogyan írjam le Őt.
Azonnal elképedtem a boldogságtól és sírtam. A szívem megszakadt. Olyan kicsiny részévé váltam, amely nagyon boldog, nagyon szerető és hálás. Mindenért.
Fénye többrétegű és egyszerre sokoldalú.
Hülye elmém nagyon tiszta képet akart Róla. Ezért szakállal láttam el a Teremtőt. Így rögtön olyan lett, mint egy hatalmas bibliai Isten vagy Zeusz, de Fényből állt, és folyamatosan változtatta az alakját.
Majd megkérdezte: „Ki vagy te, gyermekem?”
Megdöbbentem, és még szélesebbre tártam a szívem. Aztán a Teremtő megkérdezte, hogy most mi a nevem. Erre azt válaszoltam, hogy ember vagyok, Szófia.
Aztán elvitt az Ő Erejével, és elhelyezett, mint egy neuronsejtet, ugyanazon neuronok hálózatába itt, a mi 3D-s világunkban. De ugyanakkor ott maradtam előtte. Csak a neuronsejtem helyét jelölték ki számomra az Univerzum testében.
És ekkor elkezdtem hálát adni, és hálát adni és hálát adni…
Semmi mást nem akartam ott előtte. Csak szeretni, örülni és hálát adni. Elkezdtem visszarepülni, és pár másodpercre megláttam a Teremtés, a Végtelen nagy képét… A Teremtő a középpontban van, és körülötte a sugarak szétválnak, a sugarakon pedig a Fény és a sötétség szférái, és Abszolútnak a szférái, más spirálokkal és szférákkal, amelyek belőlük áradnak ki egy hatalmas Mandalát alkotva.
Persze nem sokat értettem meg belőle. Nem tanulmányoztam a jelenséget. Nem törekedtem rá. A találkozás egy élmény volt. A Teremtő és én, egy Szófia nevű ember között. Most már csak nyugodt és boldog vagyok. Olyan vagyok, mint egy hópehely, amely repül, de most már tudja, miért és hová repül.
E folyamatok nagysága és hatalmassága ellenére, mindenki a végtelenséget képviseli, így én is, mert nélkülözhetetlen vagyok. Létezem, élek, szeretek, alkotok, és ez fontosnak bizonyult, hiszen megengedték, hogy felfedjem ezt.
Nem tudom, hogy ez az élmény megváltoztat-e engem. Hiteles akarok lenni. De a lelki békém teljesen új, az ÉN VAGYOK-ból táplálkozik.
Azt hiszem, már jó helyre jutottam. És minden rendben lesz, mert a Teremtő nem is lehet másként. Hiszen Ő maga a tökéletesség."
